Időközben a Turner által vezetett befektetői csoport mind több résztvevője válik ismertté: az amerikai médiamágnás mellett a kezdetektől említett Soros Györgyön kívül a híradások Berlusconi Mediasetjéről, a tévéüzletágban a balti országoban már sikeres befektetőként számon tartott és további oroszországi lehetőségeket kereső svéd Modern Times Groupról és az orosz ESN-ről szólnak.
Tanácsadói javaslatára Turner az NTV részvényeinek 11 százalékát vásárolná meg az alapító Vlagyimir Guszinszkijtól. Az ügylet után a még Guszinszkijnál maradó részvények szavazati jogát is megvásárolná. Ebben a konstrukcióban a tranzakció összege mintegy 200 millió dollárt tenne ki (szemben a korábban Guszinszkij 25 százalékos részvénycsomagjáért és a hozzá tartozó vétójogért kalkulált 225 millióval). Ugyanakkor Turner 61 millió dollárt helyezne letétbe annak a 19 százalékos és 262 millió dollár értékű részvénycsomagnak a felszabadítása esetére, amelyet a Guszinszkijnak nyújtott kölcsön fedezetéként most a Gazprom tart a birtokában.
Ám ez a konstrukció is csak akkor valósulhat meg, ha az "áru" túléli a körülötte dúló harcokat. Bár Turner kérte az NTV demonstráló munkatársait, hogy a tárgyalások lezártáig viselkedjenek higgadtan, a belső feszültségek egyre élesebbek. Miközben az indulatok nőnek, a létszám fogy: a tévécsatorna elsőként kiugrott két vezető munkatársát követve (VG, 2001. április 10., 14. oldal) további 22 újságíró -- közöttük testületileg az NTV 20 fős bűnügyi rovata -- fordított hátat a tévécsatornának. A még kitartók nem titkolt csalódással könyvelték el, hogy a hétfőn Vlagyimir Putyin orosz elnökkel Szentpétervárott találkozó Gerhard Schröder német kancellár végül is tapintatosan kitért a helyzet részletekbe menő elemzése elől az Eho Moszkvi rádiónak adott interjújában.