Némi tanácstalanság és útkeresés jellemzi az amerikai képregénykiadókat, mert a mozifilm-adaptációk elszippantják a kiadványok közönségét. Tíz évvel ezelőtt még megjelenésenként 200 ezres havi eladásokat produkáltak a legmenőbb hősök történeteivel, manapság viszont még a havi 100 ezer darabot sem érik el az eladások, sőt az első ötven legkeresettebb képregény havi példányszáma az 50 ezerhez áll közelebb. Ettől függetlenül az amerikai képregénypiac még tavaly is nagyjából havi 6 milliós példányszámot produkált a háromszáz legkeresettebb alkotással. A lista végén álló képregények havonta ezres példányszámot érnek el. Ezért a kiadók a régi, bevált karakterek újraalkotásával bízták meg a szerzőket. Így kevesebb az eredeti ötlet, sok a már jól ismert sztori, és gyakran megváltoztatják például a szuperhős születésének módját.
A legeladhatóbb történetek, amikor az egyes szuperhősök életútját egymásba fűzik. Ezt a nemrég elhunyt Stan Lee, a Marvel Comics egykori elnöke találta ki. Ezzel az ötlettel vette át a cége a piacvezető pozíciót a DC-től, amely korábban toronymagasan előzte az összes kiadót. Kiderült, hogy a csapatokba verődött szuperhősök történeteibe mélyebb mondanivalót lehet elrejteni, és rájöttek, hogy egy oldalon két szuperhőst könnyebb eladni, mint egyet.
A kiadók célja ma már nem titkoltan az, hogy a történetek emészthetők legyenek a társadalom számára.
Egyes karaktereknek nemcsak a személyiségük, hanem a nemük és a bőrszínük is változott, némelyik brutálisabb és naturálisabb lett, mások viszont szelídebbek és viccesebbek. A figurák újraformálása természetesen nemcsak társadalmi igény volt, hanem gazdasági kérdés is. A legerősebb karakterek történeteinek példányszáma 2009 után csökkent, és a mozifilmek a szereplők más-más tulajdonságait nagyították fel, ehhez pedig igazodni kellett. Így például felnőtté vált a Pókember, könyörtelenebb lett Batman, Hulk szelídült, Superman kevésbé naiv. Ezekkel az újragondolt hősökkel, Pókemberrel és X-Mennel (Marvel), illetve Batmannel és Supermannel találkozni lehet itthon is.
Nem csak a történetek, a képek is új felfogásban készülnek. Kidolgozottabbak, élesebbek és művészibbek. A képregénypiacon 2006–2007 környékén vizuális váltás történt. Ez köszön vissza a mostani magyar kiadásokban is. A lefordított képregények jellemzően közvetlenül 2010 után kiadott sorozatok. A hazai példányszámokról nem lehet sokat tudni, egyes becslések szerint a könyvenkénti kétezres példányszám közelít a valósághoz, vagyis egy-egy sorozat egy évben 12-16 ezres példányszámot érhet el. A viszonylag alacsony példányszámok miatt a hazai kiadású képregényeknek nagyon gyenge a másodpiacuk. A legértékesebbeknek az 1989-es és 1990-es kiadású Superman-, Batman-képregények számítanak, darabonként 15-25 ezer forintért, de az X-Men és a Pókember első számai is 10 ezer forint feletti áron kelnek el. A külföldi gyűjtőknek azonban érdekes lehet a magyar piac – ha egyszer felfedezik –, ugyanis a magyar kiadványok nem mindig követik szolgaian az eredeti füzetek tördelését és borítóját. Így az itteni példányok egyedinek számítanak. Ráadásul a kis példányszámok miatt nőhet is egy-egy kiadvány értéke.
A magyar képregénypiac érdekességeinek természetesen nem csak a magyarra fordított amerikai szuperhősök számítanak.
A hetvenes évek közepéig nem lehetett kiadni önálló képregénytörténetet, legfeljebb adaptációkat. Csak a hetvenes évek végétől indult be itthon a képregénykultúra a Füles magazinnal és egy-két gyengébb próbálkozással, míg a Kockás sorozat, amely francia és belga sztorikat dolgozott fel, megteremtette a piacot a magyar történetírók és grafikusok számára is. Az ekkor készült Bucó, Szetti, Tacsi vagy Az idő urai képeskönyv a legtöbb 40 pluszos olvasó előtt jól ismert, talán ezért van másodpiaca.
A szuperhősök itthon már a rendszerváltás előtt is ismertek voltak. Gazdasági okokból dobták a skandináv piacra a füzeteket, így a nyomdai dolgozók révén meglehetősen sok dán nyelvű kiadvány keringett nálunk is. Mivel kevesen beszélik itthon a skandináv nyelveket, a képregények értékmérője az volt, hogy hány verekedős jelenetet tartalmaztak. Akkoriban cserealapnak számítottak, pénzben nem lehetett kifejezni az értéküket. Úgy tűnt, hogy erős szubkultúrájuk alakult ki a füzeteknek itthon, ám az első magyarul megjelent Marvel- és DC-füzetek csak néhány száz példányban keltek el.
A mangafüzetek
Ugyancsak rendkívül erős a Távol-Keleten, Japánban a képregénykultúra. A mangafüzeteket is jól ismerik a magyar fogyasztók, de még annyira sem kelendők, mint az amerikai vagy a francia, belga kiadványok. Ugyanakkor a manga körül jóval korábban jóval erősebb iparág fejlődött ki, mint az amerikai szuperhősök körül. | VG
A cikk a február 26-i Világgazdaságban jelent meg
