Maradtak a jó árpozíciók

Áprilisban is megmaradt a budapesti lakossági energiaárak kedvező pozíciója az uniós összehasonlításban. Az áram kilowattóránként 11,83 eurócentbe került Budapesten, amely a harmadik legalacsonyabb tarifa volt az összehasonlításban figyelembe vett fővárosok között. Nagysága csak szerény mértékben változott az egy hónappal korábbihoz képest, ennek oka kizárólag az euró és a forint árfolyamváltozása volt – mutat rá összefoglalójában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A hazai lakossági közüzemi árakat ugyanis a hatóság állapítja meg, és azokon már hosszabb ideje nem változtatott.

Az Eurostat számain alapuló havi elemzés szerint a földgáz budapesti végfelhasználói ára 3,23 eurócent volt kilowattóránként, a legalacsonyabb az érintett fővárosokban mért adatok között. Ez az ár is módosult kismértékben márciusról áprilisra, de az ok itt is az, ami az áramnál: az árfolyamváltozás.

A budapesti tarifák többszörösét is fizetik egyes fővárosokban. Az áramárlista másik végére kerülő Berlinben és Koppenhágában például csaknem négyszer annyit, 31,14, illetve 29,78 eurócentet fizetnek kilowattóránként. A stockholmi gáztarifa a budapestinek egyenesen a hét és félszerese, 24,06 eurócent, de az e szempontból második legdrágább városban, Koppenhágában is közel háromszoros, 9,62 eurócent az ár.

A MEKH azt is minden hónapban kimutatja – így most is –, hogy vásárlóerő-paritáson a budapesti árak már magasabbak európai összevetésben: az áramé a tizenegyedik, a gázé a negyedik legalacsonyabb. Egy modellezett, kétkeresős háztartás esetében Budapesten a jövedelem 4,1 százalékát kellett áprilisban az áram- és a gázszámla kiegyenlítésére fordítani a hivatal számítása szerint, ezzel az értékkel az európaiak között nagyjából középen van a magyar főváros. Egy hasonló luxembourgi háztartás esetében ez az arány csak 1,2 százalék, egy szófiai­ban viszont 9,9.

Az ár-összehasonlításban a vizsgált fogyasztók a fővárosok átlagfogyasztói, a végső ár pedig a területi inkumbens szolgáltató standard és versenypiaci ajánlata, valamint a legfőbb versenytárs ajánlatának részesedésekkel súlyozott átlaga. A vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának átlagos uniós árszínvonaltól való eltérésével.