Válsághelyzetben az európai acéltermelés

Hatékony uniós piacvédelmet sürget az Európa acélgyártóit tömörítő Eurofer, mert jelentősen romlottak az ágazat működési körülményei, részben a harmadik országokból érkező, támogatott árú termékek árleszorító hatása miatt. A kezdeményezéssel a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés is egyetért. Igazgatója, Móger Róbert szerint a magyar acélipari szereplők is készülnek a nehezedő helyzetre, de még nem volt szükség radikális intézkedésekre.

„Magyarországon is érződnek az uniós piac kedvezőtlen folyamatai, bár itt az építőipar még generál keresletet, kihívást inkább a gép- és a járműipar jelent” – válaszolt a Világgazdaságnak Fazekas Roland, az acél-nagykereskedelemmel is foglalkozó Carboferr Zrt. vezérigazgatója. A látszólagos (átfedéseket is tartalmazó) hazai acélfelhasználás tavaly még 10 százalékkal 3 millió tonnára nőtt, vagyis nagyobbra a válság előtti, 2007-es, 2008-asnál is.

A vezérigazgató emlékeztetett, hogy az EU már 2015–2016-ban sok acélimportvámot vetett ki, a kínai durvalemezre például 70 százalékosat. Tavaly 20–25 százalékos pótvámmal kiegészített és évente 5 százalékkal növekvő kvótákkal korlátozta tovább a harmadik országokból származó behozatalt. Bár a célját elérte, a túlkínálat megmaradt, ugyanis sokkal jobban csökkent az EU belső acélkereslete, mint az importja. Emiatt az árak estek, az ötvözetlen acéllemez az idén 20-25 százalékkal kerül kevesebbe, mint tavaly.

Ráadásul megugrott a gyártás költsége: míg tavaly 65–70 dollárba került a vasérc, az idén már több mint 100 dollárba, közben drágult a kokszolható szén, az energia, a munkaerő és a környezet védelme is. „Az Eurofer ezért el szeretné érni a fenti kvóták befagyasztását, és azt, hogy az aktuális piaci helyzetet ne negyedévente – az egyes exportőrök által kijátszott rendszerben –, hanem folyamatosan ellenőrizzék” – mondta Fazekas Roland. A 25 ezer fős British Steel máris csődvédelmet kért, a Czechtohowa leállt, az ArcelorMittal visszafogta a termelését.

A Dunaferrnél a Világgazdaság nem ért el nyilatkozót, de Jevgenyij Tanhiljevics cégvezető a társaság üzemi lapjában kijelentette: „Az utóbbi néhány hónapban minden irányból csapások érték a Dunaferrt. Mindaz, ami 2017-től a segítségünkre volt (...), ellenünk fordult az autóipar visszaesése, a rekordmagas alapanyagárak és a szén-dioxid-kvóták csillagászati árai miatt. Ezzel a valóban drámai helyzettel csak a hagyományos dunaferres kiállással szállhatunk szembe, a költségek csökkentésével minden területen, feláldozva a jelen hasznát a vállalat jövőjéért. A feladat nemcsak az, hogy amint a piac lehetővé teszi, visszatérjünk a maximális termelésre, hanem meg kell teremtenünk több stratégiai beruházási kezdeményezés alapjait is, hogy megőrizzük a helyünket Európa acélgyártói között.”

A baj májusban fokozódhatott, miután Magyarország – azaz lényegében a dunaújvárosi társaság – az év első négy hónapjában még 660 ezer tonna nyersacélt termelt, 0,4 százalékkal többet, mint az előző év azonos időszakában a Nemzetközi Vas- és Acélintézet (IISI) adatai szerint. A cégvezető által hivatkozott korábbi adatok: a hazai nyersacéltermelés a 2016-os 1,3 millió tonnáról 2018-ra kétmillióra nőtt, ami a 46. legnagyobb mennyiség volt az IISI-nek adatot szolgáltató 65 ország között.

Egyelőre nem tudható, hogy a megcélzott költségcsökkentések milyen bázisról indulnak, mert a Dunaferr még nem adta le 2018-ra vonatkozó beszámolóját. (Nem adta le időben az előző két évben sem.)