Ebben az amerikai szerzők figyelmeztettek: „…ahogy a kínai vállalatok egyre inkább felbátorodnak a hazai piacokon, előbb-utóbb terjeszkedni fognak külföldön is. Minden valószínűség szerint előbb Afrikában és Dél-Amerikában lépnek piacra, mielőtt Észak-Amerikát és Európát célba vennék. Akár tudomásul veszik, akár nem, a nyugati vállalatoknak nem csak a Kína piacán elfoglalt pozícióikért kell harcolniuk, hanem azért is, hogy más feltörekvő piacokon és saját piacaikon is megőrizzék pozícióikat.”
Alig pár nappal a Harvard Business Review szeptemberi számának Magyarországon történt megjelenése után, arra szinte közvetve reagálva, a Handelsblatt, a német üzleti körök lapja Pekingből arról tudósított, hogy a Kínában létesített EU kereskedelmi kamara felpanaszolta, jelenleg is számos akadály nehezíti az európai cégek kínai üzleti működését. A tudósítás megemlítette azt a panaszt is, miszerint a kínai jog szerint az infokommunikációs beszerzéseknél a szállítóknak tájékoztatást kell adniuk a forrásaikról, ami pedig az európai cégek szerint üzleti titkok felfedését jelenti, ezért e kínai követelést kereken elutasították.
Ám ha a kínai partnerek nem jutnak hozzá legálisan féltve őrzött nyugati üzleti titkokhoz, mi maradhat hátra? Vélhetően az, hogy a kínai állam és/vagy a kínai vállalatok a hírszerzés legkülönbözőbb illegális eszközeihez folyamodnak: gazdasági-ipari kémkedést folytatnak, amelynek eszköztára pedig évről-évre egyre fejlettebb.
Mielőtt a konkrétumokra kitérnénk, előbb hadd utaljunk arra: mielőtt Észak-Amerikát és Európát célba vennék, a kínaiak számára már jelenleg is kitűnő lehetőség kínálkozik a nyugati versenytársak többek között üzleti tapasztalatainak, gyakorlatának megfigyelésére, netán üzleti titkaik megszerzésére például Afrikában, ahová az anyaországból az elmúlt egy évtizedben - írd és mondd - egymillió kínai költözött át, akik mindenütt megtalálhatók az üzleti életben, Ugandától kezdve Kenyán át Zambiáig - írta a londoni Guardian ez év február elején.
A Kína-Afrika közti értéke pedig az 1990-ben feljegyzett 6 milliárd dollárról 2009-ben 90 milliárd dollárra szökött fel, tavaly pedig már meghaladta a 100 milliárd dollárt. Afrika természeti kincsei pedig – az olaj, a vas, a platina, a vörösréz és a fa – ömlenek Kínába, ahonnan késztermékek formájában érkeznek vissza az afrikai országokba. Latin-Amerikával is hatalmas mértékben nőtt Kína kereskedelme az elmúlt évtizedben, a China Daily című kínai lap ez év szeptember 13-i száma szerint, de ami különösen figyelemre méltó, a kínai terjeszkedés jegyében ugrásszerűen megnőttek a kínai befektetések is. A pekingi lap szerint a Kínai Fejlesztési Bank (CDB) 2008 óta mintegy 30 milliárd dollár összegben nyújtott kölcsönöket kínai vállalatok részére, hogy befektetéseket valósítsanak meg Mexikótól kezdve Brazílián Uruguayon és Venezuelán át Argentínáig, ezen országok gazdasága legkülönbözőbb ágazataiban.
A kínai gazdasági hírszerzés elsődleges régi célpontja természetesen Észak-Amerika, elsősorban az Egyesült Államok, amire az illetékes amerikai hatóságok persze időben felfigyeltek. A BBC News angol tévé 2007. november 15-i adásában ismertette az US-China Economic and Security Review Commission éves jelentését, amely szerint Kína agresszívan törekszik új technológiát megszerezni, vagy törvényesen kutatási és üzleti szerződések révén, vagy illegálisan, ipari kémkedésen keresztül. Kína destruktív háborús technikát alkalmaz, amellyel lehetővé teszi számára, hogy internetes támadásokat intézzen más országok infrastruktúrája ellen – mutatott rá a jelentés, amely szerint „az Egyesült Államokban folyó kínai kémtevékenység olyannyira kiterjedt, hogy a legnagyobb egyedi veszélyt jelenti az amerikai technológia számára.”
A szerzők felszólították a Kongresszust, hogy vegyen fontolóra olyan „katonai, hírszerzési és belbiztonsági programokat, amelyekkel megvédhetők a rendkívül fontos amerikai számítógépes hálózatok és érzékeny információk.” Az FBI úgy becsüli, hogy az amerikai vállalatokat, új technológiák kifejlesztésén dolgozó kutatóintézeteket évente sok milliárd dollárnyi veszteség éri, amiért külföldi versenytársak ipari kémkedést folytatnak ellenük. E külföldi konkurensek – így a kínaiak – gyakran amerikai vállalatok, kutatóintézetek részére dolgozók köréből próbálnak bennfenteseket toborozni.
A gazdasági kémkedést pedig megvesztegetéssel, internetes hálózatokba történő behatolással, vagy egyszerűen a titkok ellopásával végzik. Megtörténik, hogy ártatlannak látszó üzleti kapcsolatokat létesítenek amerikai iparvállalatokkal csupán azért, hogy gazdasági titkokhoz jussanak. Az FBI szerint minden érdekli őket, ami kereskedelmi titoknak minősülhet: pénzügyi, üzleti, tudományos, technikai, gazdasági, ipari információk, beleértve terveket, programokat, prototípusokat, módszereket, kódokat stb.
Az Egyesült Államokban folyó kínai gazdasági kémkedés tetten ért végrehajtói persze nem csak kínai állampolgárok, hanem olyan amerikaiak is lehetnek, akik megtévedtek, akiket beszerveztek, valamilyen ellenjuttatás fejében arra bírtak rá, hogy kulcsfontosságú hatóságoknál, vállalatoknál dolgozva állami, üzemi, üzleti titkokat adjanak el az ellenérdekű -jelen esetben a kínai partnernek. Az amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) csupán az utóbbi néhány évben nyilvánosságra hozott közleményei a kínai gazdasági kémkedésre vonatkozó számos feltárt, megtörtént bűnesetről adtak számot.
Ám Kanada is gazdag környezetet kínál a kínai kémek számára – írta a Toronto Sun 2011. szeptember 17-I számában. J. Michael Cole, a kanadai biztonsági hírszerző szolgálat (CSIS) volt főnöke szerint a kanadai optikai, műholdas és robot technológia, valamint az ország részvétele az F-35 típusú lopakodó harci gépet gyártó konzorciumban és a természeti erőforrásai vonzóak lehetnek Peking számára. Kína profitálhat továbbá Kanada külföldön – például Dél-Amerikában lévő projektjeiből is.
A torontói lap idézte Charles Burtont, a Brock Egyetem professzorát, aki korábban diplomataként szolgált Pekingben, aki szintén nem kételkedik abban, hogy Kína jelentős kémkedést folytat Kanadában. “Bor és vacsora, fokozatosan kompromittálja a megcélzott személyt, aki aztán megzsarolható”. Cole szerint a zsarolásba beletartozik szexuális szolgáltatás felkínálása politikusnak, üzletembernek, sőt újságírónak is, miközben titokban lemagnózzák a találkozót. Az Associates of Universities and Colleges in Canada jelentette, hogy jelenleg 16.000 diák tanul Kínából a kanadai egyetemeken, főiskolákon.
Európában a kínai gazdasági hírszerzés fő célpontja egyértelműen Németország, amely a tudományos-műszaki ötletek és innovációk hazája. A Deutsche Welle globális német tévé már négy évvel ezelőtt, 2007. február 9-i adásában idézte Elmar Remberget, a Német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal alelnökét, aki a Financial Times Deutschlandnak nyilatkozva kijelentette, Kína fokozza elektronikus úton történő kémkedését azért, hogy kereskedelmi titkokhoz jusson. Más nyugati államok is a Kína által folytatott ipari kémkedés növekedéséről adtak számot – tette hozzá. A Deutsche Welle a német állami külkereskedelmi hivatal (BFAI) illetékesét is idézte, aki szerint a kémkedés is hozzájárul Kína óriási exportsikeréhez. “Egyre több német vállalat már nem is akar kínai delegációkat vendégül látni,…” – tette hozzá Corinne Abele, a BFAI kínai ügyekben illetékes szakértője
Tíz hónappal később, a Deutsche Welle 2007. november 11-i adásában arra hívta fel a figyelmet, függetlenül attól, hogy kutatási eredményekről, fejlesztési stratégiáról, termékinformációról, üzleti partnerekre vonatkozó adatokról vagy költségvetési tervekről van-e szó, a sikeres német vállalatok üzleti titkai egyre nagyobb mértékben válnak kémek célpontjaivá. És ismét Elmar Remberget, a Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal helyettes vezetőjét szólaltatta meg, aki szerint a kémek elsősorban Kínából érkeznek Németországba. „Kína intenzíven gyűjt be értesüléseket a világ minden részében, politikai, gazdasági és tudományos adatokat, vállalati stratégiákat annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb behozza a lemaradását a technológiai fejlesztés terén” – figyelmeztetett Remberg.
Az akkoriban rendelkezésre állt tanulmányok szerint a német vállalatok körülbelül 40 százaléka esik ipari kémkedés prédájává. Továbbá 50 milliárd euró értékű szakértelem van veszélyben, ugyanis a kémkedés elsősorban a nano- és fegyverkezési technológiát, a közlekedést, a környezetvédelmet és az energiát célozza meg. Andreas Blume, aki az Evonik-Degussa vegyi vállalatnál az újtudományos találmányok védelméért felelős, úgy vélte, különös kockázatnak vannak kitéve azok a közepes méretű cégek, amelyek vezető szerepet töltenek be e téren. „Meg kellene nyomni a vészcsengőt, amikor valaki hajlandó fizetni a cég valamely dolgozójának a repülőjegyét, szálláshelyét vagy szórakoztatását” – figyelmeztetett Blume is.
„Sajnos számos közepes méretű vállalatot azonban elvakítanak a nagylelkű ajánlatok, és később elárulják az értesüléseket.” A német Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal szerint a kínai hírszerzők fedett állásban újságíróként és diplomataként dolgoznak Németországban, és delegációk tagjaként keresnek fel német kereskedelmi vásárokat és vállalatokat. A Deutsche Welle ismét szakértőket idézett, akik szerint ugyan nincs 100 százalékos védelem az ipari kémkedéssel szemben, mégis azt ajánlják a német vállalatoknak, hogy dolgozzanak ki jó információs technológiai biztonsági tervet. Ezenkívül a munkaadók gondoskodjanak az alkalmazottak kiképzéséről, még ha teljes is a bizalom irántuk.
Három évvel később, 2010. júniusában a német szövetségi kormány már arra szólította fel a kis és közepes vállalatokat, tegyenek intézkedéseket az interneten keresztül őket sújtható – többek között kínai – gazdasági kémkedéssel szembeni védekezésre. A német kkv-k számítógépes rendszerei ellen intézett növekvő számú támadás ugyanis veszélyezteti a német vállalatok technológiai előnyét és végső soron a munkahelyeit – figyelmeztetett immár a német szövetségi belügyminiszter, aki szerint a német kkv-k gyakran lebecsülik a veszélyt.
A német vállalatokon kívül gyakran a német tudomány és kutatás válik a gazdasági kémkedés áldozatává. A kínai titkos szolgálatok főként új termékek, gyártási folyamatok és az aktuális kutatási eredmények iránt érdeklődnek. Segítőtársakra lelnek a Németországban élő mintegy 80.000 kínai körében, akik közül sokan mint diákok vagy meghívott tudósok tartózkodnak az országban. Az is feltűnt, hogy kínai gazdasági delegációk tagjai németországi látogatásaik során minikamerákkal rögzítették a gyárlátogatásaik során látottakat.
A szerző a MÚOSZ gazdasági tagozatának vezetője
