Feleződött tavaly a távfűtés szénigénye

A magyarországi távhő­szolgál­tatók tavaly 0,6 százalékkal kevesebb hőt vásároltak továbbértékesítési céllal, mint egy évvel korábban, ám a hőért fajlagosan 14,6 százalékkal többet, vagyis gigajoule-onként 3898 forintot fizettek a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége közös kiadványa szerint. A drágulás azért is érdekes, mert miközben a távhő hazai előállításához a legnagyobb arányban, mintegy háromnegyed részben földgázt használnak az erőművek, a gáz gigajoule-onkénti távhőtermelési átlagköltsége 2821 forintról 2640 forintra esett.

A pozícióit stabilan tartó gáz mellett tavaly tovább erősödött a biomassza szerepe is a távhő előállításában, az érdekesebb változások azonban az egyébként kis súlyú források körében történtek: szénből feleannyira volt szükségük a távhőtermelőknek, mint egy évvel korábban, kőolajszármazékból, bio-, depónia- és szennyvízgázból viszont másfélszer annyit szereztek be. Nőtt a kommunálishulladék-alapú hőtermelés is, de ez aligha örvendetes annak fényében, hogy a szelektív gyűjtés hiányosságaira is lehet belőle következtetni.

Az előállított hő 43 százalékát kapcsoltan, vagyis a villamos energia előállítása mellett termelték, ennek a technológiának a szerepe évről évre nagyobb. Majdnem 38 százalék jutott a kazánfűtésre, 10 százalék a gázmotorokra és 7 százalék a geotermiára. A geotermia kapcsán kiemelendő, hogy bő kétszer annyi földhő hasznosult az épületek fűtése során, mint 2015-ben.

Tavaly kissé esett a távhőt előállító és az azt szolgáltató vállalatok (engedélyesek) száma is. Termelőből 2884 működött az év végén, 74-gyel kevesebb, mint 2018 utolsó napján, szolgáltatóból pedig 2028 az előző évi 1920 után. Van persze némi átfedés is a két csoport között, hiszen több távhőszolgáltató maga is állít elő hőt.

A szolgáltatók által eladott hő mennyisége csökkent tavaly a lakossági és a piaci szektorban is, ez részben az időjárás alakulásával, részben az épületszigeteléssel függhet össze. A hálózati veszteség 12,6 százalékos aránya megegyezett a 2018-assal.

A hazai lakások 14,9 százalékában volt távfűtés a múlt év végén. Ez mintegy 660,6 ezer háztartást jelent, majdnem 1200-zal többet, mint az előző évben. Az ilyen lakások aránya a közép-dunántúli régióban a legmagasabb – 26,27 százalékos –, és a kelet-magyarországiban a legalacsonyabb, 9,34 százalékos. Az eltérés főként a településszerkezeti különbségekből és a hőerőművekkel kapcsolatos eltérő adottságokból következik.