A nagy dobás
Az Opel Corsa 1982. május 14-én indult hódító útjára, s eddigi három nemzedékéből világszerte 14,2 millió darabot gyártottak az idei év közepéig. A villámos kisautó sikeréről árulkodik, hogy Németországban 1995 és 2001 között zsinórban hétszer a kategória legnépszerűbb modellje volt. Csakhogy időközben ez a szegmens több szempontból is robbanásszerű fejlődésnek indult, manapság egyre élesebb a harc, roppant nehéz kitűnni a mezőnyből. Az Opelnél most beleadtak apait-anyait, hogy a Corsa negyedik generációja felülmúlja vetélytársait!
Bűvészmutatvány
A design például igazi telitalálat, ráadásul a tervezők elsütötték ugyanazt a trükköt, ami az Astránál remekül bevált: a három- és ötajtós változatot határozottan megkülönböztették egymástól. Lendületes, kupészerű vonalaival előbbi az egyedülálló fiatalokat és gyermektelen párokat célozza meg, míg utóbbinál a hosszabb tetővonal, a nagyobb üvegfelületek, s persze a két hátsó nyílászáró a családosoknak, illetve az idősebb vásárlóknak kedvez. Az ötajtós felára 90 ezer forint.
Ennél azért parádésabb attrakció is van a Corsa tarsolyában! Közülük a hátsó lökhárítóba integrált kerékpárszállító a legötletesebb. A két biciklit biztonságosan rögzítő szerkezet egy kar meghúzását követően, fiókhoz hasonló módon húzható elő. Összeszerelése nem túl bonyolult feladat, de azért igényel némi gyakorlást. Az egyébként teljesen észrevétlen Flex-Fix opció (179 000 Ft) tartalmazza a kiegészítő lámpákat, s akár külön tolatóradar is igényelhető hozzá.
Újabb érdekes megoldást rejt a csomagtartó. A második padlólap arról gondoskodik, hogy a hátsó üléstámlák ledöntése után sík maradjon a raktérpadló. Ekkor 135 literes üreg található alatta, de szükség esetén le is lehet süllyeszteni. Nem mehetünk el szó nélkül a Corsa extralistája mellett sem, hiszen olyan opciókat tartogat, mint a fűthető kormánykerék (25 000 Ft), a kanyarfényszóró (89 000 Ft), a panoráma napfénytető (199 000 Ft), vagy a defekttűrő abroncsok.
Környezettanulmány
A Corsa D mintegy 16 centiméterrel hosszabb és közel öttel magasabb elődjénél. A három- és ötajtós változat szélessége picit eltér egymástól (+24 mm), így aztán 67 illetve 91 milliméterrel múlják felül a korábbit, miközben a tengelytávolság két centivel nagyobb. A méretnövekedésnek köszönhetően a Corsa utastere valamivel tágasabbá vált, ám mindenekelőtt a tetszetős berendezés és a jelentős minőségi előrelépés tűnik fel. A műszerek és a középkonzol ismerősek lehetnek az Astrából, ami egyben azt is jelenti, hogy a kezelést szokni kell. Mivel az alapmodell kivételével a kormány magasságban és tengelyirányban egyaránt állítható, illetve a vezetőülés magassága is személyre szabható, az ideális üléshelyzet kialakítása gyorsan megy. A belső többféle hangulatú lehet, egyes változatoknál a műszerpult és a kárpitozás például kék vagy piros színben pompázhat, a középkonzol pedig zongorafekete burkolatot kaphat. Mindemellett a praktikum sem szorul háttérbe, az üdítőspalackok az ajtózsebekben és a középalagúton helyezhetők el, magasabb felszereltségnél az utasülés alól fiók húzható ki, továbbá a pénzérméknek, a parkolókártyának és a mobiltelefonnak is találunk megfelelő rekeszt.
Lendületvesztés
A motorpaletta majdnem megegyezik a korábbival. Ez nem is lenne olyan nagy baj, hiszen a technika korszerű, ám a generációváltás közben a Corsa megközelítőleg 120 kilót szedett magára. Emiatt leheletnyivel magasabb fogyasztás mellett tompább menetteljesítményekre számíthatunk. Az „ezres” Corsa (60 LE) távol maradt a drezdai menetpróbától, ezért az 1,2 literessel kezdtem az ismerkedést. Alacsony fordulatról vonakodva pörög fel a 80 lovas motor, s csak 4000 felett hajlandó teljes erőbedobással munkához látni. Jellegében hasonló az 1,4-es is, bár kezdetben egy fokkal jobban húz, kényelmesebben vezethető. A lendületes haladáshoz – hegymenetben és előzéskor – azonban mindkettőt kíméletlenül meg kell tornáztatni, illetve muszáj sűrűn használni a sebességváltót. Szerencsére a manuális nyomatékelosztó megfelelően rövid utakon és viszonylag pontosan kapcsolható – az egyikhez ötfokozatú robotizált Easytronicot, a másikhoz négyfokozatú automatát biztosítanak a kézi váltó helyett. Lássuk, mit tud a dízel változat! A Fiattól származó 1248 köbcentis gázolajos kétféle, 75 és 90 lóerős teljesítménnyel választható. Az izmosabbat foghattuk vallatóra. Hiába a változó geometria és a többi hókuszpókusz, ezúttal a turbólyuk megnehezíti az életünket. Ha nem engedjük, hogy 1800/perc alá essen a fordulatszám, fürgének és rugalmasnak bizonyul a Corsa, ellenkező esetben viszont a légszomja miatt meglehetősen lusta az autó, nehézkesen veszi a gázparancsot. Valószínűleg még ebben az évben a 125 lóerős 1.7 CDTI motor is választható lesz a Corsához.
A friss fejlesztésű futóműnek nincs ellenére a lendületes autózás. Kanyarban meggyőzően kapaszkodik a kocsi, nagy tempónál pedig biztonságos alulkormányzottsággal fordul. Amennyire a németországi utakon meg lehetett ítélni, kényelmes is a Corsa, a rugózásra sem lehet panasz. Menet közben kissé zavaró, hogy a fordított Y alakú A-oszlop még a háromszögablakával együtt is sokat kitakar a látómezőből, és az elektromos szervokormány szinte semmiféle visszajelzéssel nem szolgál. Éppen ezért a Sport felszereltséghez közvetlenebb, változó áttételezésű kormány jár. Ezenkívül a sebességváltó fokozatai szűkebb lépcsőzésűek (jobb előzési rugalmasság), a kocsit elöl 18, hátul 15 milliméterrel ültetik le, míg külsőleg a 16 colos alufelnik, a króm kipufogóvég és fekete fényszórókbetétek különböztetik meg.
Az előny fonákja
