Nem kell tartani attól, hogy az infláció tartósan emelkedne

A nyári hónapok 2 százalék körüli inflációs rátáit követően az őszre fordulva a fogyasztói árindex 2,5 százalék körül alakulhat. Az elmúlt hónapokban a maginflációs mutató fokozatos gyorsulást mutatott, így piaci elemzésekben egyre gyakrabban merül fel, hogy a hazai infláció akár már a közeljövőben elérheti a 3 százalékos jegybanki cél értékét. A jegybanki mélyelemzések azonban ettől eltérő képet mutatnak. A Magyar Nemzeti Bank számításai szerint az éves infláció átmeneti emelkedés után az év végéhez közeledve – a tavaly év végi üzemanyagár-emelkedés bázishatása következtében – ismét süllyedni kezd.

Az infláció idei évi változékony alakulása mögött a tavalyi – döntően az üzemanyagárak változásához köthető – bázishatások is állnak, melyek az év hátralévő részében is érdemben befolyásolják majd a hazai árindex alakulását. Több elemzés is kiemeli, hogy a maginfláció fokozatosan emelkedett az év eleje óta, és augusztusban 2,8 százalék volt. Az indikátor az egyik legelterjedtebb inflációs alapmutató, de vizsgálata során kellő óvatossággal kell eljárni. Ennek oka, hogy hazánkban a maginfláció részét képezik az alkohol- és dohánytermékek. A legfrissebb hazai inflációs adatok felbontásának alakulása épp azt mutatja, hogy a maginfláció emelkedéséhez egyre nagyobb mértékben járult hozzá a dohánytermékek jövedéki adójának emelkedése.

Figyelembe véve az árváltozások – döntően jövedékiadó-módosításokból következő – természetét, a dohánytermékek áremelkedése a legkevésbé sem tekinthető olyan árazási információnak, amely a tartósabb inflációs tendenciákat ragadja meg. A probléma kiküszöbölésére a jegybankok – így a Magyar Nemzeti Bank is – saját, ún. inflációs alapfolyamat-mutatókat fejlesztettek ki. Ezen – az ún. keresletérzékeny és ritkán változó árú termékek áralakulását mérő – alapmutatók a maginflációtól továbbra is érdemben elmaradva, 2 százalék körül alakulnak.

Az alapmutatók és a maginfláció közötti eltérő árdinamikát a dohánytermékeket érintő adóváltozások mellett a feldolgozott élelmiszerek árának alakulása magyarázza. A feldolgozott élelmiszerek áremelkedésének gyorsulása egyetlen jól azonosítható termékkörhöz – a tej és tejtermékek áralakulásához – kötődik. A tejtermékek árainak emelkedése mögött a termelői árak tavaly szeptember óta tartó növekedése húzódik meg.

Az iparcikkek inflációja az elmúlt évi enyhe gyorsulást követően az idén ismét mérséklődést mutatott és stabilan az 1 százalék alatti tartományban alakult. Legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az

eurózóna esetében az év eleji inflációemelkedés megállt, és az Európai Központi Bank prognózisai szerint még évekig a 2 százalékos célérték maradhat a fogyasztói árak emelkedésének üteme.

Az első eredményekből megállapítható, hogy az MNB várakozásainak megfelelően a dinamikus béremelkedésnek nem volt érdemi inflációs hatása. Csak néhány kiemelten munkaintenzív ágazatban jelentkezett áremelkedés (pl. a vendéglátásban, illetve a szálláshely-szolgáltatásban), de ettől eltekintve az ágazatok széles körében továbbra is visszafogott maradt az árnövekedés.

A beérkezett inflációs adatok részletesebb elemzése továbbra is 3 százalék alatti, a jegybanki céltól elmaradó inflációs környezet fennmaradására utal. Bár rövid távon az infláció 2,5 százalék körül alakulhat, ám hasonlóan az év eleji eseményekhez, ez az inflációgyorsulás az MNB várakozása szerint átmeneti lesz. Az év végéhez közeledve az infláció ismét 2 százalék közelébe süllyedhet. A hosszabb távú inflációs tendenciákat megragadó inflációs alapfolyamat-mutatók továbbra is érdemben elmaradnak a maginflációtól. A piaci szolgáltatások esetében a bérnövekedés oldaláról általános inflációs hatás nem azonosítható, míg az iparcikkek esetében az alacsonyabb infláció irányába mutató külső hatások az elmúlt hónapokban tovább erősödtek. Ezen tényezőket figyelembe véve a 3 százalékos inflációs cél fenntartható elérése változatlanul legalább 2019-re tolódik.