Az MSZP szilárdan elhatározta, hogy valamikor majd előveszi azokat a problémákat, melyek megoldásával el van késve. Persze van ebben a kesergő véleményben némi túlzás. El kell ismernem, volt néhány fontos, mármint nem a párt, hanem "a társadalom" számára fontos döntése a kongresszusnak – fogalmaz a Népszabadságban Ripp Zoltán.
Mindenekelőtt a kiállás a Bajnai-kormány válságkezelő politikája mellett s az a néhány kezdeményezés, amely a párt baloldali karakterének jelzésére hivatott. Ez utóbbiak részben a neonáci párt előretörésére reagálnak, tüneti kezelést alkalmazva azokra a bajokra, amelyek a demagóg rendpárti szélsőjobboldal népszerűségének növekedése mögött sejthetők. Majd kiderül, mennyire hatékonyak ezek, és miként hatnak a szocialisták támogatottságára.
Fordulat elérésére önmagukban nyilvánvalóan nem alkalmasak. Ahhoz sokkal határozottabb lépésekre lett volna szükség a letargiába süllyedt párt felrázására, és arra, hogy a kőkemény offenzív politizálásra való áttéréssel elkezdjék kirángatni a depresszióból a szocialisták korábbi támogatóit, az elvesztett másfél millió embert, akiknek nagy többsége továbbra is viszolyog az orbáni Fidesz hatalomra jutásának gondolatától.
Mint rendesen, most is a személyi és vezetési kérdések foglalták el az első helyet. Az előterjesztett kompromisszumot ugyan lehet ésszerűnek, békítőnek és a szokásos képmutató egységet fenntartónak minősíteni, még az is elképzelhető, hogy haszonnal jár majd a párt operatív vezetését végző választási bizottság kibővítése, de van az effajta döntéseknek messzebbre ható üzenete is. Nyersen fogalmazva: aki elég erőszakos és elegendő erőt tud felmutatni vagy imitálni, az a demokratikus szabályokat kijátszva is hatalmi pozícióba kerülhet.
A tisztújítás novemberre halasztott előre hozása érdekében folytatódik az a bevett eljárás, hogy az MSZP alapszabályát hozzáigazítják az aktuális politikai helyzethez. Ez azonban nem a rugalmasság, hanem a működési anomáliák jele. Unom már magamat, annyiszor leírtam: az MSZP korán kialakult feudális működésmódja csak anynyiban módosult, hogy kiegészült és összefonódott egy oligarchikus struktúrával. A helyi pártbárók és egyéb "erős emberek" átláthatatlan szövevénye szinte garantálja a kontraszelekciót, s leépíti a pártot mint mozgalmat. A folyamat elérte a kritikus szintet. Az MSZP enervált, szinte észrevehetetlen EP-választási kampánya nemcsak a tanácstalanságot, hanem a szervezeti szétesettséget is jelezte.
