„Évtizedes elmaradásokat kell pótolni a nők munkaerőpiaci helyzetének terén” – ismerte el Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár a feladat nagyságát tegnapi sajtótájékoztatóján, amelyen bemutatták Szalai Piroskát, a vasárnap kinevezett nemzetgazdasági miniszteri biztost. Szalai elmondása szerint az elkövetkezendő fél évben döntően az lesz a feladata, hogy megnevezze a nők munkaerőpiaci részvételét gátló tényezőket, majd összeállítson egy konkrét ütemtervet arról, milyen formában lehetne előrelépni ezen a területen. A hosszabb távú cél az, hogy a nők foglalkoztatásának mutatóiban néhány éven belül Magyarország ne legyen a legrosszabbak között az Európai Unióban.
2011. december–2012. februárban a munkanélküliek létszáma 497 ezer fő volt, ami az egy évvel korábbihoz hasonló, 11,6 százalékos munkanélküliségi rátát eredményezett. A nemek szerint eltérően alakult. A munkanélküliek száma és a munkanélküliségi ráta a nők esetében emelkedett, a férfiakra jellemző mutatók kismértékben javultak.
Magyarországon a nők 51 százaléka dolgozik, addig az Európai Unióban átlagosan 58 százalék ez az arány. Bizonyos szempontból azonban idehaza mégis jobb a helyzet: a hazai 51 százalékot 47 százaléknyi teljes munkaidős, és 4 százaléknyi részmunkaidős alkotja. Az EU-ban ezzel szemben 40 százaléknyi a teljes munkaidőben foglalkoztatott nők aránya, és a hazainál jóval többet, 18 százalékot tesznek ki a részmunkaidősök. A miniszteri biztos szerint a hosszabb távú cél az, hogy megtartva a teljes munkaidősök között elért hazai előnyt, növeljék a részmunkaidősök arányát.
„Alapvetően két ponton növelhető a nők foglalkoztatottsága. Ezek közül a könnyebben megvalósítható lépés a nők korai nyugdíjazásának nehezítése lenne” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Scharle Ágota. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet vezető kutatója hozzátette: „az idősebb női munkavállalóknak ugyan nehéz újra munkát találni, ha elbocsátották őket, de az alkalmazásban álló munkaerőt kár kitessékelni a munka világából. Ráadásul az intézkedés bevezetése nem kerülne pénzbe, ellenkezőleg: nyugdíjkiadások helyett adó- és járulékbevételeket jelentene az államnak.”
Scharle Ágota szerint a másik pont a kisgyerekes anyák munkavállalása, amit a gyermekfelügyeleti rendszer kapacitáshiánya korlátoz. „A bölcsődei és családi napközis férőhelyek hiánya miatt van a legnagyobb szakadék a kisgyerekes anyák hazai foglalkoztatása és más országok, például Norvégia munkaerőpiaci viszonyai között. A legnagyobb gond a három év alatti gyerekek elhelyezésével van. Egy új bölcsődei hálózat kiépítése természetesen komoly beruházást igényel, a költségvetési szempontokat figyelembe véve talán könnyebben kivitelezhető lenne az óvodai rendszer rugalmasabbá tétele. Ha az óvodák két éves kortól vehetnek fel gyerekeket, ott gyorsabban lehetne férőhelyeket létrehozni. Segítene a szakmai előírások és a finanszírozást érintő, ma még túlságosan merev szabályok további lazítása is, a minőségbiztosítás megerősítése mellett” – tette hozzá Scharle Ágota.
Nehéz a visszatérés
A helyzetre jellemző az, hogy a gyerekvállalás után a nők más országokhoz képest nehezen tudnak visszatérni a munkába. „A magyar társadalom a nemi szerepeket illetően konzervatív, bár ez az utóbbi években némileg enyhülőben van. Továbbra is erősen tartja magát az a hit, hogy a gyereknek az a jó, ha az anyja marad vele otthon egészen három éves koráig” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Blaskó Zsuzsa. A Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa hozzátette: „Magyarországon hiányoznak a rugalmas munkaerőpiaci megoldások a gyerekvállalás melletti munkavégzésre, és a gyerekfelügyeleti rendszer hiányosságai, valamint a családtámogatás rendszere is segít fenntartani azt a hiedelmet, hogy a nőknek három évig kell otthonmaradniuk”.
