Közös nevezőn korrekt az összevetés
Kedvezően alakul az atomenergia megítélése – derül ki az Euractiv összefoglalójából, amely azonban rámutat megalapozatlan aggodalmakra és visszalépésekre is. Egyes brit aktivisták ellenérve szerint például a francia EDF által a Nagy-Britanniában építendő atomerőmű (amely az Egyesült Királyság áramtermelésének a 7 százalékát adná) „fokozná a szorongást egy olyan időszakban, amikor az embereknek amúgy is sok más, nagy horderejű dolog miatt kell aggódniuk”.
A litván kormány eközben – miután 2012-ben egy népszavazás miatt kútba estek saját nukleáris tervei – most vehemensen kampányol a Fehéroroszországban épülő Asztraveci Atomerőmű ellen. Litvánia még egy négynapos nemzeti vészhelyzeti gyakorlatot is szervezett, pedig az Európai Nukleáris Biztonsági Hatóságok Csoportja az Asztraveci Atomerőműről pozitív értékelést adott, ahogyan a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is. Az Euractiv kiemeli, hogy a belorusz létesítmény 3+ generációs, nyomottvizes reaktorai jelentősen különböznek majd a Csernobilban vagy Fukusimában használtaktól. Ugyanilyen reaktor épül majd Finnországban is, de hírverés nélkül. Még Litvánia utazó nagykövete, Darius Degutis is elismerte, hogy a belorusz atomreaktorok technológiája épp olyan megbízható, mint a tervezett finnországiaké és a magyarországiaké. (De azért Litvánia meg akarja akadályozni, hogy Fehéroroszországból majd áram érkezzen a Baltikumba.)
A széntől erősen függő Lengyelország kormánya hat reaktor építését célozta meg Csehországgal.
Bár Spanyolország és Belgium hosszabb ideje atomellenes, az utóbbiban most márciusban jóváhagyott energiacsomag pedig előírja az atomerőművek 2020 és 2025 közötti leállítását, az Euractiv szerint a színfalak mögött a pártok többsége kezd rájönni, hogy az energiaellátásnak nincs más fenntartható módja. Szakértők máris a majdani áramkimaradások veszélyére figyelmeztetnek, hiszen 2018-ban az ország villamosenergia-termelésének 38 százalékát az atomenergia adta, és Belgium szakít a szénerőművekkel is. Igaz, az antwerpeni kikötőben már épül egy több milliárd eurós, etángázalapú létesítmény.
Németországban, ahol a fuku-simai katasztrófa után döntöttek az atomenergia kivezetéséről, Joachim Pfeiffer, a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) parlamenti képviselője és energetikai szóvivője tavaly decemberben kijelentette: „Németország rosszul teszi, hogy megválik a nukleáris energiától.” Az uniós vezetők de-cemberi megállapodása szerint az atomenergiának is szerepet kell kapnia abban, hogy az Európai Unió 2050-ig karbonsemlegessé váljon. Az atomenergiát övező vitákban már előtérbe került, hogy ne zárják be idő előtt a régi létesítményeket, és ne zárják ki az újak építését, hiszen az innováció képes kezelni az atomenergiával kapcsolatos kihívásokat.
Az Euractiv összefoglalójában kiemelik, hogy az aggodalmakat soha nem szabad félvállról venni, és elismerik, hogy egyes atomerőművek esetében megkérdőjelezhető a költséghatékonyság, a biztonsági intézkedések vagy az atomenergetika ökológiai lábnyoma.
A karbonlábnyom tekintetében azonban az atomenergia kétségtelenül legyőzi a szenet és a földgázt, a megújuló energiaforrásoknak pedig nagyon is jól dokumentált a megbízhatatlanságuk. Mint hozzáteszik, sokkal kiegyensúlyozottabb módon kellene foglalkozni azzal a sok hátránnyal, amely az atomenergia versenytársait jellemzi.
