A néprajzi tárgyak gyűjtőinek lesz miből válogatniuk

Október 3-án és 4-én festmény-, bútor- és néprajzi árveréssel kezdi a második félévi aukciós szezont a Nagyházi Galéria. A festménynapon, ahogy ez az első bemelegítő őszi árveréseken már megszokott, nem találunk az anyagban kiemelkedő képeket, ezeket inkább a karácsony előtti eseményekre tartalékolják a beadók és az árverezőházak is. Főként lakberendezési célú dekorációs festményeket, kismesterek tájképeit, csendéleteket, aktképeket, portrékat kínálnak, kedvező kikiáltási árakon. A bútorok közt van néhány 19. századi szép polgári íróasztal és írószekreter, 70 és 240 ezer forint közötti induló árakon. A népi bútorok közt különleges darab a katalógus címlapján is reprodukált erdélyi festett kamarásasztal 1827-ből 260 ezer forintért és a Békés megyei festett gondolkodószék 70 ezerért.

Nyáron az alsóbogáti kiskastélyhoz tartozó 18. századi magtárban Ácsolt ládák és szuszékok címmel rendezett kiállítást a Nagyházi Művészeti Alapítvány a ruhanemű vagy kelengye tárolására használt ácsolt ládákból. A kiállított darabok közül néhány most megvásárolható az árverésen. Ilyen például a bükkfából ácsolt festett horvát láda 48 ezer forintért, vagy a Baranya megyei szökröny (némely vidéken ezzel az elnevezéssel illeték a szuszékokat) 65 ezer forintos induló áron. A fejszével hasított deszkából ácsmunka módjára szerkesztett ládák antik mediterrán eredetűek, a magyarokhoz szláv közvetítéssel kerültek a honfoglalás után. A magyar parasztságnál az ácsolt láda a 14. századra országosan elterjedt, vásárokon is árusították őket, s ekkorra már helyi változatok (formában, díszítésben) is kialakultak. A műkereskedelemben általában 19. századi darabok bukkannak fel. A pásztorfaragás is kedvelt műfaja a néprajzi gyűjtőknek, most egy sor különleges darab kerül vissza a piacra egy korábban összerakott gyűjteményből. A pásztorok legfontosabb eszközeiket maguk készítették el, s a szépérzékük sarkallta őket arra, hogy használati eszközeiket különféle díszítményekkel borítsák. Kezdetben geometrikus mintákkal, később stilizált virág- és állatformákkal, majd figurális jelenetekkel „cifrázták ki” a fa- vagy szarutárgyakat. Az árverési anyagban só- és gyufatartók, borotvatokok, tükrösök, ivócsanakok, víztartó kobakok és fokosok közül lehet válogatni 16–55 ezer forintos kikiáltási árakon. Egész kollekció gyűlt össze dunántúli faragott mézeskalácsformákból 30 ezer forintos kikiáltási árakon, és van egy fémből készült osztrák mézeskalács-sütőforma 70 ezer forintért. Mint mindig, ezúttal is széles a választék bokályokból, a legrégebbi egy 18. századi tordai mázas cserépedény, amelynek 60 ezer forintos kezdőárát az is indokolja, hogy e korszakból már kevés jön Erdélyből. Az üvegpalackok közül egy 19. századi parádi (vörös színnel zománcozott) aratópalack érdekes 60 ezer forintos induló áron. A néprajzi árverések sztárjai szoktak lenni a céhkancsók, most a bakabányai csizmadia-céhkancsó számít különlegességnek. Az 1844-es dátummal jelzett cserépedény kikiáltási ára 320 ezer forint.