Kevés cég mondhatja el magáról, hogy a körülötte zajló események olyan hullámokat kavarnak, melyek sietős törvénymódosításokat kényszerítenek ki. A magyar vegyipar második legnagyobb termelőjeként számon tartott BorsodChem ezen társaságok szűk körébe tartozik. Júliusban lépett életbe ugyanis a vállalatfelvásárlási szabályok azon módosítása, melyet a BorsodChemnél alig tíz hónappal korábban kezdődött események tettek sürgősen indokolttá.
A BorsodChem szempontjából azonban ez már későn jött, hiszen a napokban zárult -- még a régi törvény alapján tett -- nyilvános felvásárlási ajánlattal gyakorlatilag végérvényesen eldőlt, hogy a cég egy osztrák--orosz befektetői csoport kezébe került. Eközben a vegyipari társaság korábbi tulajdonosai -- elsősorban angolszász befektetési alapok, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) -- kénytelenek voltak jelentős veszteséggel (vagy a legjobb esetben minimális nyereséggel) megválni részvényeiktől.
Tavaly szeptemberben, amikor az Írországban bejegyzett off-shore cég, a Milford Holdings megszerezte a részvények 24,8 százalékát, nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz Gazprom, illetve a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok feladták korábbi passzivitásukat, s megpróbálják irányításuk alá vonni a magyar vegyipart. A Milford Holdings szerepe máig nem tisztázódott, de mindenkinek lehetett némi elképzelése arról, hogy ki áll a háttérben, hiszen a Milford korábban már felbukkant a magyar piacon két gázszolgáltató részvényeseként, s akkor lényegében a Gazprom ügynökeként járt el.
A magyar vegyipar két fő vállalata, a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) és a BorsodChem mindaddig a magyar olajcég, a Mol érdekszférájának számított. A Mol látta el ugyanis vegyipari benzinnel és gázolajjal a TVK-t, mely abból etilént állított elő. Ezt részben saját maga dolgozta fel polietilénné, másrészt jelentős mennyiséget adott el a BorsodChemnek, mely azt főként a PVC-gyártásban használta. Az üzlet volumenének jellemzésére elég annyi, hogy a TVK-nak szállított nyersanyagokból származó bevétel a Mol összforgalmának közel 20 százalékát tette ki.
Csakhogy a magas gázáraknak köszönhetően alaposan megduzzadt készpénzállománnyal bíró Gazprom vezetőinek fejében időközben megfogalmazódott egy évi egymilliárd dolláros forgalmú kelet-európai petrolkémiai üzlet kidolgozásának terve. Ennek részeként az orosz gázcég érdekeltségei -- főként a Szibur petrolkémiai holding -- látták volna el a TVK-t és a BorsodChemet nyersanyagokkal. A szállítások biztosítására kiváló lehetőségnek látszott a BorsodChem irányításának átvétele, hiszen a cég -- saját etilénszükségletének biztosítása érdekében -- időközben a TVK legnagyobb részvényesévé vált. Vagyis a Gazprom a BorsodChem átvételével egy csapásra mindkét cég irányítását átvehette volna. Erre egyelőre nem került sor, mivel a BorsodChem nagy sietve eladta TVK-részvényeinek felét a Molnak, mely egyik fő vevőjének elvesztésétől tartott.
A BorsodChem függetlensége azonban megszűnt, s ebben nagy szerepe volt a bécsi székhelyű, tavaly októberben alapított CE Oil & Gasnak, mely néhány nap alatt csaknem 17 százalékos részesedést vásárolt össze a társaságban. Az osztrákok mindmáig tagadják, hogy a Gazpromnak dolgoznának, a piacon azonban végig tartotta magát a feltételezés, hogy az orosz gázcég finanszírozta a részvények megvásárlását.
A Gazprom időközben papíron is megjelent a tulajdonosok között, legalábbis az érdekeltségi körébe tartozó Sziburon keresztül. A Szibur ugyanis -- a CIB Bank közbeiktatásával -- átvette az időközben "zavaró tényezővé" minősített Milford Holdings részesedését. A régi igazgatóságot szinte teljes egészében menesztő új tulajdonosok körét gyarapította a moszkvai MDM Bank is.
A tulajdonosi struktúrával kapcsolatos bizonytalanságok, valamint az új részvényesek céljainak ismeretlen volta mélyrepülésbe vitte a BorsodChem árfolyamát. A régi pénzügyi befektetők nagy része így szinte megváltásnak érezhette, hogy a CE Oil & Gas -- közel kilenchavi bizonytalanság után -- 5300 forinton nyilvános vételi ajánlatot tett, pedig ez az árfolyam alig fele volt az egy évvel korábbinak. Elvileg az értékpapírtörvény már említett módosítása hivatott megakadályozni, hogy a kisebbségi részvényesek ilyen módon pórul járjanak.
A jelenlegi helyzetben úgy tűnik, hogy a BorsodChem teljes mértékben a CE Oil & Gas, illetve a Szibur kezébe került. A megmaradt -- igencsak leszűkült -- közkézhányad alapján pedig aligha lehet fényes tőzsdei karriert jósolni a vegyipari cég részvényeinek. Valószínűnek látszik, hogy a Szibur előbb-utóbb átveszi az osztrák cég kezében lévő részvényeket is, a BorsodChemet pedig kivezetik a tőzsdéről.
A vegyipari játszma azonban még nincs teljesen lejátszva. A Szibur, illetve anyacége, a Gazprom ugyanis sokkal inkább érdekelt a jelentős vegyipari benzin-, gázolaj- és etilénfogyasztó TVK megszerzésében, mint a BorsodChemében volt. A TVK egyelőre a Mol irányítása alatt áll, de az olajcég még az alapszabályt sem tudja megváltoztatni a kisebbségi részvényesként jelen lévő orosz befektetők, illetve az ugyancsak tulajdonos CE Oil & Gas beleegyezése nélkül. Ráadásul a gázüzletág veszteségei miatt a Mol kényelmetlenebb pénzügyi helyzetben is van, mint ellenlábasa.
A BorsodChem önmagában nem túl érdekes a Gazprom számára. Tény, az oroszok egy meglehetősen fejlett technológiákat (MDI- és TDI-gyártás) birtokló társasághoz jutottak, de a TVK nélkül még a fő alapanyag, az etilén megszerzése sem problémamentes. A hosszú távú etilénszállítási szerződésről már több mint fél éve vita folyik a két cég között. A Szibur és a BorsodChem között önmagában pedig túlzás lenne jelentős szinergiákról beszélni. Egy tavaly év végén készített független vegyipari elemzés azt állapította meg, hogy a két cég együttműködése meglehetősen korlátozott előnyöket rejt magában.