Ukrán gabona: vagonhiányt okozhat az uniós tranzittámogatás

„A belföldi piacon nem releváns, hogy szeptember 15-e után mit csinálunk az ukrán gabonával, mert olyan alacsonyak a magyarországi árak, hogy ennyiért az ukránok sem fognak beszállítani” – mondta a Világgazdaság érdeklődésére Lakatos Zoltán, a gabonakereskedők, -feldolgozók és takarmánygyártók érdekeit képviselő Gabonaszövetség gabonafeldolgozói tagozatának elnöke, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója. Ebből a szempontból teljesen más a helyzet, mint tavaly, amikor a tonnánkénti 135-140 ezer forintos belpiaci árak mellett indult meg az olcsóbb ukrán gabona beszállítása. 

ennyiért pedig – figyelembe véve a logisztikai költségeket is – nem tud ideérkezni az ukrán búza sem.

A Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója úgy véli, a magyar piaci szereplők szempontjából az sem lett volna baj, hogyha szabaddá válik az ukrán gabona útja. Érdekes lehet ugyanakkor az a támogatás, amelyet Janusz Wojciechowski uniós agrárbiztos javasolt. Eszerint az pénzügyi támogatást nyújtana az ukrán gabona tranzitjához, hogy a hagyományos piacaikra juttassák el a gabonát, ne pedig Európába. 

Lakatos Zoltán szerint ez ugyanakkor „sokkal erőltetettebb menet”, mert egész más, ha az európai tranzitútvonalakon, szárazföldön próbálják eljuttatni a kikötőkbe az árut, ahhoz képest, mint amikor a háború előtt szabad volt az út a Fekete-tengeri kikötőkhöz. Az ukránoknak 49-50 millió tonna árufeleslege van búzából, kukoricából, napraforgóból és repcéből, a szárazföldi tranzit pedig ezt a mennyiséget nem tudja megoldani. Ezért arra kell törekedni, hogy valamiképp a tengeri kiszállítás lehetősége maradjon meg – mondta.

Persze a tranzit uniós forrásokból történő ösztönzése Magyarország számára még mindig támogatható, annyiban viszont az is nehéz helyzetet okoz, hogy ha az összes vagont el fogják szipkázni az ukrán szállítások, akkor nem marad elegendő szállítóeszköz a magyar, exportra szánt gabona kiszállítására. Pedig 

– hangsúlyozta.

A kereskedők bizakodók, október–novemberben már lesznek jelentősebb kiszállítások, és a beszámolóik szerint megvan a remény arra, hogy a szezon végéig 2,8 millió tonna búza elhagyhatja az országot. Sajnos az idei búzatermés minősége ugyanakkor gyengébb a megszokottnál: jóval nagyobb arányú a takarmánybúza, így az döntő részét is ez adja, mégpedig meglehetősen alacsony áron. A szakértői becslések szerint 70-30 százalék lehet a takarmány- és az étkezési minőség aránya, de ebben országrészenként nagy az eltérés: a Dunántúl egyes részein csupán a 15 százalékot éri el a malmi búza aránya.

A búza idén elég esőt kapott, és egyértelműen látszik, hogy a termés minőségét a műtrágya-felhasználás határozta meg. Az a termelő, aki meg merte kockáztatni, hogy elég műtrágyát tesz a növény alá, jobb minőségű terményt arathatott. Sajátos módon a keleti régióban a tavalyi aszály is sokat nyomott a latba, így ott a kukorica nem tudta felszívni a talajból a tápanyagot, és idénre „több maradt a földben”, ami a tápanyagpótlással együtt már kellő alapot adott a jobb minőséghez.

 Az elmúlt és a jelenlegi időszak tanulságait levonva Lakatos Zoltán úgy fogalmazott:

„Be kell látni, hogy az ukrán termény hosszabb távon is itt lesz, nekünk pedig ezt be kell árazni, és tudnunk kell versenyezni” – tette hozzá. Ehhez jobb minőségi búza termelésére van szükség, és arra is, hogy hatékonyabban, a termésátlagokat növelve termesszük a búzát. Ehhez több dolgon is kellene változtatni. Magyarországon például mintegy 150 jegyzett búzafajta van, míg Kanadában csupán három, hatóságilag elfogadottat tartanak nyilván, és használnak a termesztésben. Lakatos szerint érdemes lenne szűkíteni a választékot a legmegfelelőbb fajtákra, a hazai adottságoknak megfelelően. Fontos lenne koncentrálni a területet, „nagytáblásítani” a termelést, amihez termelői összefogás, szövetkezetek kellenének.