Lazulhat a banki titoktartás szabálya

Felforgathatja a Danske Bank körüli pénzmosási botrány a pénzügyi intézmények hagyományos működési alapelveit. Az ügy ugyanis rávilágított, mekkora lyukak tátongnak az európai bankszabályozásban, és hogy egy gyanús ügyfél mennyire egyszerűen ki tudja játszani egymással szemben a bankokat. Ugyan egyelőre csak elméleti vita zajlik a témában, de sokatmondó, hogy a felügyeleti szervek és a hatóságok Európa-szerte támogatnák a banki titoktartási szabályok fellazítását.

A Danske Bank tavaly elismerte, hogy észt leányvállalata a 2007 és 2015 között történt pénzmosások meghatározó szereplője volt. A – forrástól függően – 130–230 milliárd dollárnyi, főleg oroszországi eredetű pénz többsége, amely átfolyt a rendszeren, gyanúsnak bizonyult, ám a bank – amely tudott a problémáról – jóváhagyta az ügyleteket. A Danske Bank több milliárd dollárnyi lehetséges büntetéssel néz szembe az európai és az amerikai bűnügyi vizsgálatok után, és az ügy bankszektorra gyakorolt hatása még mélyrehatóbb lehet.

A banki tevékenységgel kapcsolatban alapelv, hogy az ügyfeleket titoktartási szabályok védik. Azokat az információkat, amelyeket a bank az ügyfélről megszerez, nem adhatja ki, és ez igaz azokra az adatokra is, amelyek esetleg bűncselekményre utalnak. Ilyen adatok birtokában a pénzintézet a nemzeti hatósághoz fordulhat, hogy eljárást indítson, de még ezt az információt sem lehet a többi banknak kiadni. Ez viszont megteremti annak a lehetőségét, hogy az ügyfélmegismerési (KYC) eljáráson megbukott, vagy egyéb módon gyanússá vált ügyfél egyszerűen átsétálhat az utca másik oldalára, hogy megpróbáljon egy másik banknál tevékenykedni.

Az ügyben leginkább érintett dán pénzügyi szervezet már szélesebb, európai szintű egyeztetést kezdeményezett az ügyben. Jesper Berg, a felügyelet igazgatója a Bloombergnek úgy fogalmazott: komoly visszaélések történtek a bankrendszerben, és ezt gyorsan, minél szélesebb körben meg kellene oldani. „A pénzintézetek közti elégséges információmegosztás hiányában a bankrendszer nem tud eléggé védekezni a pénzmosás ellen, így megfontolandó az elvek lazítása.” A skandináv bankok egyébként egységes rendszerben végzik a KYC-eljárásokat, hogy ha valakit az egyik bankból kiutasítanak, ne mehessen azonnal egy másikba. Mindez azonban nem akadályozta a Danske Bankot abban, hogy problémás ügyfelek sorának engedélyezzen tranzakciókat. Sőt, legalább két másik skandináv bank is belekeveredett a botrányba. A Swedbank AB több mint 100 milliárd dollárnyi gyanús forrást kezelhetett, a Nordea Bank pedig 800 millió dollárnyi, szintén gyanús tranzakciót engedélyezett. Az unió soros elnökségét júliusban átvevő Finnország bankfelügyeletének elemzője úgy vélte: a folyamatos információmegosztás jó ötlet, csak mivel nagyon érzékeny a téma, alaposan elő kell készíteni. „Fundamentális változást hozna a hagyományos banki titoktartás gyakorlatába.”

Az ötlet az Európai Parlamentben is támogatókra találhat. Jeppe Kofod, a parlament pénzügyi visszaélésekkel foglalkozó bizottságának szóvivője szerint a megelőzés érdekében kell változtatni a szabályozáson. „Nem akarjuk feláldozni a titoktartást, de a bankoknak meg kellene osztaniuk egymással bizonyos információkat, mivel ma néhány bűnöző túl könnyen tud válogatni a bankok közt.” Philippe Vollot, aki tavaly ősszel átvette a Danske Bank megfelelési (compliance) osztályát, szintén üdvözlendőnek tartana egy ilyen tartalmú szabályozást, de hangsúlyozta: egyelőre ez csak elméleti vita.

A Swedbank 100

milliárd dollárnyi

gyanús forrást kezelhetett