Telekardiológiai ellenőrzés a beteg otthonában

A ritmuszavar elleni gyógyszerek vizsgálatai negatív eredménnyel zárultak, míg a beültethető cardioverter-defibrillátoros (ICD = elektromos áram leadására alkalmas szívingerlő készülékek) vizsgálatok egyre inkább előtérbe helyezték, majd elsőként választandóvá emelték ezt az eszközös kezelést a rosszindulatú szívritmuszavarok ellátásában.

Az ICD-k az elmúlt 25 évben jelentős fejlődésen mentek keresztül, méretük csökkent, diagnosztikus és terápiás lehetőségeik, programozhatóságuk kifinomultabb, szerteágazóbb lett az élettartam vagy a klinikai hatékonyság feláldozása nélkül. A szívelégtelenség a fejlett országokban a népesség 1-2 százalékát érinti, kóroki tényezőként a felnőttek kórházi felvételének mintegy 5 százalékát teszi ki. Ugyancsak néhány évvel ezelőtt indult exponenciális fejlődésnek az ún. élettani ingerlés, a reszinkronizációs (a szív pitvari, jobb és bal kamrai összehangolt ingerlésével biztosított szívműködés) kezelés a pacemakerek és az ICD-k terén: pitvar-kamrai ingerlés, majd a két pitvar közötti (biatrialis), illetve a két kamra közötti (biventricularis) szinkronitás, az összehangolt működés elektromos ingerléssel való visszaállításával új lehetőség nyílt a ritmuszavarok megelőzésére.

A szívelégtelenség meghatározott típusánál a szív pumpafunkciójának, teljesítőképességének növelésére az összehangolt működés elektromos ingerléssel nagyszámú, idült szívelégtelenségben szenvedő beteg kezelése lett sikeres.

Gyakori és mindenképpen kezelést igénylő probléma világszerte a pitvarfibrilláció (pitvarremegés). A pitvarremegés és -lebegés igen gyors elektromos kisülések eredménye, amikor a pitvar öszszehúzódása rendkívül szapora, és ezzel a kamrákat is gyors, kevésbé hatékony összehúzódásra készteti. Így a kamrákból kevesebb vér kerül a vérpályákba, mint normális ritmus esetén. A pitvarremegés gyakorisága miatt szinte minden, orvos által ellátott betegpopulációban megjelenik.

Az Amerikai Egyesült Államokban az előfordulás gyakorisága 0,4 százalék a gyermekeknél és fiatal felnőtteknél, míg a magasabb korcsoportoknál a rizikó egyre nő, a 65 év felettieknél 3-5 százalék. Noha a betegek nagy része tünetmentes, lassú vagy éppen gyors szívverés, valamint a tromboembolizáció (vérrögszóródás miatti érelzáródás) megelőzése miatt feltétlenül kezelendő.

Több pacemaker (szívritmus-szabályozó készülék) és ICD-gyártó cég fejleszt ma már olyan technikai megoldást, amely lehetővé teszi a nagyszámú beteg biztonságos, úgynevezett otthoni, telekardiológiai „távellenőrzéses” kontrollját, a beteg személyes megjelenése nélkül. Jelenleg a legtöbb, már üzembe helyezett rendszer a beteg segítségével működik: a beteg aktiválja az GSM/internet alapú adatküldést. Ez önmagában igen hasznos, amennyiben a betegnek panasza van, hiszen a készülék elküldi az adatokat a beültetést végző kardiológiai centrumba, az ottani kezelőorvos a lekérdezett adatok alapján konzultálni tud a prehospitalis, még az esetleges kórházi felvételt megelőzően, az alapellátást végző orvossal (mentőorvos, családorvos), aki a helyszínen látja el a beteget. A betegaktivált rendszerek hátránya az adatok változó gyakoriságú küldése: a beteg panaszmentesség esetén nem feltétlenül küldi el az adatcsomagot. A Biotronik Home Monitoring (HM) technológia lehetővé teszi a beültetett pacemaker/ICD memóriájában tárolt diagnosztikus adatok valós idejű, automatikus rádiótelemetrikus átjátszását a kezelőorvos számára.

A beültetett készülékben egy kis rádióadó van, amelynek segítségével a pacemaker/defibrillátor orvosi és műszaki adatokat küld a beteg közelében elhelyezett adattovábbító (mobiltelefonhoz hasonló) pácienskészülék felé. Az adattovábbító készülék a rádiótelefonhoz hasonlóan működik. Az adatokat SMS formájában, egy orvosi célokra használt mobilhálózat rendszerén keresztül juttatja el a Biotronik-szervizközpontba, ahol az adatokból átfogó elemzés, értékelés készül.

A távellenőrző home monitoring (vagy másként „otthoni ellenőrző”) rendszer automatikusan naponta vagy az orvos által meghatározott időközönként továbbítja a készülékben tárolt információkat. A kiértékelt adatokat összesítve internetkapcsolattal, e-mail formájában továbbítják a szervizközpontból a kezelő orvosnak.

A home monitoring rendszer által továbbított információk segítik az orvost abban, hogy naponta figyelemmel kísérhesse az adatokat. A programozásnak megfelelően számos – a szívműködéssel és a beültetett készülék működésével kapcsolatos – paraméter naponta kerül információcsomagként a kezelőorvoshoz.

A hagyományos kontrollok során a beteg készülékét, azaz az elektróda és a generátor (készülék) biztos működését, a telep töltöttségét meghatározott időközönként ellenőrizni kell, akkor is, ha a beteg tünet- és panaszmentes. Az ICD-k és a biventrikuláris (kétkamrai) rendszerek esetében gyakrabban kell kontrollt, ellenőrző vizsgálatot végezni, az esetlegesen nagyobb energiaigényű elektromossokk-terápiák alkalmazásával a telep gyorsabban merülhet. Az alapvető funkciók, technikai paraméterek mérésekor a HM-rendszer információcsomagjában mindezek megjelennek, a rendszert kezelő asszisztens ezeket ellenőrzi és „megszűri”, az orvosnak már csak a normálistól eltérő adatokkal kell foglalkoznia. A hagyományos pacemakereknél az ingerlésiküszöb-energia, elektróda állapota, pitvari, kamrai ritmuszavarok előfordulása ellenőrizhető. A szívelégtelenség, illetve a rosszindulatú ritmuszavarok kezelésére beültetett készülékeknél a reszinkronizáció, az összehangolt szívingerlés és szívműködés ellenőrzése, szupraventrikuláris, ventrikuláris a pitvari és kamrai eredetű ritmuszavarok detektálása, valamint a gyógyszeres kezelés hatékonyságának távolsági nyomon követése lehetővé válik. A legújabb vívmány a szíven belül a ritmuszavar alatt rögzített EKG, amely az alapkórfolyamat elemzéséhez ad megfelelő információt.

A HM-rendszer költséghatékonysági szempontból kedvező hatású, hiszen az orvoshoz már csak a tünetes beteg kerül. A tünetes betegnél eldönthető a telefonbeszélgetés és az objektív tárolt paraméterek alapján, hogy a betegnek az adott pacemakercentrumot, egyéb szakrendelőt, vagy háziorvost/ügyeletet kell felkeresnie, megszűrve a „feleslegesen futott köröket”. Mindenképpen eldönthető az is, hogy sürgősen kell-e a betegnek szakintézménybe kerülni, hiszen a HM-rendszeren továbbított információ alapján az orvos telefonon megkeresheti betegét, és mérlegelheti, hogy a beteg sürgős ellenőrzése szükséges-e, vagy sem, vagy elég, ha egy választott időpontban ellenőrzik. Ez a módszer tehát csökkenti a kórházi újrafelvételek számát és a súlyos betegség halálos kimenetelének esélyét. Nem elhanyagolható szempont a beteg pszichés kényelme: nagyobb biztonságban érzi magát. A panaszmentes beteget a kezelőorvos csak akkor hívja be kontrollra, ha a normálistól eltérő paramétert észlel. A rendszer a beteg aktív közreműködése nélkül alkalmas egyes tünetmentes, kezelendő rejtett betegség felismerésére, a gyógyszeres kezelés hatékonyságának követésére is.

A HM-rendszer természetesen nem helyettesíti a tüzetes orvosi vizsgálatot, amennyiben a betegnek az alapbetegsége vagy a beültetés kapcsán van panasza: például a pacemaker beültetésének helyén észlelt eltérés (gyulladás, vérömleny, fájdalom), nehézlégzés, láz, mellkasi fájdalom. Mindemellett fontos megjegyezni, hogy betegbiztonsági okokból egyik, távmonitorozásra alkalmas rendszeren keresztül sem lehet a készülékeket átprogramozni.

Lecsillapítja a túl gyors vagy kaotikus, életveszélyes szívritmust, újraindítja egy elektromos ingerrel az éppen megállt szívet.

Lecsillapítja a túl gyors vagy kaotikus, életveszélyes szívritmust, újraindítja egy elektromos ingerrel az éppen megállt szívet.-->