Bartha Ferenc kijelentette: az elmúlt 20 év az expanzió időszaka volt, Magyarország pedig a változásik végrehajtása tekintetében első helyen állt, a világ figyelme felénk fordult. Ennek ellenére éllovasból sereghajtóvá váltunk.
Amikor Magyarország a kilencvenes évek elején gyors privatizáció mellett döntött, valóban felgyorsult a gazdaság fejlődése, de világos volt, hogy két prioritást kell szem előtt tartani a torzulások elkerülésére. Az egyik a versenyiparágakban az erős hazai szektor létrehozása. A nem versenyző ágazatokban pedig meg kell őrizni a hazai pozíciókat. Ezek a prioritások nem érvényesültek, ezért a válság időszakába strukturálisan gyenge Magyarország került.
A Bokros csomag kissé túllőtt a célon, mégis stabilitást biztosított, ezért történelmi bűn volt a későbbi évek költekezése. Az eladósodás reálterhei növekedtek, a forint túl erős volt és ez fékezte az exportot. A magas forintkamatok miatt a devizahitelekre terelődött a hangsúly, csökkent a monetáris politika hatékonysága.
A legnagyobb bűn az volt, hogy teret engedett a túlzott eladósodottságnak. A jegybank akkor tud hatni a kormányra, ha előtte lebegteti a fizetésképtelenség lehetőséget. Mivel ezt nem tette, az történelmi mértéket öltött. 2002 után drága külső forrásból improduktív állami költekezés valósult meg, 1 forintos szolgáltatást 2 forintért vásároltak meg.
Ma kijelenthetjük ugyanakkor, hogy túljutottunk a pénzügyi válságon. Lassan elindul a növekedés, de nehezebb feltételek mellett, így most sokkal nehezebb lesz elérni a kitörést, mint korábban. Magyarország 1 500-2 000 hatékonyan exportáló kkv működik, az ő támogatásukhoz kell mobilizálni az eszközöket. Észre kell venni, hogy az belföldi piacnak számít, hiszen Magyarország az elmúlt években mindig azon kesergett, hogy kicsi a saját piaca. Bíráljuk az EU-t, holott a bajok oka kizárólag a nem versenyképes kormányzás.
