Lehet még meríteni a vízenergiából

A vízenergia szerepére összpontosít a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2020-ban megjelenő ötéves előrejelzése a megújuló alapú energiatermelésről, mert miközben a vízenergia kiaknázásában még jelentős lehetőségek vannak, a megújuló alapú termelés terjedésének az utóbbi időben tapasztalt befékezése aggodalomra adhat okot. Pedig a megújuló energiát hasznosító technológiák olcsóbbak lettek, és a korábbiaknál már sokkal kevésbé szorul pénzügyi támogatásra egy-egy zöldprojekt indítása. Az az idő sincs messze az ügynökség szerint, amikor jelentősen megcsappan ezeknek az ösztönzőknek a fontossága. Az viszont továbbra is elengedhetetlen, hogy a kormányok hosszú távra stabil működési kilátásokat teremtsenek a zöldenergiának.

A vízenergia fontos szerepet kaphat a villamosenergia-termelésben, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, előállítása pedig költséghatékonyan illeszkedhet be a nap- és a szélenergia közé – vetíti előre az IEA, hangsúlyozva, hogy „független és szigorú szakértői az összes technológiát és az összes energiaforrást vizsgálják, hogy a világ reális és lehető legpontosabb energiaadataival szolgáljanak”. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a párizsi klíma­meg­állapodás célkitűzéseinek eléré­séhez 2030-ig évente 300 gigawatt­nyi új megújulókapacitást kellene üzembe helyezni, de a 2018-as globális adat csak 177 gigawatt – mutat rá Fatih Birol, a szervezet ügyvezető igazgatója egy prezentációjában. A 2015-ben 50 gigawattot sem elérő naperőmű-beruházások 2017-re megkétszereződtek, de 2018-ban már „csak” az egy évvel korábbi eredményt sikerült megismételni. Igaz, az még így is meghaladta az összes többiét együttvéve. Szélparkból ugyan kicsit többet létesítettek tavaly, mint tavalyelőtt, de az 50 gigawattos összteljesítmény így is jóval elmaradt a 2015-ös mintegy 70 gigawattól. 2016 óta lejtőn van a 20 gigawatt körüli értékével a vízenergia is, az IEA terminusában bioenergia néven számon tartott biogáz- és biomassza-erőművek telepítése pedig évek óta a 10 gigawatt alatti szinten ingadozik.

A vízerőművekkel nemcsak az a baj, hogy a számuk nem gyarapszik, hanem az is, hogy emiatt gyorsan öregszik a meglévő létesítményállomány. (A magyarországi törpe vízerőművek többsége a második világháború előtt épült, igaz, néhányat azóta felújítottak – a szerk.) Mivel a fejlett országokban üzemelő egységek 60 százaléka több mint 40 éves, az ügynökség szerint fel kellene újítani őket, és meg kellene hosszabbítani az üzemidejüket, hogy maximálni lehessen a villamosenergia-termelésüket. A fejlődő és a feltörekvő gazdaságok adatai egyébként sokkal jobbak: hétszer annyi húszévesnél nem régebbi vízerőművük van a fejlettek átlagánál, negyvenévesnél idősebből pedig csak feleannyi. Ezzel együtt az ügynökség arányaiban a legtöbb, csaknem 90 százaléknyi kihasználatlan vízenergia-kapacitást Afrikában látja, utána Ázsia (67 százalék), Latin-Amerika (58 százalék), Európa (42 százalék) és Észak-Amerika (33 százalék) következik. A már felszámolt Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet korábbi adatai szerint Magyarországon is lenne tere újabb vízerőművek telepítésének, annak ellenére is, hogy a hazai domborzati viszonyok kevéssé kedveznek ennek a technológiának.

A földrajzi adottságok szabta kapacitás mintegy 1000 megawatt lehetne, a beépített viszont 56 megawatt.

A lehetőségek 72 százaléka a Dunához kötődik, amelynek a hazai szakaszán egyáltalán nincs vízerőmű.