Kevesebbet fogyasztanak az újabb IT-eszközök

A háztartások energiafogyasztása nem nő a háztartásokban lévő informatikai (IT) berendezések mennyiségével arányosan. A magyarázat e berendezések fejlődésében, energiahatékonyságuk javulásában keresendő. A változás jól szemléltethető a legtipikusabb részegységek összehasonlításával.

Az ólomakkumulátoroknak az elmúlt 100 évben csak a szerkezetük változott a zselésített elektrolit bevezetésével. Ilyen van a gépjárművekben vagy a számítástechnikában használt szünetmentes tápokban, ami jó alap a felhasznált energiamennyiség szemléltetéséhez. Egy ólomakku átlagos energiasűrűsége (ez a tömeg és a teljesítmény arányát jelenti) 30-40 Wh/kg. Az eltérő technológiájú, modern lítiumion-akkumulátoré azonban már legalább négyszer ekkora, azaz 160 Wh/kg. A szintén terjedő LiPO akkuké 200 Wh/kg, az iparban használt kéntartalmú típusoké pedig akár 400 Wh/kg is lehet. Nem teljesen megalapozott tehát a sokat hallott vád, hogy az akkumulátorok nem fejlődnek.

Látványos előrelépés történt a monitorok energiahatékonyságában, de a minőségében is. Egy húsz évvel ezelőtti, jó minőségű katódsugárcsöves (CRT) monitor 15 colos képátlóval és 1024*768-as képfelbontással rendelkezett, mindezt 75 wattos (W) fogyasztással produkálta. A manapság általános LCD TFT panellel ellátott monitorok már 22 colosak, képfelbontásuk 1920*1080-as, a teljesítményük pedig 24 W. Még feltűnőbb a különbség egy rögtönzött teljesítmény-képpont arány (W/pixel) mérőszám alapján, és hasonlót tapasztalunk a monitorok legközelebbi rokonainál, a tévéknél is. Egy harminc évvel ezelőtti színes, 400 soros CRT teljesítménye 170 W. Ennél sokkal jobbak három mai csúcsmodell adatai: a 4K LED teljesítménye 104 W, amelyből 20 W hang, az OLED (Organic Light-Emitting

Diode) teljesítménye 173 W, ebből 60 W a hang, végül a QLED (Quantum Dot) teljesítménye 203 W, ebből 60 W hang. Ezekhez a technológiákhoz egyméteresnél nagyobb képátló, már-már fényképminőségű kép és látást kímélő megjelenítés társul.

A harmadik példa a Neumann-elvű számítógépek szíve, a központi számító egység, a CPU. A CPU az idők folyamán rengeteg architekturális változáson esett át azért, hogy minél gyorsabban dolgozza fel az utasításainkat. Gyorsaságától ugyanis nagymértékben függ gépünk használhatósága. Ez a számítógép legdominánsabb alkatrésze, és a fogyasztásban is nagy a szerepe. A számítást végző részegységek hatásfoka művelet per másodpercben mérhető, ami elég jó közelítést ad a várható felhasználói élményről is. Az Intel 2005-ös, P4 modellje 3,4 GHz-es volt, 115 W teljesítménnyel 397 pontot ért el a benchmark összehasonlítás szerint, míg a 2017-es, szintén Intel gyártmányú Core i7 már 3,1 GHz-es, 45 W teljesítménnyel 10 220 pontot kapott.

A negyedik részegység a nem túl nagy fogyasztású háttértár. A mágnestárolás elvén működő típus, a HDD akár 9 W-ot is fogyaszthat, míg az elterjedőben lévő másik típusnál, az SSD-nél általában 3 W a felső határ.

Amerikai példa

Az USA 2000. évi teljes elektromos végfelhasználása 3592 milliárd kWh, 2015-ben már 3900 milliárd kWh volt. Az USA-ban 1975-től erőteljes, a 90-es években még mindig jelentős volt, de 2010-től már stagnál a lakosság energiafelhasználása. Ezen időszakban éppen az informatikai iparág fejlődött a legszembetűnőbben. | VG