Komoly hőellátási problémához vezethet, ha rövid időn belül nem készül el egy vészforgatókönyv arról, hogyan kell kezelni a hővel kapcsoltan áramot termelő társaságok támogatásának megszűnése utáni helyzetet. Ma csak az biztos, hogy e termelők július 1-jétől elesnek a villamos energia árának dotációjától.
A kormány ármoratóriummal és a hatósági távhőár bevezetésével kívánja elejét venni annak a 30–50 százalékos hőtarifasokknak, amely amiatt fenyeget, hogy június 30-án megszűnik az energiaár-támogatás és a kötelező áramátvétel (KÁT) jelenlegi rendszere. Ekkortól a hővel kapcsoltan áramot termelő (kogenerációs) társaságok elesnek attól az áramár-dotációtól, amelyből ma keresztfinanszírozzák hőtermelésüket.
Ám hiába a hatósági ár, ha nem látható, hosszú távon hogyan tartható fenn. A hőtermelők helyzetét nehezíti, hogy év végéig 10–30 százalékkal drágulhat a hő előállításához szükséges gáz a versenypiacon.
„Félő, hogy sok kogenerációs termelő az ősszel már el sem tudja indítani a hőtermelést” – jelentette ki lapunknak a kapcsolt- és a megújulószektorban is aktív Alteo Nyrt. vezérigazgatója. Ifj. Chikán Attila szerint azért is kellene egy átmeneti jellegű szabályozás, mert az áramtörvény módosítása lecsökkentette a kogenerációs termelőknek eredetileg adott kétéves átmeneti időszakot fél évre. Az átmeneti szabályozás alatt viszont a termelők felkészülhetnének az önállósodásra.
Az energetikai szakember úgy véli: a végső szabályozás megfogalmazása előtt felül kell vizsgálni a háztartási távhő- és gázárképzés mai torz rendszerét, amelyben szociális szempontok vegyülnek az energetikaiakkal. „Szakítani kell azzal a nézettel, hogy aki távfűtéses lakásban él vagy háztartási célra vásárol gázt, az rá is szorul a támogatásra” – tette hozzá. A luxuslakóparkokat ma ugyanúgy támogatott gázzal fűtik, mint ahogy a családi házak, villák medencéit is ilyen gáz energiájával melegítik.
Az átmeneti szabályozás azért is sürgős, mert az erőműtársaságok éves gázvásárlási szerződése június 30-án lejár, az új, egyéves megállapodás megkötése előtt pedig tudniuk kell, milyen szabályozási környezetben működnek a következő évben, s hogy mikortól kinek mennyi hőt és milyen áron adhatnak el. Az átmeneti intézkedés döntene arról is, hogy kik között és milyen arányban kell szétosztani azt a veszteséget, amely a hőtermelés költségei és a bevételei közötti különbség miatt keletkezik.
A vészhelyzet valós: információink szerint máris több kogenerációs társaság jelezte a Magyar Energia Hivatalnál (MEH), hogy szüneteltetné áramtermelői engedélyét. Ebbe a körbe tartoznak az ipari termelők, akik ez év elején már kiszorultak a piacról. Még többen lesznek a június 30-i határidőhöz közeledve, főleg, mert a KÁT akkori megszűnésével az 1200 megawatt kapacitást képviselő kogenerációs termelők mindegyike szembesül azzal, hogy a villamosenergia-piacon csak nyomott áron tudná a megtermelt energiát értékesíteni. „Gázmotorokat üzemeltető kertészetekről, tej- és téglaipari és más vállalatokról van szó, amelyek megtermelt áramot maguk nem tudják felhasználni, de a piacra sem vihetik a magas rendszerhasználati díjak és egyéb költségek miatt” – mondta a Magyar Kapcsolt Energia Társaság (MKET) elnöke.
Bercsi Gábor amiatt mégis derűlátó, hogy egyesületének módja van az ügyben egyeztetni a szaktárcával, és ismertetni javaslatait is KÁT megszüntetése utáni szabályozásról. Az egyesület szeretné például, ha a már megtérült beruházású, 50 megawatt alatti erőművek áramát továbbra is átvenné a Mavir (a villamosenergia-rendszer irányítója) piaci áron, de olyan rendszerben, amely adott feltételek mellett a legkedvezőbb piaci árat biztosítja. Jó rövid távú megoldásnak látja, hogy a stratégiai gázkészletekből is lehet távhőtermelési célra vételezni.
A MKET szükségesnek látná mielőbb tisztázni, mi értendő a hazai szabályozásban piaci áramáron, mi hasznos hőn, kik és milyen elven kapnának támogatást. Feltehető, hogy a támogatásnak meg kell majd jelennie a hőárban, ezt a MEH ellenőrizni fogja. Bercsi Gábor szerint is meg kell fogalmazni átmeneti, 2011-es KÁT-szabályozást, de arra is fel kell készülni egy B tervvel, ha Brüsszel nem engedélyezné a tervezett távhőár-támogatást.
Elolvadó előny
A spotpiaci gázárak a válság mélypontján a hoszszú távú szerződés szerinti ár fele körül alakultak, tavaly már csak 30 százalékos volt az előnyük, ma 15 százalék körüli. Lehet, hogy az év végére megint ugyanolyan vagy jobb üzlet lesz hosszú távú szerződés szerinti, orosz gázt vásárolni, mint a HAG vezetéken nyugati forrásból importálni.
