EU-konform szabályok, mégis sok baleset

Magyarországon lényegesen több munkahelyi baleset történik, mint az uniós országok területén, s ezek száma még az EU-n belüli legrosszabb spanyol adatoknál is magasabb.

Hazánkban átlagosan évi 25-27 ezer munkabaleset történik, ez a szám azonban csak a három napnál hosszabb munkakiesést okozó, és a munkáltatók által bejelentett baleseteket tartalmazza. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) és a társadalombiztosításnál megjelenő adatok mintegy 25 százalékkal térnek el egymástól, de nehéz megítélni a statisztika pontatlanságait - mondta el a Világgazdaságnak Gádor János, az OMMF főosztályvezetője. Hozzátette, az elmúlt két év adatai ugyan csökkenést mutatnak, de ez sajnos nem mindig jelenti a morál változását, és az OMMF szigorú fellépése is gyakran kevésnek bizonyul. A főfelügyelőség ugyanis a meglévő 800-900 ezer munkahelyből mindössze 25-30 ezret tud vizsgálni, a változás pedig gyakran tudható be bizonyos nagyobb, veszélyes üzemek leállításának.

Tapasztalatok szerint a nyugat-európai országokban gyakran komolyabban veszik a munkavédelmet a munkavállalók és munkáltatók egyaránt. Valószínűleg a csatlakozó országok polgárainak kisebb odafigyelése annak tudható be, hogy a szabályozásokat a szocialista rendszer maradványainak tekintik, és közben nem tudatosul bennük, hogy az ő jól felfogott érdekük a szabályok betartása.

A számok sem mutatnak mást, ugyanis míg az EU-ban a 100 000 munkásra jutó balesetek száma átlagosan 4000 körüli, addig Magyarországon ez a szám jóval 7000 felett van. Még a kiugró adatokkal rendelkező Spanyolországban is kevesebb a munkavégzés közbeni baleset, mint nálunk.

A sajnálatosan magas adatok nem a szabályozás szigorából következnek. A magyar munkáltatók ugyanis nem szembesülnek az eddigieknél szigorúbb követelményekkel az uniós munkavédelmi irányelvek átvételét követően sem, bár megjelent néhány új elem a szabályozásban. Az egyik legfontosabb új feladatkör az úgynevezett koordinátor kinevezése építkezéseknél. Az ő feladata, hogy az egy időben, egy helyen dolgozó cégek munkabiztonságát összehangolja. Erre azért van szükség, mert köztudott, hogy egy-egy építkezésen egyszerre több alvállalkozó dolgozik, eltérő előírásokkal, és a munkavégzés közben felmerülő veszélyforrások nemcsak saját dolgozóikra jelentenek veszélyt, hanem a többiekre is.

A másik fontos új elem a kockázatfelmérés, ami eddig is létezett a magyar gyakorlatban, de a jövőben ez szisztematikusabbá válik: dokumentálni is kell a felmért kockázatokat és az intézkedéseket. Ez alatt például egyes gépek elkerítését, lépcsők jelzését kell érteni. A kockázatfelmérésnek rendszeresnek kell lennie, illetve jelentős változások után újra el kell végezni - figyelmeztetett a főosztályvezető.

Szemben az EU-tagországokkal, a legtöbb kelet-közép-európai országban a munkavédelem két jól elkülöníthető területre bomlik: a munkabiztonságra és -egészségre. Ennek megfelelően míg Nyugat-Európában ezzel a területtel általában a munkaügyi minisztériumok foglalkoznak, addig térségünkben a feladatok több minisztérium és felügyeleti szerv között oszlanak meg. A munkabiztonság a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz tartozik, az ellenőrzéseket pedig az OMMF végzi. Itt elsősorban a munkaeszközök, munkagépek műszaki biztonságával, baleset-megelőzéssel és a balesetek kivizsgálásával foglalkoznak. A munkaegészségügy az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium alá tartozik, és a felügyeletet az ÁNTSZ végzi. Az ő feladatuk a munkahelyi megbetegedések megelőzése és kivizsgálása. A fentiektől elkülönült területet képez a bányászat, aminek szabályozása a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatásköre, és a felügyeletet a Magyar Bányászati Hivatal (MBH) végzi.

Brüsszel többször fejezte ki nemtetszését, amiért ez a terület a volt szocialista országokban ennyire szétforgácsolva jelenik meg, de írásos kérés nem érkezett, hogy ezen változtassanak.

A munkavédelem területén az EU-ban mintegy 30-35 irányelvnek kell megfelelni. A rendeletek megalkotását kormányhatározat szabja feladatul az egyes minisztériumoknak, gyakoriak a közös rendeletek, de az egy minisztériumtól származók előkészítésében is gyakran szoros az együttműködés.

A korábban hozott irányelveknek a magyar szabályozás már megfelel, tehát elmondható, hogy a jogharmonizáció ezen a területen gyakorlatilag lezárult. Szükség van azonban még bizonyos fokú belső jogharmonizációra, az új rendeletek ugyanis ütköznek néhány régivel. A legutolsó tárgyalásokon pedig kiderült, az EU elvárta volna az irányelvek szövegének pontosabb átvételét.

Ez azért furcsa, mert a munkavédelem területén az EU úgynevezett új megközelítésű irányelveket alkalmaz, ami azt jelenti, hogy az abban szereplő elvárások egy minimumszintet jelentenek, amihez képest a nemzeti szabályozás szigorúbb lehet, engedékenyebb azonban nem.

A munkavédelmi előírások nem terjednek ki sem itthon, sem az unióban a magánvállalkozókra, de egy új EU-ajánlás szerint erre a területre is ki kellene terjeszteni.

A hazai szabályozás tehát megfelel az EU elvárásainak, a munkáltatók és munkavállalók hozzáállásában azonban még változásokra van szükség, éppen ezért hosszú távon tervezik a munkavédelmi oktatás bevezetését az iskolában. Ennek azért is lenne nagy jelentősége, mert a magánéletben is gyakran használunk veszélyes munkagépeket helytelenül, ebből következően nagyon sok baleset történik a háztartásokban.