Zuhan a zöldtechnológiák költsége
A múlt évben rekordmértékben – megoldástól függően 1–26 százalékkal – csökkent a megújuló forrásból energiát előállító technológiák költségének súlyozott átlaga. Az áresés következtében a zöldenergia a klímavédelem elleni harc olcsó eszköze lehet – állapította meg az International Renewable Energy Agency (Irena) friss jelentése, amely a terület szakértőinek is segítségül szolgálhat az ENSZ szeptemberi klímakonferenciájára való felkészülésben. A dokumentum rámutat: az alacsonyabb költségek egyben nagyobb versenyképességet is jelentenek, vagyis a zöldipar megerősödhet, és nőhet a szerepe a fenntartható energiagazdálkodást megcélzó, úgynevezett energiaátmenetben.
Az Irena globális adatbázisa szerint a jövőre átadandó szárazföldi szélerőművek több mint háromnegyede és a fotovoltaikus naperőművek négyötöde olcsóbban adja majd a villamos energiát, mint a legkisebb költséggel működő szén-, olaj- vagy gázerőmű. Ráadásul támogatás nélkül. E két technológia kilowattóránkénti költsége 3–4 dollárcent között alakul majd. Rekordalacsony áraiknak köszönhetően például Chilében, Mexikóban, Peruban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben már 3 centes szintre szorultak az átlagárak. A tanulmány szerint a versenyképes árú megújulókra alapozott villamosítás lehet az út az energiaátmenet és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése felé, és segíti a párizsi egyezményben megfogalmazott klímacélok megvalósítását is.
A zöldalapú villamosítás az egyik fő teendő az Irena 2050-ig szóló útitervében is, amely az említett energiaátmenetre összpontosít. Megvalósításával a jelzett határidőre az áram lehet a fő energiahordozó a mai 20 százalékról 50 százalék közelébe növekvő arányával. Ennek következtében a világ áramigénye ezen idő alatt a jelenlegi több mint kétszeresére emelkedik. Előállításában 86 százalékra nőhet a megújulók súlya. A nagy keresletet az Irena szerint részben a több mint egymilliárd, elektromos hajtású jármű táplálja majd, de mind több helyen bevetik az áramot a fűtésben, és nő a hidrogén energiatermelő szerepe is. A végső energiafelhasználás kétharmadát megújulók adhatják.
„Minden egyes dollár, amelyet az energiaátmenetre költünk, 3–7 dollárt fial, vagy más szóval: 2050-ig összesen 65–160 ezermilliárd dollárt” – állítja az útiterv. Ugyanakkor ehhez a támogatásoknak el kell távolodniuk az áramtermeléstől és a fosszilis üzemanyagoktól, helyettük az energiahatékonyság javítására, valamint az ipar és a közlekedés dekarbonizálására kell összpontosítaniuk. 2050-ig a világ energiarendszereiben összesen 110 ezer milliárd dollárnyi beruházásra van szükség, ennyi az addig eltelő időszakban termelt GDP 2 százaléka.
Ha minden a fentiek szerint halad, akkor 2050-re a globális szén-dioxid-kibocsátás a mostani 70 százaléka alá süllyed. A csökkenés háromnegyede éppen a megújulók használatának és a megújulóalapú villamosításnak az eredménye lesz, a hatékonyságjavítást is ideszámítva viszont már a 90 százaléka.
