Június 30-ig az oroszországi hátterű, budapesti székhelyű TMH Hungary Invest Zrt. tulajdonába kell kerülnie a Dunakeszi Járműjavító Kft. (DJJ) azon hányadának, amely a magyar államé, illetve az állami MÁV-é – döntött a kormány. E 90 százalékból az állam nevében 64,9 százalékot ellenőriz a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) és 25,1 százalékot a vasúttársaság. (Tíz százalék az MRP-szervezeté, de a DJJ legutóbbi taggyűlésén negyedik szavazóként Láng Józsefre és társaira a szavazatok 5,36 százaléka jutott az MRP terhére.) A TMH Hungaryhez kerülnek továbbá a DJJ területén lévő MÁV-ingatlanok, és átruházzák rá azokat a tulajdonosi kölcsönöket is, amelyeket a DJJ az MNV-től kapott a magyar állam nevében.
A vevő versenyeztetés nélkül jut hozzá a DJJ 90 százalékához és az ingatlanokhoz, de az ügyletnek „legalább a független vagyonértékelő által megállapított forgalmi értéken” kell megtörténnie. Ezenkívül a TMH-nak kötelezettséget kell vállalnia a MÁV csoporttal fennálló szerződéses kapcsolatok fenntartására.
Az igen kedvező feltételek melletti tulajdonátadást a kormányrendelet közelebbről nem részletezett fejlesztéspolitikai célokkal magyarázza. Ismert, hogy a DJJ neve – a TMH vezette nyertes konzorcium tagjaként – megjelent abban a tavalyi egyiptomi tenderben, amelyben az Egyiptomi Államvasutak 1300 vasúti kocsi szállítására adott 1,2 milliárd eurós megbízást. Ennek kapcsán Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára júliusban közölte, hogy az Eximbank azzal a feltétellel vállalta az egyiptomi beruházás teljesítésének teljes finanszírozását, ha az 1300 vasúti kocsi által képviselt értéknek több mint 50 százalékát Magyarországon állítják elő. Ilyen előzmények után orosz oldalról kézenfekvő megoldásnak – akár feltételnek is – tűnik, hogy az üzlet akkor áll, ha a TMH a magyarországi teljesítésben is érdekelt.
Az egyiptomi üzlet érdekessége, hogy vele kapcsolatban az államtitkári bejelentés óta nem volt magyarországi bejelentés. Pedig tavaly szeptemberben egyiptomi lapok beszámoltak a megállapodás megszületéséről, ezek szerint a ceremónián egyiptomi részről részt vett Mosztafa Madbuli miniszterelnök, Mohamed al-Asszar külügyi és védelmi ipari miniszter, Hisam Arafat szállítási miniszter, továbbá Oroszország és Magyarország kairói nagykövete. Az MTI a kínai Hszinhua állami hírügynökségre hivatkozva tudósított, azóta – egyiptomi beszámolók szerint – most áprilisban is volt magas szintű egyiptomi találkozó a vonatgyártás kapcsán.
A Világgazdaság néhány hete érdeklődött az egyiptomi munkáról a DJJ ügyvezető igazgatójánál, Szepessy Tamásnál, aki azt mondta, hogy a lapokban megjelenteken túl nem tud semmit róla. A Transzmasholding nem válaszolt a május 6-án elküldött, az Eximbank szerepvállalását is firtató kérdéseinkre. Mindazonáltal a Világgazdaság az ügyhöz közeli forrása szerint a munka tart, bár egyelőre vélhetőleg csak Oroszországban. A munkát tényként kezeli a Transzmasholding tavaly szeptember 25-i közleménye is, amely beszámol, hogy az ötévnyi munkára szóló tendert a Transmashholding–Hungary nevű orosz–magyar konzorcium nyerte meg, kínai, olasz, indiai és romániai ajánlattevőket utasítva maga mögé. A gyártás érdemi része a TMH tveri vasútikocsi-gyárában, a TVZ-ben folyik majd, a tervezésben és egyéb munkákban a TMH Engineeringre jut szerep. A magyar felet finanszírozó és gyártó partnerként említi a társaság. Azt is írja, hogy a vonatok fele várhatóan a Dunakeszi Járműjavítóban készül a TVZ-vel együttműködve, a többi kizárólag a tveri gyárban.
„Áttekintheti” a Stadler a partnerséget
A DJJ részt vesz azoknak az emeletes vonatoknak a gyártásban, amelyekre a Magyarországon is jelentős vasútipari gyártónak számító svájci Stadler kapott megbízást a MÁV-tól. A DJJ majdani orosz tulajdonosa azonban egyben a Stadler riválisa is. Az így kialakuló helyzetre vonatkozó kérdésünkre Dunai Zoltán, a Stadler Trains Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója közölte: „A Dunakeszi Járműjavítóval kötött alvállalkozói szerződésünk lehetőséget biztosít, hogy a tulajdonosi háttér megváltozása esetén a megállapodás tartalmát áttekintsük, és attól adott esetben elálljunk. Szoros figyelemmel követjük az eseményeket, és ha valóban értékesítik a járműjavítót, áttekintjük a lehetőségeinket, és a projekt és a cégcsoport szempontjait is figyelembe véve fogunk dönteni.”
