Mindenekelőtt: a csúcsnak nem az volt a fő célja, hogy egyfajta kelet-európai donorkonferenciaként a térségnek folyósítandó segélyekről döntsön. Így aztán nem is fair azon lemérni az eredményét, hogy Kelet-Európa vonatkozásában mit ért el. A találkozót a cseh EU-elnökség – részben német–francia kezdeményezésre is – a gazdasági helyzet romlása, illetve az egyes tagállamok közötti szórványos nyilatkozatháborúk eszkalálódása miatt hívta össze – írja Fóris György, a Bruxinfo EU-szakértője.
Az asztalon öt kiemelt témakör hevert, közülük csak az egyik volt – úgy általában – a „szolidaritás” kérdése (merthogy bedőlni készülő gazdaság nem csupán a keleti térfélen akad, lásd a százezres tüntetést a napokban Írországban). Prágában a legfontosabb célnak a „protekcionizmus” és az unión belüli „gazdasági nacionalizmus” megfékezését tekintették, azon felismerésből kiindulva, hogy az rövid úton felrobbanthatja az egész egységes piacot és vele az uniót is.
Rátérve az elhíresült magyar kezdeményezésre: a magyar miniszterelnök nem 180 milliárd euró „összedobását” kérte a tagtársaktól, hanem a lehetséges intézkedések „számszerűsített hozadékait” bekalkulálva vélte úgy, hogy amennyiben mindez megvalósul, együttes hatásuk – bizonyos tőkésítésekkel és országsegélyekkel együtt – mintegy 180 milliárd eurót érhet majd. Tovább árnyalva a képet: a fogadtatás nem mindenben volt eleve elutasító.
Merkelék nem azt mondták, hogy nincs egy fillér sem, hanem azt, hogy ne látványos „segélycsomagokkal” dobálózzanak, hanem a mindenkori konkrét szükség mérlegelése alapján szülessenek döntések, mint történt az a magyarországi támogatás tavalyi odaítélésekor. Az eurózónába való bekerülés könnyítésénél sem eleve „lerúgták” a magyar felvetést. Juncker, Merkel és Barroso csupán annyit mondott, az eurótagsági kritériumok lazításáról nem lehet szó, de például az árfolyam-mechanizmusban (az ERM II-ben) való részvétel kérdését meg lehet beszélni, csak – tették hozzá – egy ennyire ideges piaci környezetben ne a nyilvánosság előtt, hanem szakmai keretek között.