A szívizominfarktus, a szélütés megelőzésére irányuló törekvés azt jelenti, hogy a vizsgálatnak és a kezelésnek nemcsak a vérnyomás-alakulásra, hanem a szív- és érrendszeri betegség kockázatának a teljes körű felmérésére és csökkentésére is irányulnia kell. A beteg kockázata annál nagyobb, minél több és minél nagyobb mértékű a kimutatható kockázat (dohányzás, túlsúly, magas vérnyomás, emelkedett vérzsír- vagy vércukorszint), illetve minél előrehaladottabb stádiumban van a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának évtizedekig tartó folyamata, ami hosszú ideig többnyire nem jár panasszal.
A kockázat csökkentésének az alapja minden esetben az egészséges életvitel kialakításának a megtervezése és megvalósítása. A kormány tíz évre szóló nemzeti népegészségügyi programjában is kiemelten foglalkozik e betegségcsoport megelőzésével, a betegek kezelésével.
Enyhébb esetekben a kockázatok csökkentése önmagában is elegendőnek bizonyulhat. Fokozott szív- és érrendszeri kockázat fennállása esetén azonban (például ha már előfordult szívinfarktus vagy szélütés, illetve a magas vérnyomás mellett cukorbetegség is kimutatható, vagy a kockázati tényezők halmozódnak) gyógyszeres kezelés is szükséges.
Az orvosok számára készített kezelési ajánlásokba nagy nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján kerülnek be azok a szerek, amelyek alkalmasnak bizonyultak erre a célra. Miután a megelőzés céljából többnyire hosszú éveken át kell folytatni a gyógyszeres kezelést, ennek komoly gazdasági vonzatai is vannak. A nagy jelentőségű prevenciós vizsgálatokról ezért csaknem minden esetben költséghatékonysági elemzéseket is végeznek.
Nemrégiben zárult le egy nagy nemzetközi vizsgálat, amit több mint 9000, fokozott kockázatú részvevő bevonásával végeztek. A Hope (remény) vizsgálatban egy vérnyomáscsökkentésre törzskönyvezett gyógyszer jelentősen, a vártnál sokkal nagyobb mértékben mérsékelte a szívizominfarktus, a szélütés, valamint a szív- és érrendszeri halálozás (cardiovascularis esemény) gyakoriságát még azok körében is, akiknek nem volt magas a vérnyomásuk.
A kezelés révén bizonyos idő alatt tehát elkerülhető volt bizonyos számú szív- és érrendszeri esemény. Az adatok alapján kiszámítható, hogy hány beteget kell egy évig kezelni ahhoz, hogy egy eseményt elkerüljünk, továbbá az is, hogy ez mibe kerül. A European Heart Journalban (2001;22:1307--1310) megjelent elemzés szerint a Hope vizsgálathoz hasonló kockázati szint esetén 111 beteget kell egy évig terápiában részesíteni ahhoz, hogy egy eseményt elkerüljünk. A nagy vérzsírszintcsökkentő prevenciós vizsgálatokban ugyanezen paraméter értéke hasonló nagyságrendű. A Heartben (2001;85:539--543) költséghatékonyságra vonatkozó számításokat közöltek. A Hope vizsgálat során a kezeléssel megnyert egy életév költsége 20 esztendős horizontra vetítve egyötöde a közepes hipertóniások (magas vérnyomás) gondozása, illetve egytizede a légzsák alkalmazásával jelentkező hasonló költségeknek.
Az egészség megőrzésének, a szív- és érrendszeri rizikó csökkentésének a költségegyenlegéhez további tételek is tartoznak. A kiadásokat ellensúlyozza az aktív tevékenység megőrzésével termelt érték és az életminőség még nehezebben kiszámítható értéke. A cardiovascularis szövődmények és a rokkantság megelőzése pedig csökkenti a költségeket. Elmaradnak ugyanis az infarktus és a szélütés kórházi kezelésével járó tetemes kiadások, valamint a rokkant ápolásának az egész családra nehezülő terhei.
Jobb a bajt megelőzni -- tartja a mondás. A megelőzésre irányuló orvosi ténykedés hatékonyságának teljes körű mérésére alkalmas módszerek, még inkább az ennek lehetőségét biztosító adatbázisok kialakulása és kialakítása napjainkban történik. A leendő számítások valószínűleg megerősítik majd azt a józan feltételezést, hogy a baj megelőzése nemcsak jobb, hanem olcsóbb is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.