Feleződött tavaly a távfűtés szénigénye
A magyarországi távhőszolgáltatók tavaly 0,6 százalékkal kevesebb hőt vásároltak továbbértékesítési céllal, mint egy évvel korábban, ám a hőért fajlagosan 14,6 százalékkal többet, vagyis gigajoule-onként 3898 forintot fizettek a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal és a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége közös kiadványa szerint. A drágulás azért is érdekes, mert miközben a távhő hazai előállításához a legnagyobb arányban, mintegy háromnegyed részben földgázt használnak az erőművek, a gáz gigajoule-onkénti távhőtermelési átlagköltsége 2821 forintról 2640 forintra esett.
A pozícióit stabilan tartó gáz mellett tavaly tovább erősödött a biomassza szerepe is a távhő előállításában, az érdekesebb változások azonban az egyébként kis súlyú források körében történtek: szénből feleannyira volt szükségük a távhőtermelőknek, mint egy évvel korábban, kőolajszármazékból, bio-, depónia- és szennyvízgázból viszont másfélszer annyit szereztek be. Nőtt a kommunálishulladék-alapú hőtermelés is, de ez aligha örvendetes annak fényében, hogy a szelektív gyűjtés hiányosságaira is lehet belőle következtetni.
Az előállított hő 43 százalékát kapcsoltan, vagyis a villamos energia előállítása mellett termelték, ennek a technológiának a szerepe évről évre nagyobb. Majdnem 38 százalék jutott a kazánfűtésre, 10 százalék a gázmotorokra és 7 százalék a geotermiára. A geotermia kapcsán kiemelendő, hogy bő kétszer annyi földhő hasznosult az épületek fűtése során, mint 2015-ben.
Tavaly kissé esett a távhőt előállító és az azt szolgáltató vállalatok (engedélyesek) száma is. Termelőből 2884 működött az év végén, 74-gyel kevesebb, mint 2018 utolsó napján, szolgáltatóból pedig 2028 az előző évi 1920 után. Van persze némi átfedés is a két csoport között, hiszen több távhőszolgáltató maga is állít elő hőt.
A szolgáltatók által eladott hő mennyisége csökkent tavaly a lakossági és a piaci szektorban is, ez részben az időjárás alakulásával, részben az épületszigeteléssel függhet össze. A hálózati veszteség 12,6 százalékos aránya megegyezett a 2018-assal.
A hazai lakások 14,9 százalékában volt távfűtés a múlt év végén. Ez mintegy 660,6 ezer háztartást jelent, majdnem 1200-zal többet, mint az előző évben. Az ilyen lakások aránya a közép-dunántúli régióban a legmagasabb – 26,27 százalékos –, és a kelet-magyarországiban a legalacsonyabb, 9,34 százalékos. Az eltérés főként a településszerkezeti különbségekből és a hőerőművekkel kapcsolatos eltérő adottságokból következik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.