Élen a portugál vállalatok

Az OECD két évtized adatait áttekintő vizsgálata finn, francia, német, olasz, holland, portugál, brit és amerikai adatokat vesz alapul. Ezen országok közül Portugáliában bizonyult a legnagyobbnak a növekedés, csaknem mindig 6 százalék körüli értékkel, miközben az Egyesült Királyságban ez az érték végig 2 százalék alatt maradt.
A megfigyelések szerint a termelékenység növekedésében gazdasági expanzió időszakában a cégen belüli hatékonyságnövekedés volt a leginkább meghatározó, recessziós időszakban pedig az alacsonyabb termelékenységi szinten működő cégek piacról való kilépése járult hozzá legjobban az egyes országok termelékenységnövekedéséhez.
Az új cégek belépése Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság esetén gyakorolt pozitív hatást az országos mutatóra, míg Franciaországban és az Egyesült Államokban ez a tényező inkább rontotta az összesített termelékenységi jelzőszámokat.
A termelékenységnövekedés összetevői azonban más és más képet mutatnak minden országban. Egyetlen közös vonásnak csak az számít, hogy a telekommunikációval és informatikával kapcsolatos területeken tevékenykedő vállalatok jelentősen javítják az országos mutatót, míg az ún. "érett iparágakban" általában ennek az ellenkezője igaz.
A tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a cégen belüli termelékenység növekedése sok esetben csupán a munkaintenzív folyamatok tőkeintenzív elemekkel való kiváltásának, azaz a gépesítés és automatizálás elterjedésének tudható be, miközben a termelési folyamat többi elemében nem feltétlenül ment végbe hasonló javulás. Miközben az országos foglalkoztatottság nem változik, megfigyelhető, hogy a magas jövedelmezőségű iparágakban az új belépők számának növekedése ellensúlyozza az alacsonyabb megtérülést eredményező ágazatokból kilépő cégek ugyancsak növekvő számát. A létszámmal való súlyozás pedig tovább erősíti ezt a fajta negatív keresztfüggőséget.
A vizsgált országok többségénél éves szinten a cégek hozzávetőlegesen 20 százaléka kényszerül helyét új vállalkozásoknak átadni a piacon, ez a piaci "forgási sebesség" egyedül Finnországban mutatott igen magas, 30 százalékot is elérő értéket. E szerint ott a foglalkoztatottak mintegy 16 százalékának évente változik a munkaadója, míg például Németországban ez az arány csupán 4 százalékos.
Az elmúlt évtized tapasztalatai szerint az újonan piacra lépő cégek 20--40 százaléka egy éven belül tönkremegy. Az első két évet sikerrel túlélő vállalatoknak átlagosan 60--70 százalékos esélyük van arra, hogy további öt évig életben maradjanak. A hétéves határt az új belépőknek csak mintegy 30--50 százaléka képes meghaladni. Az angolszász országokban tapasztalt alacsonyabb túlélési arány azonban nem feltétlenül aggasztó jel, ugyanis ez leginkább csak nagyobb kísérletezőkedvről árulkodik, ami közvetetten a termelékenység növekedéséhez is hozzájárul.
Az újonnan belépő cégek relatív mérete az Egyesült Államokban átlagosan a legkisebb. Ezt az alacsony belépési korlátok, a piac méreteiből adódóan a többi szereplő nagysága, a támogatási politika és az alkalmazotti státus vállalkozóival való kiváltása magyarázza. Az új szereplők körében a "csecsemőhalandóság" a kisebb méretűeknél gyakoribb. A piacon hét évig megmaradó cégek többnyire átlag feletti növekedést produkálnak, és ezen időszak alatt csaknem megduplázzák méretüket.