Néhány hete stagnál az európai sertésátlagár, ennek megfelelően a hazai árak mozgása is korlátozottabb, leginkább – mivel a hazai piacon a német sertésárak a meghatározók – a forintárfolyammal változik. Az elmúlt hetekben jellemzően a kilogrammonkénti 550–600 forintos sávba került, de inkább a 600 forinthoz áll közelebb az élő sertés hazai ára – mondta a VG-nek Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének (Hússzövetség) elnöke. 

Mint emlékezetes, a 6–7. heti árrobbanás után mintegy 60 százalékos drágulás következett be a piacon. Szakértők az év második felére további emelkedést prognosztizálnak, főként arra alapozva, hogy a takarmányárak egészen biztosan nőnek.

Curious,Pigs,In,Pig,Breeding,Farm,In,Swine,Business,In
Fotó: Shutterstock

Érdekes ugyanakkor, hogy 

a malacár a 12–13. héttől folyamatosan csökken, és bár még távol van az év eleji és tavalyi nagyon alacsony szinttől, a lefelé tartó ármozgás egyértelmű jele annak, hogy a hizlalási kedv most egész Európában lanyha. 

Ennek oka nyilván az, hogy ugyan a jelenlegi élősertés-árak a tavalyi takarmányárak mellett még talán nyereséget hoznak, de a tápok várható drágulása miatt a most beállított hízóknál ez már korántsem biztos – mondta Éder Tamás. 

Az uniós vágási statisztika szinkronban van az európai átlagos, 3 százalék körüli állománycsökkenéssel, ugyanis az EU egészét tekintve márciusig az idén 3,5 százalékos volt a vágásszám visszaesése. A magyar adat azonban ezen belül kiugró, több mint 8 százalékos csökkenést mutat, ami vélhetően abból is fakad, hogy nemcsak a hazai sertésállomány apadt, hanem az élősertés-import is. Az utóbbiban benne van a vágóhidak behozatala és a malacimport is. 

A vágóhidak importjának csökkenését indokolja, hogy

nem tudják teljes mértékben beépíteni átadási áraikba a költségnövekedéseiket. 

Persze közöttük is vannak különbségek: a nagyobb üzemek alkupozíciója jobb, a kisebb és közepes vágóhidak azonban sokkal többet küzdenek a partnereikkel áremelési kísérleteik átvitelén – mondta a Hússzövetség elnöke. Ugyanakkor időbeni csúszás megfigyelhető a nagyobb cégeknél is. Márpedig az átadási árak emelése létkérdés a vágóhidaknak és a feldolgozóknak, hiszen nemcsak az élő sertés árának 60 százalékos emelkedését kell megfizetniük, hanem minden más önköltségtényező drágulását is. Ennek az áremelkedésnek pedig nyilván végig kell haladnia a termékláncon, ami egyelőre az erősen érzékelhető élelmiszer-infláció ellenére sem következett be, hiszen például a rövidkaraj ára a legfrissebb, májusi adatok szerint egy év alatt „csupán” 26,5 százalékkal emelkedett. 

Az árstopban szereplő sertéscombra persze nem igaz a drágulás: ennél a terméknél az áraknak az előírások szerint meg kellett ragadniuk a tavaly októberi szinten. Ez a hatósági ár februári bevezetésekor nem is okozott problémát, hiszen nem volt nagy eltérés az akkori és az októberi árak között. Azóta viszont a sertéspiacon végbement egy jelentős drágulás, úgyhogy most más a helyzet. Éder Tamás szerint a combnál a hatósági ár miatt a vágóhidaknak nehezebb érvényesíteniük a költségemelkedéseket, de – a többi árstopos termékhez hasonlóan – a kereskedők vesztesége is tetemes.

Az idei év nagy kérdése, hogy a vágóhidak, illetve a húsfeldolgozók hogyan tudják beépíteni áraikba a megemelkedett – és a várhatóan tovább dráguló takarmányárak miatt még növekvő – önköltségeiket. 

A húspiacon minden valószínűség szerint azzal is szembe kell nézni, hogy miközben a sertéstermelés csökken, az árak pedig emelkednek, a fogyasztói kereslet is lanyhul.

Bár az első negyedévben a háztartások megnövekedett bevételei húzták a fogyasztást, ma már Magyarországon is vannak csökkenésre utaló jelek, de például Németországban markánsan megmutatkozott, hogy a fogyasztók visszafogják vásárlásaikat. 

Az előttünk álló időszak számos sertéstenyésztő számára különösen nehéz lesz. Sokuknak van a telepük korszerűsítésére nyertes pályázata, kérdés, hogy ezek közül mennyit adnak vissza, mert az eredeti terveiket a kivitelezés költségeiben nem tudják tartani, miközben piaci oldalról is bizonytalanná vált a beruházásuk. Éder Tamás szerint az, aki ebben a helyzetben is tud fejleszteni, előnybe kerül, így – ahogyan a piaci válságok idején lenni szokott – a sertéstenyésztők körében növekedhet a koncentráció.