Azonos jogok illetik meg az unióban dolgozókat

Az Európai Unióban a szociális biztonság területére vonatkozó szabályozás nem harmonizált. Ez azt jelenti, hogy nincsenek olyan, kötelező érvényű uniós jogszabályok, melyek előírnák a tagállamok számára a járulékok mértékét, illetve hogy ezek fejében milyen típusú ellátásokat kell biztosítaniuk. Ugyanakkor a szabad munkaerő-áramlást gátolná, ha a munkavállalóknak attól kellene tartaniuk, hogy az anyaországban megszerzett jogaik elvesznek egy másik tagállamban történő munkavállalással. Ezért az unió koordinációs rendelettel rendezi az eltérő társadalombiztosítási rendszerek közötti átjárhatóságot - kezdte Lengyel Balázs, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nemzetközi főosztályának vezetője.

A rendelet négy alapelvre épül. Ezek: állampolgárságtól függetlenül azonos elbírálás illet meg minden munkavállalót; a különböző országokban szerzett biztosítási idők összeadódnak; az ellátások exportálhatók - tehát egyebek közt a táppénzt, nyugdíjat a másik tagországba költöző munkavállaló után kell küldeni; egy munkavállalóra egyszerre csak egy ország jogrendszere vonatkozik, azé az országé, melyben dolgozik. Ez utóbbi a fő szabály, de ez alól léteznek kivételes esetek, ilyen például a kiküldött munkavállaló helyzete. Az ilyen munkavállaló munkáltatója az anyaországban fizeti a dolgozó utáni járulékokat, de ha a munkavállaló megbetegszik, akkor a célországban veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. A csatlakozásunk után az ily módon Magyarországon foglalkoztatott, uniós országból jövő munkavállaló az EU által meghatározott formanyomtatvánnyal veheti igénybe az ellátásokat, ám ellátásának költségeit a kinti egészségbiztosító állja.

Miután a tapasztalatok szerint az uniós országok munkáltatói visszaéltek a kiküldetés intézményével, a tagországok hatóságai nagyon szigorúan ellenőrzik azt, hogy a kiküldetés valós-e, vagy csak színlelt. Megtörténhet ugyanis, hogy például egy portugál munkáltató úgy akarja megspórolni a Svédországban a munkavállalója után fizetendő magas járulékokat, hogy őt kiküldött munkavállalónak minősíti. Az ilyen és ehhez hasonló esetek kivédésére igazolni kell, hogy a kiküldött munkavállaló már korábban is szerződéses viszonyban állt a céggel; a cég valós tevékenységet folytat mindkét országban; és a 12 hónapos kiküldetés után, általános szabályként, új kiküldetés csak akkor jöhet létre, ha a dolgozó minimum 50 munkanapot már hazájában dolgozott. Fontos kritérium, hogy a kiküldöttnek minősített munkavállalók nem válthatják egymást ezen a "poszton".

A fent említett fő szabályból következik az, hogy csatlakozásunk pillanatától ha egy magyarországi munkaadó uniós országból jövő munkavállalót alkalmaz, akkor utána a munkaadónak itthon kell járulékot fizetnie, függetlenül attól, hogy az idehaza tevékenykedő cég magyar vagy külföldi tulajdonban van. Jelenleg ugyanis a külföldi (rész)tulajdonú cégben foglalkoztatott külföldi után, amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, nem kötelező Magyarországon járulékot fizetni - magyarázta Lengyel Balázs. Csatlakozásunkat követően a hazánkban foglalkoztatott uniós állampolgárok tehát itt lesznek biztosítva, és tajszámmal vehetik igénybe az egészségügyi ellátásokat. Kérdésünkre, hogy hogyan igazolják a Magyarországról az anyaországba visszatérő munkavállaló biztosítását, Lengyel Balázs elmondta: az anyaországba visszatérve a munkavállaló a kinti egészségbiztosítónál kérheti azt, hogy összesítsék a magyar jogszerző időket. Ezt a partner egészségbiztosító kérésére az OEP megküldi.

Az OEP-hez hasonlóan a munkaügyi központok csúcsszerve, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat is kapcsolatban áll az uniós tagországok társhatóságaival, hiszen az uniós állampolgárnak Magyarországon munkavállalóként szerzett jogai adott esetben bármely tagországban érvényre kell jussanak. Ez természetesen fordítva is igaz, vagyis ha például a magyar munkanélküli - bizonyos feltételek mellett és már uniós állampolgárként - egy tagállamban keres munkát, akkor a kinti foglalkoztatási szolgálaton keresztül a magyar társhatóság utánaküldi az itthon megállapított munkanélküli-segélyét. Ha pedig valamelyik tagállamban dolgozott, és ott vált munkanélkülivé, akkor egy bizonyos ideig ott jogosult munkanélküli-segélyre. Elengedhetetlen az együttműködés a jogszerző idők összesítése miatt is.

A Magyarországon munkát kereső uniós állampolgár az álláskeresés során minden olyan segítséget - például a munkaközvetítés, tanácsadás, álláskeresési ismeretek oktatása - meg kell kapjon a munkaügyi központban, mint amit egyébként a magyar állampolgárok megkapnak.

Mindebből kitűnik tehát, hogy az EU-szabályozás igyekszik elhárítani minden lehetséges akadályt a szabad munkaerő-áramlás elől. Ennek ellenére az uniós munkaerő-piaci forgalom viszonylag kicsi, mindössze 2,5-3 százalék - mondta Pirisi Károly, a Foglalkoztatási Hivatal főigazgatója. Az arány számottevő növekedésével az unió sem számol - tette hozzá.

Magyarország szabad munkaerő-áramlást biztosít jövő májustól az EU-ból érkező munkavállalók számára, így a velünk együtt csatlakozó országok, továbbá Liechtenstein, Norvégia és Izland munkavállalói felé is - folytatta Somodi Istvánné főigazgató-helyettes. A tavaly decemberben lezárult csatlakozási tárgyalások során azonban Magyarország garanciákat kívánt rögzíteni. Ennek eredményeként amennyiben valamely jelenlegi tagállam a csatlakozó országokkal szemben korlátozásokat tart fenn, úgy hazánk bármely új tagállammal szemben (Ciprus és Málta kivételével) védintézkedést alkalmazhat abban az esetben, ha netán valamely szakmában, régióban zavart, foglalkoztatási feszültséget okoz a szabad munkaerő-áramlás. A védintézkedés alkalmazása esetén az általános szabályok szerint válik lehetővé ezen országok állampolgárainak foglalkoztatása. Annak érdekében, hogy az újonnan csatlakozó államokból érkező munkavállalók foglalkoztatásának munkaerőpiacra gyakorolt hatását figyelemmel kísérhessük, Magyarország ezen államok polgárainak foglalkoztatását engedélyhez kötheti.

Az adminisztratív teendőkről szólva Somodi Istvánné elmondta: ha a külföldi munkavállalót foglalkoztató munkáltató igazolja azt, hogy a leendő alkalmazottja egy új tagállamból, például Cseh-, Lengyelországból, vagy akár Szlovákiából érkezik, akkor számára a munkaügyi központ mérlegelés nélkül köteles kiadni a munkavállalási engedélyt. Az engedély alatt itt valójában statisztikai számbavételt értünk, ennek segítségével lesz megfigyelhető számuk, valamint a foglalkoztatásuk munkaerőpiacra gyakorolt hatásának alakulása. Az említett védintézkedés esetleges bevezetésével viszont a jelenleg érvényes, "valódi" engedélyezési eljárás lépne életbe - fűzte hozzá.

Azok a tevékenységek, melyek engedély nélkül gyakorolhatók, a csatlakozás után is azok maradnak: tehát például egy gazdasági társaság vezető tisztségviselője munkavállalási engedély nélkül dolgozhat Magyarországon.

A csatlakozás ténye nyugdíj-biztosítási teendők szempontjából nem ró újszerű kötelezettségeket a magyar munkaadókra, az általuk alkalmazott uniós munkavállalóval kapcsolatban ugyanazok a teendőik lesznek, mint a magyar munkavállalókkal kapcsolatban - közölte Pákozdi Ildikó, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság főosztályvezetője. Miután a nyugdíjpolitika nem közösségi politika, az egyes tagországok gazdasági teljesítményüktől, a népesség korösszetételétől függően alakítják ki saját nyugdíjrendszerüket. Ennélfogva az egyes országokban eltérőek a nyugdíjkorhatárok is. Ez a több tagországban is jogszerző időt szerzett munkavállalók esetében a nemzeti nyugdíjrészek megállapítását bonyolultabbá teszi, miután ugyanis egymás után több alkalommal is eléri az illető a nyugdíjkorhatárt, újra és újra más és más nyugdíjat kell számára megállapítani. Az adatcsere a hatóságok között még lassú, az egy évet is meghaladhatja. Ebből a szempontból tehát vitathatatlanul bonyolult folyamat elé néznek a jelenlegi és az újonnan csatlakozó országok nyugdíj-biztosítási hatóságai.