Világgazdaság

Korrupció 2.0

Hogy került az üzleti szektor a magyar korrupciós lista második helyére? – ez az igazi kérdés a Transparency International felmérését látva. Önmagában a korrupció nem lenne érdekes. Az egész gazdaságot, társadalmat romboló hatása miatt viszont elsőszámú közellenségnek tekinthető egy fejlődni kívánó országban.

Minden arról szól mostanában a magyar gazdaságban, miként indítható be a növekedés, hogyan lehet több embernek munkát adni. Így nehezen – mondhatnánk néhány furcsa jelenséget látva. Egyre gyakoribb az olyan döntés, amit nehéz gazdasági érvekkel alátámasztani. És ha valami nem logikus egy üzletben, akkor felmerül a tisztességtelen háttéralku lehetősége. Bizonyítani nehéz, tetten érni is csak véletlenül lehetne. Esetleg akkor, ha valamelyik fél meggondolja magát, és kiugrik a csalárdul megszerzett üzletből. Ilyen esetről azonban nemigen hallani.

Furcsa esetekről annál inkább. A trafikmutyi a legelképesztőbb példa arra, hogy tehet tönkre egy zavaros üzleti koncepció egy egész vállalkozói csoportot, miközben egy kisebb kiváltságos rétegnek kellemes feltételeket nyújt. Sőt, a szinte naponta kiegészülő információtömeg egyre inkább azt jelzi, hogy olyan, nyilvánosan előre nem jelzett előnyökhöz is juttatják ezen kedvezményezetteket, amelyek a versenyszférában újabb kisvállalkozók csődjét idézhetik elő. Például ezekben a nemzetinek nevezett egységekben gyakorlatilag időkorlát nélkül árusíthatók szeszes italok, míg más boltokban erre külön, sokszor területi szabályozás van. Talán túl lazára engedték így a gyeplőt, ezért majd módosulnak itt is szabályok. Hogy miért kell itt más szabály, mint az adott körzetben alkoholt árusító többi boltra? Ki tudja, és ezért ez ismét csak különös. A kereskedők szakmai szervezete és egy piacelemző cég már jelezte, kiskereskedők százai mehetnek tönkre az egyenlőtlen versenyben. Ők nem árusíthatnak dohányt, a nemzeti dohányboltok viszont kereskedhetnek itallal, jégkrémmel-fagylalttal…

Így jön létre a nemzeti vállalkozók új rétege? De hát akik tönkremennek, azok is nemzetiek voltak, legalábbis ha a józan eszünket használjuk eme új kategorizálásnál. És egyáltalán: milyen nemzeti vállalkozó az, akit az állam más hazai vállalkozóval szemben juttat előnyhöz a piacon? Mi lesz, ha ez az újdonsült nemzeti vállalkozói csoport azt a tanulságot vonja le e történetből – és a vesztesek is –, hogy a jó kapcsolatok többet érnek, mint a versenyben megszerzett eredmény, többet, mint a teljesítmény, a jó munkával elnyert üzlet? És akkor a magyar gazdaságban újfajta iránytű kezd ismét működni: nem a piac, a kereslet lesz a meghatározó, hanem a hatalomhoz dörgölőzés. Ha valaki jó kapcsolatba keveredik a fontos emberekkel, akkor a számára kedvező döntés sem maradhat el. Épülhet erre egészséges gazdaság? Lesz ebből tartós Verseny nélkül, erőből is működhet az üzleti élet? Vagy szerencsére ezek azért csak szórványosan előforduló vadhajtások?

A trafikmutyi hirtelen került elő a semmiből, ahogy a takarékszövetkezeti szektor váratlanul felgyorsított átszervezése is. Ám a korrupció más válfajai már régóta hódítotanak az üzleti világban. Tavaly nyáron volt a Világgazdaság konferenciája Korrupció nélkül is van üzlet címmel. A konferencián sokan csak kerülgették a forró kását, jelezve, hogy „vannak, persze, ilyen jelenségek is, de azért tisztességesen is lehet boldogulni”. Ám akkor Bojár Gábor ismert vállalkozó idézett egy új módit, amit a Manager Magazinnak is elmesélt: „Most már nem az a fajta korrupció a divat, hogy visszakérünk a közbeszerzésből 10 százalékot – ez volt idáig –, hanem beszállunk a cégbe 30 százalékkal. S utána ez a társaság megnyeri a közbeszerzést.” Egyre többen mesélnek hasonló gyakorlatról.

Tehát hogy került az üzleti szektor a korrupciós lista második helyére, rögtön a politikai pártok után? Hát így. Vagy még „ígyebbül”. Ezek a példák csak a jéghegy csúcsát jelenthetik. A korrupció valóságos mértékéről valószínűleg fogalmunk sincs. És ez a mi egyéni szerencsénk. Meg az ország szerencsétlensége.

EGIS Nyrt. Chrysler