Világgazdaság

Mi értelme a piacnak? - Gúzsba köti az áramárakat a politika

Másfél évvel a hazai árampiac teljes megnyitása után keserű szájízzel tapasztaljuk, hogy a remélt és várt árcsökkenés helyett tavaly drámai, az idén pedig az átlagos inflációt jóval meghaladó árnövekedés következett be, és félő, hogy a közeljövőben sem számíthatunk érdemleges mérséklődésre. A 2008. évi drágulás még csak magyarázható a világpiaci hatásokkal, de mi indokolja a 2009. évi eddigi áremelkedéseket - írja a Világgazdaságban Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója.

A 2009. évi eddigi áremelkedés gazdasági indokoltságát két tényező is erősen megkérdőjelezi. Egyrészt az energiahordozók árcentrumát képező kőolaj ára a 2008. évi átlagos 98 dollár/barrellel szemben 2009 eddigi időszakában 65-68 dollárra csökkent.

A hazai villamos energia előállításában jelentős szerepet játszó földgáz ára ennél is erőteljesebben esett. Másrészt a gazdasági válság hatásaként a villamosenergia-felhasználás átlagosan 6-7 százalékkal csökkent, szinte valamennyi EU-tagországban.

A közgazdasági álmoskönyvek szerint – bár a tüzelőanyagok költsége nem meghatározó jelentőségű – normális piacot feltételezve mindkét tényezőnek az árak csökkenését kellene eredményeznie. Az érintett szereplők bizonyosan számtalan okra hivatkozhatnak, amelyek a vállalkozás szintjén az árak növekedését indokolják.

De a probléma gyökere éppen ott van, hogy a teljes piacnyitástól függetlenül a hazai villamos energia ára továbbra sem a termelők és fogyasztók közötti alku alapján alakul, hanem a termelők, szolgáltatók, valamint a hatóság közötti egyezkedés szüleménye.

A magyar piacnyitás sajátossága és torz működése abban van, hogy – bár a szabályok formailag az eladók és a vevők közötti alkut lehetővé teszik – a piac kínálati hatásait gúzsba kötik a politikai megfontolások, a termelésre és a szolgáltatásra való visszahatásuk gyakorlatilag nem működik.

A piacosítás rákfenéje nem az érvényes jogi előírások gyengeségeivel függ össze alapvetően, hanem a piac szerepének szándékolt korlátozásával, vagy a gazdasági logikát nélkülöző állami beavatkozásokkal.

A szándékolt korlátozásra tipikus példaként adódik a Vértesi Erőmű esete. Már a korábbi, többszöri sikertelen privatizációs kísérlet nyilvánvalóvá tette, hogy az erőmű – bányával vagy nélküle – nem lehet versenyképes. A legfrissebb vizsgálatok 2009-re – támogatások nélkül – mintegy 20 milliárd forintos veszteséget valószínűsítenek.

Normális piacot feltételezve az erőműnek nem lehetne piaca az egyébként is lecsökkent igények és a jóval olcsóbb körülményei között. Bár végleges döntés nincs, de nagy a valószínűsége, hogy az eddigiekhez hasonlóan foglalkoztatási és „ellátásbiztonsági” okokra hivatkozva az erőmű zavartalanul tovább működik. Ilyen politikai hozzáállás mellett mi értelme van a piacnak?

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

áram kőolaj villamosenergia árampiac politika áramár Hegedűs