Kevésbé nőnek a vállalkozások terhei

Az érdekütközések alapja, hogy az állam tulajdonát képező ásványi nyersanyagok helyhez kötöttek, az előfordulások kitermelésének állami és bányavállalkozói érdeke viszont esetenként ütközik a felszíni tulajdonjoggal, a terület tulajdonosi érdekeivel -- érvel Zoltay Ákos, s magyarázatként hozzáteszi: a telektulajdonosok vagy azért ellenzik a bányászati tevékenységet, mert a valóban jó minőségű földjeiken -- jelentős állami támogatással, de -- gazdaságosan tudnak mezőgazdasági tevékenységet folytatni, vagy azért, mert az ásványi nyersanyagokat a felszíni földtulajdonnal együtt sajátjukként tekintve a silányabb földjeikért is a termőföldkénti értéket többszörösen meghaladó haszonhoz kívánnak jutni, zsarolva ezzel a bányavállalkozót. A helyzetet súlyosbítja, hogy míg a bányászat a kitermelt ásványi nyersanyag után bányajáradékot fizet a kincstárnak, addig a mezőgazdaságban eltörölték a földjáradékot, ellenben közvetlenül és közvetetten a mezőgazdaság állami támogatást is élvez, például a gázolaj jövedéki adója visszatérítésének formájában.
Jelenleg az önkormányzatok sem igazán érdekeltek a bányászati tevékenység támogatásában, hiszen a szokásos helyi adókon túl a bányajáradékból közvetlenül nem részesülnek.
Az MBH által tavaly ősszel elkészített változatról a szakmai viták során az illegális bányászat felszámolására vonatkozó javaslatok kivételével kiderült, a bányavállalkozások számára elfogadhatatlan módosításokat javasol a kormánynak, a parlamentnek. Többek között indokolatlan terheket rótt volna a vállalkozásokra, például már a kutatási időszakban is fizetendő -- az EU gyakorlatában ismeretlen -- ásványvagyon-lekötési díjjal.
A telektulajdonosi hozzájárulás megszerzésére vonatkozó bányavállalkozói kötelezettség előírása (adott esetben több száz vagy ezer tulajdonost figyelembe véve), valamint az előzetes szakhatósági egyetértések beszerzésének bányavállalkozóra hárítása a hatósági munkát könnyítené, de ezzel a vállalkozót tovább terhelték volna.
Mindezek alapján a Magyar Bányászati Hivatal és a szakmai társszervezetek, bányavállalkozások bevonásával az MBSZ is elkészítette újabb törvénymódosító javaslatát.
Meggyőződésük szerint a zug-, illetve jogosulatlan bányászat felszámolásából, a bányászkodás egységes engedélyezési rendszerének megteremtéséből származó nagyobb bányajáradék többletforrást teremthetne a bányászatban érdekelt önkormányzatoknak és az ásványvagyon-gazdálkodási feladatok ellátásának finanszírozására is.
Visszavonnák azt az elmúlt év végén, a költségvetési törvénymódosítás részeként megszavazott bányatörvény-módosítást, mely diszkriminatív a külszíni bányászattal szemben a termőföld "kivett helyként" történő kezelésével.
Az MBH újabb javaslata ugyanakkor az ásványvagyon-gazdálkodás és a források megteremtését célozza a bányavállalkozók terheinek -- némileg már mérsékeltebb -- növelésével.
A spekulációs bányatelek-fektetési ügyletek visszaszorítását célzó, új fogalomként bevezetésre kerülő "ásványvagyon-igénybevételi díj" kiszabásának feltételeivel kapcsolatban viszont az MBH elfogadta azt a bányavállalkozói érdeket, hogy megfelelő mennyiségű ásványvagyonnak -- bányatelekkel lefedett formában -- rendelkezésre kell állnia a hosszú távú működés fenntartásához, és azt nem indokolt tovább adóztatni -- közölte Zoltay Ákos.