Olaj a tűzre vagy tűzoltás az intézkedés?

Az eddigi tapasztalatok alapján a szociális hozzájárulási adó csökkentése megjelenhetett a bérek emelkedésében – mondta a Világgazdaságnak Virovácz Péter, az ING Bank makrogazdasági elemzője, miután Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter benyújtotta az adó további csökkentéséről szóló javaslatot. Eszerint a jövő évtől 19,5 százalékra eshet a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás, vagyis 0,5 százalékponttal nagyobb mértékben, mint eddig tudni lehetett.

A csökkentéssel egy korábbi ígéretét váltotta be a kormány, amelynek az volt a feltétele, hogy a béremelés elérje a 11 százalékot a versenyszférában az első kilenc hónapban. Ez megtörtént.

Csökken az egészségügyi hozzájárulás kulcsa is, mégpedig 22 százalékról 19,5 százalékra – mondta Varga Mihály az MTI-nek –, tehát a magánszemélyeknek is kevesebbet kell fizetniük az úgynevezett egyéb jövedelmük után.

„A jövő évi járulékcsökkentés (2,0 plusz 0,5 százalékpont) is segíthet a bérek további emelésében, de önmagában csak mintegy 2,1 százalékos emelésre nyújt fedezetet” – mondta Virovácz Péter. Ennek – mint hangsúlyozta – nem túl nagy a makrogazdasági hatása, de növelheti a lakosság bizalmát, vásárlási kedvét és vásárlóerejét.

„A bérek emelkedésével közeledünk a nyugat-európai bérszínvonalhoz, bár az még nagyon messze van” – mondta a Világgazdaságnak Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke. Szerinte hosszú és keserves feladat lesz a magyar gazdaság munkaerő-megtartó képességének javítása, az pedig kiváltképpen, hogy a külföldön lévők is hazajöjjenek. „Egyes cégek azonban már a minimálbér és a garantált bérminimum idei jelentős emelését sem tudják kitermelni, és emiatt a szürkébb gazdaságba vonulnak– figyelmeztetett. – Az idén és jövőre is folyamatos egyensúlyozásra kényszerülnek.”

A járulékcsökkentés a garantált bérminimum és a munkaerőhiány mellett hozzájárulhat a dinamikus bérnövekedés fennmaradásához és ezen keresztül a fogyasztás bővüléséhez. „Ez az import mellett a hazai termékek és szolgáltatások iránti keresletet és egyben a GDP-t is növelheti” – tette hozzá Rolek Ferenc. A dinamikus bérnövekedés fenntartása elengedhetetlen, mert folytatni kell a bérek felzárkóztatását a visegrádi országok, illetve hosszabb távon Nyugat-Európa bérszínvonalához.

Mivel azonban bizonyos munkakörökben a nyugat-európai bér kétszer-háromszor nagyobb, mint a magyarországi, Rolek Ferenc szerint érdemes lenne a költségvetés helyzetét megvizsgálni, hogy nem lehetne-e a tervezettnél nagyobb járulékcsökkentést végrehajtani jövőre, vagy előrehozni a hatéves bérmegállapodásban tervezett csökkentések egy részét.

„Természetesen fontos, hogy nemzetközi összehasonlításban ne okozzon versenyhátrányt a magyar munkáltatóknak a magyar adórendszer komplexitása, ebből a szempontból üdvözlendő a terhek csökkentése – mondta Ürmössy Gergely, az Erste Bank vezető közgazdásza. – Ám a lépés így önmagában csak olaj a tűzre, hiszen a magyar gazdaság fiskális élénkítés nélkül is képes stabilan, tempósan növekedni.”

Varga Mihály arról beszélt, hogy csak ez a fél százalékpont több mint negyvenmilliárd forintot hagy a munkaadóknál. Kiemelte, hogy Magyarország már most az élen jár az EU-ban például a feketegazdaság elleni küzdelemben, és itt a második legalacsonyabb a személyi jövedelemadó. Hat év múlva az adóékversenyben is az unió élmezőnyébe kerülünk, hiszen addigra több mint a felére, 15,5 százalékponttal csökkenhet a munkáltatói adó – hangsúlyozta a tárcavezető.

Ennek viszont már rövid távon ára lesz. Rolek Ferenc szerint ugyanis a minimálbér 8, a garantált bérminimum 12 százalékos jövő évi emelését megközelítőleg sem kompenzálja a járulékcsökkentés. „Vannak cégek, amelyeket egyáltalán nem érint a minimálbér emelése, máshol viszont a dolgozók 50-60 százalékát. Ott a 2,5 százalék keveset segít, de azt is nehéz lesz kigazdálkodni” – mutatott rá.

A Századvég arra hívta fel a figyelmet, hogy azért fontos csökkenteni a munkára rakódó terheket, mert azok uniós összevetésben Magyarországon még nagynak számítanak, ez pedig csökkentheti a versenyképességünket. Viszont e terhek csak annyira enyhíthetők, amennyire a költségvetési mozgástér megengedi. Virovácz Péter úgy véli, hogy a járulékcsökkentés minimális könnyebbség a szükséges béremelésekben, de a munkaerőhiány miatt valóban szükség van rá.

A további minimálbér-emelés azonban bértorlódást idéz elő.

A jelentős béremelés azonban gyakorlatilag minden bérkategóriában megjelenik, a legnagyobb mértékben pedig ott, ahol híján vannak a jól képzett munkaerőnek. Rolek Ferenc szerint ezért mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a cégeknek a következő években a bérek miatt, ami nehezen megoldható pénzügyi feladat.

MNB: megtérülhet a csökkentés egy része

Még kérdés, hogy a költségvetésnek lesz-e tere további, nagyobb járulékcsökkentésre, de idei, első féléves kedvező helyzete alapján akár lenne rá módja. A jegybank egy korábbi becslése szerint a szociális hozzájárulási adó kulcsának 2017-es 5 százalékpontos csökkentése több mint 50 százalékban megtérülhet a költségvetésnek hosszú távon. A kulcscsökkentés miatt ugyanis a munkáltatói adóbefizetések a GDP 1,6 százalékával megegyező mértékben esnek rövid távon, de hosszú távon csak 0,6 százalékával,

a gazdaságélénkítő hatásoknak köszönhetően. A csökkentés a foglalkoztatást 0,6,

a bruttó hazai terméket szintén 0,6 százalékkal növelheti. Így a személyijövedelemadó- és munkavállalóijárulék-befizetések növekedése a GDP 0,2, valamint 0,3 százalékával javítja az egyenleget, míg a rendelkezésre álló többletjövedelmek egy részének elköltésével a fogyasztási adókból származó bevételek a GDP 0,2 százalékával azonosan növekedhetnek az MNB szerint. Mindezek alapján a 2018-as hatás az idei fele lehet, s mivel az adócsökkentés jó része megtérül, a költségvetési mozgásteret akár még nagyobb járulékcsökkentésre is kihasználhatja a kormány. Igaz, a választási évben általában egyéb fiskális élénkítések jellemzők, amelyek közvetlenebbül érintik a lakosságot.

Készülni kellene a „rossz időkre” is

Az igazán érdekes kérdés az lesz Ürmössy Gergely szerint, hogy a kormány csökkenti-e még tovább az adókat és a járulékokat, ha pedig igen, akkor a kiadási oldalt tudja-e úgy igazítani, hogy ne boruljon fel a költségvetés egyensúlya. A „jó időkben” a gazdaságpolitikának minél inkább arra kell törekednie, hogy a korábban felhalmozott adósságot leépítse – természetesen a növekedési áldozat minimalizálása mellett –, hogy „rossz időkben” is legyen tartalék. Ezzel ugyanis enyhíteni lehet a gazdasági recesszió súlyosságát. „Számomra úgy tűnik – szögezte le –, hogy eddig nem törte össze magát a gazdaságpolitika, hogy felkészüljön a „rossz időkre”.