Gyakorlatilag bármi megtörténhet Skóciában, ahol ma tartanak népszavazást arról, az országrész elszakadjon-e Nagy-Britanniától. Az előzetes felmérések azt mutatják: a londoni vezető politikusok minden igyekezete ellenére a függetlenségpártiak hajszálnyi előnyre tettek szert a kampány finisében. A politikusokon kívül üzletemberek és közéleti személyiségek is felhívták a figyelmet arra, milyen kockázatokkal járhat az elszakadás, egy ilyen lépést ugyanakkor precedensként értékelhet a többi, nagyobb autonómiát elérni kívánó országrész is.
Az elszakadás demoralizáló lehet az uniópártiak számára az ország többi részében is – mutatott rá a Guardiannak nyilatkozó, Észak-Írország és Skócia viszonyával foglalkozó szakértő. Egy független Skócia az északír britek számára is hívószó lehet, veszélyeztetve az IRA ír terrorszervezettel 1997-ben kötött tűzszünet óta meglévő stabilitást. Graham Walker ugyanakkor kiemelte: az országrészben erősebb a brit unió támogatottsága, mint a skótoknál. Észak-Írország esetében nem elhanyagolható körülmény, hogy gazdaságilag jóval fejletlenebb régióról van szó, amely aligha tudná magát úgy fenntartani, ahogy azt Edingburgh – jórészt a nyolcvanas években felfedezett Északi-tengeri olajmezőkre hagyatkozva – reméli Skócia esetében.
Az olajmezők annál inkább kapóra jöttek Skócia számára, mivel a nyolcvanas évek a hagyományos nehézipar és a bányászat leépítéséről szóltak az országban. A gazdasági térkép átalakulásához az is hozzájárult, hogy ugyanebben az időszakban London és régiója jelentős pénzügyi és médiaközponttá nőtte ki magát – írja elemzésében a Reuters. Hozzáteszik: a mostani feszültséget az is szította, hogy miközben a főváros gyakorlatilag önállóan erősödött, teljes régiók szakadtak le, amit a rendkívül központosított brit gazdaságpolitikának tudtak be.
A centralizáció az OECD-országok között is kiemelkedő az Egyesült Királyságban. A helyi adók mindössze a 1,7 százalékát teszik ki, míg Franciaországban 5, a svédeknél pedig 16 százalékos ez az arány. Nem véletlen, hogy David Cameron miniszterelnök a kampányban nagyobb autonómiát ígért a skótoknak arra az esetre, ha az unióban maradnak. Ami példa lehet, különösen, hogy egy friss ComRes felmérés a hét elején arra mutatott rá: a britek 48 százaléka támogatja, hogy az angol és a walesi városok és régiók is nagyobb önrendelkezést kapjanak.
A Reuters szerint az angol régiók közül ez elsősorban Yorkshire szemében lehet érdekes, érdekesebb akár, mint Wales esetében, amelynek gazdasága máig nem heverte ki a nehézipar leépítését. Dafydd Wigley, a walesi nacionalista párt volt vezetője a Reutersnek úgy nyilatkozott, a függetlenséget mindössze a lakosság tíz százaléka támogatja, így fő céljuk rövid távon nem is az elszakadás, hanem a helyi adók részarányának emelése, illetve az, hogy a terület nagyobb beleszólást kaphasson a bevételek elköltésébe.
Cameron nem hátrál
Nem túlzás azt állítani, a skótok függetlenségi törekvései, illetve az elszakadáspártiak számának növekedése összefüggésben van a londoni kormány népszerűségével. David Cameron miniszterelnök és konzervatív pártja a legutóbbi, európai parlamenti választáson súlyos vereséget szenvedett: a 19 megszerzett mandátummal mindössze a harmadik helyet érte el a párt a Munkáspárt (20), illetve az EU-ellenes, függetlenségpárti UKIP (24) mögött.
Ehhez képest Cameron egy szerdai hampshire-i rendezvényen megerősítette: nem kíván lemondani abban az esetben sem, ha a függetlenségpártiak győznek a referendumon. „A szavazólapon nem szerepel a nevem. A szavazólapon az áll, hogy Skócia az Egyesült Királyság része kíván maradni, vagy el kíván szakadni az Egyesült Királyságtól? Erre az egyetlen kérdésre kapunk választ csütörtök este. Az én jövőmet érintő kérdésről a brit általános választások döntenek majd” – fogalmazott a politikus.
A kormányfő a The Times szerdai számában megjelent interjúban mindenesetre hangsúlyozta: tragédia lenne, ha a népszavazás nyomán szétszakadna Nagy-Britannia. Hozzátette: Skócia ma valószínűleg még közelebb állna az elszakadáshoz, ha ő annak idején elutasítja a népszavazás megtartását.
