Ukrán atomerőműből is importálhatunk

Érkezhet Magyarországra földgáz Ukrajnán át 2019 után, vagyis azt követően is, hogy lejár az orosz–ukrán tranzitszerződés?

Ukrajna kész a tranzit folytatására, ez a gazdasági érdeke is. Jelentős, évi 2-3 milliárd dollárnyi bevételünk származik belőle. A gáz érkezhet Oroszországból, de Közép-Ázsiából is. Az ukrán Naftogaz és az orosz Gazprom a múlt héten megkezdte a tárgyalásokat a 2019 utáni tranzitról, de persze minden az orosz fél jóakaratán múlik, hiszen az övé a gáz. Ám sajnos nem egyértelmű a Gazprom álláspontja. Miközben nem hivatalosan arról beszélnek, hogy hajlandók aláírni az új tranzitszerződést, a hivatalos propaganda szerint nem hosszabbítják meg a megállapodást. Ezt hangoztatják nyilvánosan az állami tisztviselők és a Gazprom is. Míg az orosz társaság álláspontja állandóan változik, a mienk az 1960-as évek óta töretlen, akkor először a KGST országaiba, majd Ausztriába is jutott Ukrajnán keresztül szállított gáz.

Milyen forrást és útvonalat takar az említett, közép-ázsiai gáz?

Szintén a szovjet időkben indult a meglévő hálózaton keresztüli tranzit. A gáz Türkmenisztánból, Kazahsztánból és Üzbegisztánból jutna el előbb Oroszországba, onnan Ukrajnán át Európába.

De nyilván ez is az orosz fél jóindulatán múlik. Vannak erről tárgyalások?

Sajnos az oroszok ezt egyelőre nem akarják, mert a közép-

ázsiai gáz a konkurensük lenne Európában. Ezt a tranzitot 2009-ben, egy türkmenisztáni gázrobbanásra hivatkozva állították le. Európának viszont érdeke, hogy újabb forrásból jusson gázhoz, mert így élénkülne a verseny, olcsóbb lenne a földrészen a gáz. Éppen ezért ennek előmozdítása terén fontos szerepe lehetne az Európai Bizottságnak. Nekünk is érdekünk, hiszen az ukrán gázrendszer kapacitásainak a fele most szabad.

Mennyi gázlelőhelytől esett el Ukrajna az ország egyes részeinek orosz megszállása miatt?

Valójában alig csökkent a gáztermelésünk, az érintett területeken egyébként sem volt túl nagy. Jelentősen esett viszont a gázfelhasználásunk, mert a gázigényes iparágaink nagy része éppen a megszállt országrészekre esik, és eredményes volt a kormány gáztakarékossági programja is. Ugyanez a számok nyelvén: a háború előtt, 2010-ben Ukrajna gázfelhasználása évi 60 milliárd köbméter volt, ebből 4 milliárd köbméter származott Oroszországból és 20 milliárd belföldi termelésből. 2017-ben viszont 32 milliárd köbmétert használtunk, ezen belül az orosz import nulla, az uniós 14 milliárd, a saját termelés pedig 20 milliárd köbméter volt. Az import Lengyelországon, Szlovákián és Magyarországon át érkezett. A múlt évben a kormány jóváhagyta az ukrán állami gáztermelő vállalat, az UGV 20/20-as tervét, azaz, hogy a társaság 2020-ra évi 20 milliárd köbméternyi gázt hozzon fel. Termelnek magáncégek is, ezek adják a teljes, országos produktum mintegy negyedét. Egy 2017-es parlamenti rendelet ösztönzi a területen indítandó beruházásokat, ennek eredményessége már megmutatkozik a fúrások 2018 első negyedéves számában. Én egyébként 2022-re tartom reálisnak az évi 26 milliárd köbméteres termelést, és mivel a növekedést a felhasználás ugyanilyen arányú csökkenése kísérheti, Ukrajnának egyáltalán nem lesz szüksége importra. Ekkor majd nem fordulhat elő zavar amiatt sem

– mint most, március 1-jén –, hogy az orosz fél leállítja a szállítást vagy a tranzitot.

Mégis újraindultak a tárgyalások az orosz importról.

Ezt az orosz–ukrán gázvásárlási szerződést vizsgáló stockholmi bíróság írta elő a Naftogaznak, az érvényes gázvásárlási szerződése megsértése miatt. A szerződés évi 52 milliárd köbmétert rögzít take or pay kitétellel, amit viszont a bíróság diszkriminatívnak ítélt, és a szerződés lejártáig csak évi 5 milliárd köbméter beszerzését írta elő az ukrán társaságnak. Mivel a vásárlási megállapodás már jövőre lejár, mindössze kétszer ötmilliárd köbmétert kell vásárolni, és ez a mennyiség is csökkenthető 20 százalékkal. Egyébként a Naftogaz jól jár ezzel a kötelezettséggel, mert a bíróság előírta azt is, hogy a vásárláskor az európai spotpiaci árakhoz kötött formulát kell használni, az pedig alacsonyabb, mint a Gazpromé.

Nem lassultak le az ukrán szénhidrogén-kutatások a háború miatt?

Nem, sőt az NGV megerősítette a korábban kezdett munkáit, a legfrissebb adatok szerint az ország gázkészlete mintegy 920 milliárd köbméter. Amerikai cégek becslése szerint is kelet-ukrajnai, harkovi és poltavai lelőhelyek a legígéretesebbek, ezek adják az ország gáztermelésének a négyötödét. A másik jelentős gáztérségünk a fekete-tengeri talapzaton van, ahol szintén az 1970-es évek óta folyik jelentős termelés. Ez utóbbi platformok azonban orosz ellenőrzés alá kerültek, ezért a tulajdonosuk, a Csornomornaftogaz nemzetközi bíróságokon keresi igazát a kalózkodással szemben.

Az elmúlt télen sikerült-e a korábbinál jobban kihasználni az ukrán gáztároló-kapacitásokat?

Korábban a Gazprom meg akarta venni az ukrajnai tárolókat és a tranzitrendszert is, de ehhez a kormányunk nem járult hozzá. Ezután, azaz 2009-től az orosz társaság nem használja a létesítményeinket. Mivel azok így mintegy 50 százalékban kihasználatlanok, a kormány külföldi társaságoknak kínálta fel a kapacitásokat. Elsőként éppen a magyar Mol leányvállalata jelentkezett – talán 2016-ban –, de nem lett belőle üzlet.

Mennyiben felel meg az ukrán gázrendszer az uniós elvárásoknak?

A reformok folytatódnak, minden új szabályozásunk illeszkedik a 3. uniós energiacsomag előírásaihoz. Gáztranzitrendszerünk egyes európai országok gázrendszerénél is átláthatóbb: az ezt felügyelő Uktranszgaz honlapján például azonos idejű, valós adatok olvashatók le a szállításról és a tárolásról. Probléma viszont a tevékenységszétválasztás. A tranzitra a kormány szerint új, állami társaságot kellene létrehozni, a Naftogaz viszont olyan, pénzügyileg független új céget látna szívesen, amely majd a Naftogaz-holdinghoz tartozik. Ám ha most bármilyen új tranzitcéget hoznánk létre, azt a Gazprom a vele kötött szerződés megszegésének ítélhetné, ezért a jelen helyzeten nem változtatunk az érvényes tranzitszerződés lejártáig. Erre egyébként lehetőséget ad a 3. csomag.

Melyek ma a magyar–ukrán energiakapcsolatok fő területei?

Az elsődleges a Magyarországon keresztüli gázimportunk, szerintem egy ideig ez így is marad. Ugyanakkor az általam vezetett intézet vizsgálta a visegrádi országok olyan energiatakarékossági megoldásait, eszközeit, amelyeket átvehet Ukrajna. Bár itt a fő partnerünk szlovákiai volt, együttműködtünk a magyar REKK-kel is. Pozitívum a magyar–ukrán gázkapcsolatokban, hogy átláthatók lettek, mert kiszorítottuk a rendszerből az Eural Trans Gaséhoz hasonló sémákat, és már nem is jöhetnek létre hasonlók. Ez azért is fontos, mert mindez az uniós jogrend mentén történik, mi pedig nem vagyunk tagjai az EU-nak.

Mi a helyzet az ukrán áram magyarországi importja terén?

Miközben évtizedek óta folyik az európai villamosenergia-rendszerrel együttműködő (így az ukrajnaihoz képest szigetüzemű) burstini erőmű magyarországi áramexportja, a tervek szerint ezzel az erőművel összekapcsolják, vagyis ukrán oldalról nézve szintén szigetüzemmé alakítják a hmelnickiji atomerőmű egyik blokkját is. A terv az, hogy ennek a blokknak az árama Lengyelországon és Magyarországon (Albertirsán) át kizárólag uniós piacokra termeljen.

Ez összefügg azzal, hogy – a Portfolio ukrán hírekre támaszkodó cikke szerint – a Mavir 2019-ig fel kívánja újítani az Ukrajna felőli behozatalra épített, 750 kilovoltos vezetékét Albertirsáig? Ha igen, folytak már tárgyalások a majdani, magyarországi vevőkkel is?

Nyilván összefügg, és ukrán oldalon is szükség lesz fejlesztésekre. A vevőkkel folyó tárgyalásokról nem tudhatok – ez belső, üzleti ügy –, de annak alapján, hogy már 2016 óta folynak a műszaki egyeztetések, nyilván volt kereskedelmi megbeszélés is. Ahogyan az is nyilvánvaló, hogy magyar érdek az olcsó, ukrajnai atomerőművi áram importja, hiszen ezzel bővül a kínálat, csökkenhetnek az árak.