Surányi: lefaragni, de honnan?

A szociális támogatásokat, amelyekbe bele értendőek az egészségügyi, és oktatási támogatások is, évente hatmillió ember veszi igénybe, ez a teljes lakosság hatvan százalékát jelenti. A nem alanyi jogon, kifejezetten a rászorulóknak juttatott támogatások azonban csak 682 milliárdra rúgnak – olvasható a Napi Gazdaságban.

A megtakarítási lehetőségek kiszámítását bonyolítja, hogy számos területen keveredik a társadalom–, és a szociálpolitika.

A nyugdíjak elvileg biztosítási szemlélet alapján működnek, a gyakorlatban azonban a nyugdíjemeléseket szociális megfontolások irányítják.

Az állam ma több mint kétmillió gyermek után fizet havonta átlagosan 21,6 ezer forintot, a család anyagi helyzetétől függetlenül.

Szintén nem számít a jövedelem az utazási kedvezmények esetében: a nyugdíjas– vagy tanulóbérletet minden jogosult megkapja, a 70 év felettieknek pedig nem kell fizetniük a tömegközlekedésért.
Az energiatámogatásokat az elmúlt másfél évben kezdte jogosultsághoz kötni az állam, ennek ellenére 2008-ban is  a háztartások 47 százaléka részesült gázártámogatásban.

Az elemzők egyetértenek abban: az állami költségek lefaragása elkerülhetetlen. A versenyképesség növelése érdekében tíz százalékkal kéne csökkenteni az adócentralizáció mértékét, érintve a szociális kiadásokat is – véli Suppan Gergely, a Takarékbank szakértője. 
Belerokkan a társadalom, ha jó pár 100 milliárdot nem faragunk le a jóléti kiadásokból – állítja Németh Dávid, az ING szenior elemzője.