Lassan zárkóznak fel a magyar bérek a régióéhoz

Hiába a gyorsnak tűnő magyar béremelkedés, az osztrák átlagfizetésnek kevesebb, mint a negyedét teszi ki a magyar. Tavaly egy átlagos magyar dolgozó éves nettó jövedelme átlépte ugyan a 6700 eurót, de ez még mindig messze elmarad a nyugati bérszínvonaltól. Az osztrák átlag 27 ezer eurónál többet keres egy évben, míg az uniós fizetés – a bővítések következményeként – persze némileg kisebb.

A magyarok bő tíz éve – 2005-ben – 4869 euróról startoltak, a szomszédok átlagfizetésének ez akkor alig az ötödét tette ki. Tagságunk ideje alatt az átlagbér kevesebb mint 1900 euróval lett nagyobb, az osztrákoknál ugyanezen időszakban a keresetek majdnem ötezer euróval emelkedtek.

A magyar bérfelzárkózás a leglassúbb a régióban, mind euróban kifejezett értékét, mind pedig százalékos mértékét nézve. A tavalyi hazai átlagfizetés 38 százalékkal volt nagyobb a tíz évvel ezelőttinél, a cseheknél 40, a lengyeleknél 67 százalékkal nőtt eközben az átlagbér. Szlovákiának nincs adata 2005-ből, 2006-hoz képest ott 32 százalék a növekedés, ugyanezen időszakban Magyarországon 28 százalékos a bővülés. Másként: amíg tíz év alatt a cseh és a lengyel átlagbér 9 ezer euró közelébe, a szlovák 8 ezer euró fölé ért, addig a magyar továbbra is ott kullog valahol 7 ezer alatt.

Eközben a két lemaradt uniós tagország – Románia és Bulgária – rohamléptekben zárkózik fel. A román keresetek tíz év alatt (2014-ig) 70 százalékkal nőttek, a bolgár átlagjövedelem 127 százalékkal lett magasabb. A gyors növekedés ráadásul folytatódik, hiszen az alacsony román inflációnak hála az Európai Bizottság is 4 százalékos további bővülést jósol erre az évre.

Ugyanakkor az eltérő ütemek sem változtatták meg érdemben az erősorrendet a régióban – legalábbis eddig. A legjobban továbbra is a csehek keresnek, a lengyelek tavaly kezdtek gyorsabb felzárkózásba, míg Magyarország Szlovákia után a negyedik a sorban, éppen úgy, ahogyan tíz éve. A román és a bolgár fizetések jelentős lemaradásban követik ezeket.

A lassúbb magyar növekedésnek és az alacsonyabb kimutatott keresetnek persze vannak statisztikai okai is: egyrészt Magyarországon viszonylag magas a jövedelemeltitkolás aránya, másrészt a béren kívüli juttatásoknak is kiemelt a szerepük az átlagfizetés szintjén. Ez mind rontja a hazai mutatókat. További problémát jelentenek az adórendszerben meglévő különbségek is, az átlagfizetést ugyanis az egykeresős, gyermektelen munkavállalóra számolják, és itt Magyarországon relatíve nagyobb az elvonás aránya, mint más nemzeteknél. Hazánk a többi államhoz képest a magasabb jövedelmű gyermekes családoknál alkalmaz alacsonyabb kulcsokat – ha itt néznénk az euróban számolt kereseteket, nagyobb növekedési ütemet kapnánk.

Ugyanakkor a negatív képet erősíti, hogy nemcsak a keresetekben, hanem az egy főre jutó – vásárlóerő-paritáson mért – GDP-ben is hasonló elmaradást láthatunk. Magyarország a csatlakozáskor, 2004-ben az uniós átlagban egy főre jutó GDP 62 százalékát érte el, tavaly 68 százalékot. Szlovákia 2015-ben 77 százalékon állt, Lengyelország 69 százalékon – holott mindkét állam rosszabb helyzetből indult tíz éve hazánknál (56 és 49 százalékon voltak 2014-ben). Magyarország mindössze 6 százalékpontot javított az elmúlt 11 évben, ilyen teljesítménnyel a nálunk sokkal jobb helyzetből rajtoló – jelenleg az uniós átlag 85 százalékánál tartó – csehekkel tartottuk a lépést. A többi régiós állam viszont gyorsuló ütemben húz el, a felzárkózás náluk 20 százalékpont feletti: így előzték meg az országot a szlovákok 2006-ban, majd a lengyelek tavaly.