Nyugdíj(z)űrök
A termékpaletta bővülése mindenképpen örvendetes fejlemény a hosszú távú megtakarítások piacán, még akkor is, ha az euró alapú konstrukciókkal elérhető ügyfélkör meglehetősen korlátos: első látásra leginkább azok választják majd a deviza alapú termékeket, akiknek jövedelme is idegen fizetőeszközben keletkezik, vagy nem bíznak a forint hosszú távú értékállóságában. (A hozamok alapján viszont feltehetően nem ezeket a termékeket keresik jobban, hiszen a jelenlegi környezet még mindig a forintos befektetéseknek kedvez.)
A gond viszont nem is a nyugdíjbiztosítási paletta szélesítésével van – sőt, ez egyértelműen üdvözlendő –, hanem azzal, hogy ez a konstrukció önmagában nem lehet képes kitölteni azt az óriási űrt, ami a nyugdíjcélú megtakarításoknál tátong. Ennek legfőbb oka, hogy a nyugdíjbiztosítás azoknak lehet valós alternatíva, akik viszonylag magas jövedelemmel rendelkeznek: vagyis egyáltalán nem tömegtermékről van szó, még akkor sem, ha a kezdeti értékesítési eredmények nagyon szépek is.
Annak ellenére pedig, hogy a nyugdíjbiztosításnak léteznek versenytársai a magyar piacon – a nyesz, a tbsz, vagy az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások – látni kell, hogy a lakosság egyelőre nem óhajt, vagy nem tud kellő figyelmet fordítani az időskorra történő felkészülésre. Ezért persze okolható a második nyugdíjpillér kiütése éppúgy, mint az állami rendszerbe vetett indokolatlan bizalom is, de a kép ettől még egyáltalán nem megnyugtató.
Láthatóan az állami ösztönző – jelesül az adókedvezmény – sem elég önmagában ahhoz, hogy a lakosság széles rétegeit foglalkoztatni kezdje a nyugdíjkérdés: a munka neheze, a tájékoztatás szép feladata tehát ismét csak a szolgáltatókra marad.
