Az új gazdasági rendezetlenség kockázatai

Októberben, amikor több mint 180 ország pénzügyminiszterei és jegybankelnökei gyűlnek össze Washingtonban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank éves közgyűlésére, egy egyre nagyobb problémákkal küzdő világgazdasági renddel kell majd foglalkozniuk. Mivel ennek a gazdasági rendnek nem sikerült általános gazdasági jólétet elérnie, növekvő kétségek, illetve kihívások veszik körül. Megfelelő korrekciók hiányában csak fokozódni fog az a kockázat, hogy a jelenlegi rend (order) egy világgazdasági rendezetlenségnek (non-order) adja át a helyét.

A jelenlegi nemzetközi gazdasági rendet – amely a II. világháború vége után jött létre, és élén az Egyesült Államok és szövetségesei állnak – multilaterális intézmények támasztják alá (beleértve az IMF-et és a Világbankot). Ezek az intézmények úgy lettek megalkotva, hogy kidolgozzák a tagállamok kötelezettségeit, és megtestesítsék a legjobb gazdaságpolitikai gyakorlatokat, amelyek „washingtoni konszenzus” néven váltak ismertté.

Ez a konszenzus egy olyan gazdasági paradigmában gyökerezett, amely nyertes-nyertes szituációjú együttműködéseket célzott elősegíteni az országok között, mégpedig oly módon, hogy nagy hangsúlyt fektetett a nemzetközi kereskedelem liberalizálására, a viszonylag korlátlanul történő nemzetközi tőkeáramlásra, a szabad piaci árazásra és a deregulációra. Ezek mindegyike élesen szemben állt azzal, ami a vasfüggöny túloldalán, illetve Kínában alakult ki a II. világháború utáni időszak első felében.

A pénzügyi szektor átalakulása

Néhány évtizeden át a nyugati vezetésű nemzetközi rend jól működött, elősegítette a jólét és a viszonylagos pénzügyi stabilitás megteremtését. Aztán ezt a rendet pénzügyi sokkok sorozata rázta meg, ami a 2008-as globális pénzügyi válságban csúcsosodott ki. Ez pedig sorozatos gazdasági hibákhoz vezetett, ami miatt a világ egy több éven át tartó depresszióba sodródott. Az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága után ez volt a legsúlyosabb gazdasági összeomlás.

A válság azonban nem csak úgy, a semmiből alakult ki hirtelen, és került kihívások elé az egészséges gazdasági rend. Éppen ellenkezőleg, a globális rend fejlődése nem tudott lépést tartani a strukturális gazdasági változásokkal. A multilaterális kormányzati intézmények számára túl sok időbe tellett, mire teljesen felismerték a pénzügyi szektor átalakulásának jelentőségét és annak a reálgazdaságra gyakorolt hatását, illetve hogy megfelelő mozgásteret biztosítsanak a feltörekvő gazdaságoknak.

A multilaterális intézmények kormányzási struktúrái, a többi között a szavazati súlyok, például jobban megfelelnek az elmúlt időszak gazdasági realitásának, mint a jelen és a jövő valóságának. Emellett továbbra is főként országszempontok és nem a teljesítmény számít abban, hogy ezen intézmények vezetői székébe kiket neveznek ki. A csúcspozíciókat így még mindig európaiak és amerikaiak foglalják el.

A multilaterális kormányzás hatékony reformjának hiányából adódó destabilizáló következményekhez az is párosult, hogy Kína a saját maga harcát vívta a téren, hogy a belföldi prioritásait összeegyeztesse azzal a globális gazdasági felelősségével, amely abból adódik, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának számít. Néhány más országnak pedig, különösen fejlett államoknak, nem sikerült úgy átalakítaniuk a saját stratégiájukat, hogy az megfelelően figyelembe vegye a gazdasági kapcsolatok terén jelentkező, a globalizációból, a liberalizációból és a deregulációból adódó változásokat. Emiatt a nyertesek és a vesztesek közötti egyensúly egyre jobban felborult, amit egyre nehezebb kezelni nemcsak gazdasági, hanem politikai és társadalmi szinten is. Azzal, hogy túl sok ember marginalizálódva, elhagyottnak, kifosztottnak érzi magát – illetve dühös a politikai vezetőkre, intézményekre, hogy ezt hagyták megtörténni –, a belpolitikai nyomás fokozódott. Ez azt okozta, hogy az országok befelé fordultak.

Növekvő feszültségek

Ez a tendencia a gazdasági rend néhány elemét, így például az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) érő kihívásokban tükröződik. Továbbá ilyen kihívásnak lehet tekinteni az USA Csendes-óceáni Partnerségtől (TPP) történő visszalépését, illetve az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének folyamatát. Ezek mind árnyékot vetnek a globális gazdasági rend jövőjére. Amerika már néhány éve tartó befelé fordulásának különösen érezhetők a következményei, mivel így a világrend karmester nélkül marad. Miután nincsen más ország vagy országcsoport abban a helyzetben, hogy át tudja venni a karmesteri pálcát, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy bekövetkezik az, amit Ian Bremmer politológus G0-korszaknak nevezett el (utalva a legfejlettebb gazdaságok alkotta csoport, a G7-ek elnevezésére – a szerk).

Kína, a globális rendszer centrumának gyengülésére reagálva, fokozta a kisebb hálózatok kiépítésére irányuló erőfeszítéseit, a többi között a hagyományosan a Nyugat által dominált hatalmi struktúrák környékén is. Ebbe beletartozik az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank felállítása, a kétoldalú fizetési megállapodások kiterjesztése, illetve az Egy övezet – egy út kezdeményezés elindítása, amely Kína, illetve Nyugat-Ázsia, Európa és Afrika között kíván infrastrukturális összeköttetéseket kiépíteni. Ezek a fejlemények fűtik a kereskedelmi feszültségeket, és fokozzák a gazdasági fragmentáció kockázatát. Ha ez a trend folytatódik, akkor a globális gazdasági és pénzügyi struktúra egyre instabilabb lesz, ami fokozza a geopolitikai és biztonsági fenyegetést egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi koordináció létfontosságú lenne ahhoz, hogy kezelni lehessen a nem állami aktorok és az észak-koreaihoz hasonló rezsimek jelentette fenyegetést. A globális gazdasági rendezetlenség felé történő elmozdulásnak idővel súlyos hatásai lehetnek a geopolitikára és a nemzetbiztonságra.

Fontos lehetőség

Ez nem új fejlemény. A kormányzati csúcstisztviselők részvételével zajló éves IMF- és Világbank-közgyűlések azonban évek óta nem tudják ezt a kérdést kezelni. Valószínűleg idén sem lesz ez másként. Ahelyett, hogy konkrét intézkedéseket vitatnának meg a globális gazdasági rendezetlenség felé vivő folyamatok lassítására, megállítására, a kormányzati tisztviselők várhatóan üdvözlik majd a globális növekedés terén tapasztalható ciklikus fellendülést, és arra sürgetik majd a tagállamokat, hogy a gyorsabb, tartósabb és mind általánosabb növekedés elérése érdekében többet tegyenek a strukturális akadályok lebontása terén.

Az utóbbi intézkedésekre vonatkozó felhívások érthetők, azonban nem elegendők. A mostani közgyűlés fontos lehetőséget kínál fel arra, hogy megkezdődjön a komoly vita arról, miként lehet megakasztani a világgazdaságban tért nyerő, minden fél számára hátrányokat jelentő, vesztes-vesztes szituációt eredményező dinamikát. Minél tovább tart a reform magjainak elvetése, annál kevésbé valószínű, hogy azok gyökeret eresztenek. Nagyobb lesz így az esélye annak, hogy egy vesztes-vesztes felálláson alapuló gazdasági rendezetlenség alakul ki.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org