Tájékoztatásuk szerint vizsgálatuk arra irányult, hogy a 2014 és 2020 közötti közös agrárpolitika (KAP) támogatott-e olyan tevékenységeket, amelyek mérséklik az éghajlatváltozás negatív hatásait, csökkenthetik a három fő forrásból – az állattenyésztésből, a műtrágya és a szerves trágya használatából, valamint a földhasználatból – származó üvegházhatású gázok kibocsátását.
Hiába irányozták elő azonban a 2014 és 2020 közötti uniós agrárkiadások bő egynegyedét, több mint 100 milliárd eurót éghajlat-politikai célokra, a mezőgazdaságból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2010 óta nem csökkent – állítják a számvevők.
Szerintük a közös agrárpolitika által támogatott intézkedések többségének alacsony az éghajlatváltozás-mérséklési potenciálja, és a KAP nem ösztönzi az éghajlatbarát termelési módok alkalmazását.
Közlésük szerint a mezőgazdaságban az állatállománytól származik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy fele, kétharmad részben pedig a szarvasmarhák okozzák.
Az állatállománynak tulajdonítható kibocsátások részaránya tovább nő az állati takarmány előállításából származó kibocsátások miatt,
miközben a KAP nem igyekezett korlátozni az állatállomány számát.
A jelentés szerint a mű- és a szervestrágyából származó, a mezőgazdasági kibocsátások közel egyharmadát kitevő kibocsátások 2010 és 2018 között nőttek. Megállapították, hogy a KAP olyan tevékenységeket támogat, mint például a biogazdálkodás és a nagy magvú hüvelyesek termesztése, amelyek csökkenthetik ugyan a műtrágyák használatát, de nem egyértelmű, hogy ezek miként befolyásolják a kibocsátást.
A bizonyíthatóan eredményesebb tevékenységek – mint a trágyázás, a növények szükségleteihez igazodó precíziós gazdálkodási módszerek – kevés támogatásban részesültek.
Kiemelték továbbá, hogy a KAP az éghajlatváltozást súlyosbító tevékenységeket is támogat például azáltal, hogy kifizetést biztosít azoknak a mezőgazdasági termelőknek, akik lecsapolt tőzeglápokon gazdálkodnak.
A jelentéstevők ezek alapján megállapították: noha a zöldítési törekvéseknek javítaniuk kellett volna a közös agrárpolitika környezetvédelmi teljesítményét,
mégsem ösztönözték a mezőgazdasági termelőket eredményes éghajlatbarát lépések megtételére, ezért az éghajlatra gyakorolt hatásuk elhanyagolható volt.
