Néhány éve mindenki kinevette a kínai autógyártás botladozó kezdőlépéseit: világmárkák menő típusait másolták arcátlanul, de silány minőségben, törésteszteken kártyavárként omlottak össze a járműveik, és úgy látszott, hogy Európa előbb uralja el az ő piacukat, mintsem betehetnék a lábukat mihozzánk. Olcsó ruhát tudnak gyártani, na de autót? A Great Wall (Nagy Fal) volánjánál eltűnődtem, milyen gyorsan változnak meg dolgok. Kína exportjának jelentős része ma már magas műszaki színvonalú iparcikk, és autógyártása hasonlóan gyors léptekkel fejlődik, mint az anno szintén megmosolygott Dél-Koreáé. Egy teljes mértékben vállalható, normális kocsi a H6-os, amely fejtörést okozhat a konkurenciának, ha megjelenik a magyar piacon, és jó lesz az ára.
A H6-os kimondottan tágas SUV, elöl is megfelelően nagy férőhelyet kínál, a második sorban pedig még nagyobbat: colos felnőtt kényelmesen ülhet hasonló sofőr mögött. Fűthető bőrülés (amelynél, mint tudjuk, csak a szövet jobb), elektromos állítással, jó nagy napfénytető, a sebességrögzítő és a rádió kezelőgombjai a volánon, kulcs nélküli zárnyitás és motorindítás, startstop, és ha nem is fantáziadús, de ízlésficamoktól mentes berendezés – korrektül megoldották feladatukat az Óvilágból átcsábított tervezők.
Hatalmas a poggyásztér is, egy kivehető tálcával két szintre osztható a hely. Ezzel a kocsival nyugodtan elindulhat síelni vagy nyaralni a család, buta hiba azonban, hogy nem nyílik elég magasra a csomagtartó ajtaja: épp beüti a fejét az ember a peremébe. A motor hangja mindig jelen van, nagy gáznál olyan csörgéssel aláfestve, amilyet régebben gyenge oktánszámú és minőségű benzinnel produkáltak a motorok. Nem nagyon zavaró, a 2000 kilométeres utazáson sem esett szét tőle a fejünk, de a beszélgetést azért megnehezíti kissé. A jókora kijelző grafikája és menüje pedig elmarad a manapság megszokottól. Igaz, ezt csak az autós zsurnaliszta veszi észre, a tulajdonos ehhez szokik hozzá, és kész, de a navigátor hiányának bizonyára ő sem örül.
A minőségi hatás rendben van, nem zörög-nyikorog semmi, a prémiumautókénál nagyobb illesztési hézagok pedig, például a kesztyűtartó fedelénél, valójában mit sem számítanak. Az ajtó jó hangon csukódik, tisztességesen összerakott autó benyomását kelti a H6-os.
Az út elején csalódást keltettek a menetteljesítmények: 120 felett már kínos lassúsággal emelkedett a sebességmérő mutatója. Igaz, még csak 700 kilométer volt a kocsiban – lehet, hogy egy kicsit szorosabban illesztett motort fogtunk ki, amelynek kell némi bejáratás? Csakugyan ez bizonyosodott be, mert hazafelé már a csúcssebesség gyári adatát is felülmúlva 181 km/órát mutatott a GPS, és érezhetően fürgébbek lettek a gyorsítások. Ilyen előzmények után a 7,2 literes fogyasztási adatnak nincs jelentősége, majd egy alaposabb teszt után lehet hitelesebben nyilatkozni róla.
A H6-os állandó összkerékhajtású, felezője nincs. Mivel a hatfokozatú sebességváltó egyesét normálisan (tehát nem túl rövidre) áttételezték, nem várhatunk nagyobb terepbravúrokat a kategóriában megszokottnál: földút belefér a repertoárba, siratófal már nem. Tetszik viszont a nagy teherbírás és vontatóképesség. A futómű elöl-hátul független, ahogy illik. Hangolása komfortos, kanyarokban ezért hintázik kissé a nagy test, de sokkal jobb így, mint nem egy „sportos” SUV-típusé, amely kemény rugózásával és peres gumijával kirázza az ember lelkét. Ez az autó a nyugodt utazó stílusra való, és azt is ösztönzi. Az ilyen-olyan minőségű autópályán például, Belgrád és Nis között nagyon megkedveltem.
Majdnem olyan nagy, mint a böhönc „szerepjárók”, de azért városban ügyesebben mozog, ha nem is presztízst de tekintélyes jelenség, egy ma még „no name” besorolású márkától, de némi újdonsághatással – lehetnek, akik éppen a Great Wall H6-osban találják meg a nekik valót. Hogy hányan, az nyilván jórészt a ma még ismeretlen ártól függ majd.
