A szívizominfarktus, a szélütés megelőzésére irányuló törekvés azt jelenti, hogy a vizsgálatnak és a kezelésnek nemcsak a vérnyomás-alakulásra, hanem a szív- és érrendszeri betegség kockázatának a teljes körű felmérésére és csökkentésére is irányulnia kell. A beteg kockázata annál nagyobb, minél több és minél nagyobb mértékű a kimutatható kockázat (dohányzás, túlsúly, magas vérnyomás, emelkedett vérzsír- vagy vércukorszint), illetve minél előrehaladottabb stádiumban van a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának évtizedekig tartó folyamata, ami hosszú ideig többnyire nem jár panasszal.
A kockázat csökkentésének az alapja minden esetben az egészséges életvitel kialakításának a megtervezése és megvalósítása. A kormány tíz évre szóló nemzeti népegészségügyi programjában is kiemelten foglalkozik e betegségcsoport megelőzésével, a betegek kezelésével.
Enyhébb esetekben a kockázatok csökkentése önmagában is elegendőnek bizonyulhat. Fokozott szív- és érrendszeri kockázat fennállása esetén azonban (például ha már előfordult szívinfarktus vagy szélütés, illetve a magas vérnyomás mellett cukorbetegség is kimutatható, vagy a kockázati tényezők halmozódnak) gyógyszeres kezelés is szükséges.
Az orvosok számára készített kezelési ajánlásokba nagy nemzetközi vizsgálatok eredményei alapján kerülnek be azok a szerek, amelyek alkalmasnak bizonyultak erre a célra. Miután a megelőzés céljából többnyire hosszú éveken át kell folytatni a gyógyszeres kezelést, ennek komoly gazdasági vonzatai is vannak. A nagy jelentőségű prevenciós vizsgálatokról ezért csaknem minden esetben költséghatékonysági elemzéseket is végeznek.
Nemrégiben zárult le egy nagy nemzetközi vizsgálat, amit több mint 9000, fokozott kockázatú részvevő bevonásával végeztek. A Hope (remény) vizsgálatban egy vérnyomáscsökkentésre törzskönyvezett gyógyszer jelentősen, a vártnál sokkal nagyobb mértékben mérsékelte a szívizominfarktus, a szélütés, valamint a szív- és érrendszeri halálozás (cardiovascularis esemény) gyakoriságát még azok körében is, akiknek nem volt magas a vérnyomásuk.
A kezelés révén bizonyos idő alatt tehát elkerülhető volt bizonyos számú szív- és érrendszeri esemény. Az adatok alapján kiszámítható, hogy hány beteget kell egy évig kezelni ahhoz, hogy egy eseményt elkerüljünk, továbbá az is, hogy ez mibe kerül. A European Heart Journalban (2001;22:1307--1310) megjelent elemzés szerint a Hope vizsgálathoz hasonló kockázati szint esetén 111 beteget kell egy évig terápiában részesíteni ahhoz, hogy egy eseményt elkerüljünk. A nagy vérzsírszintcsökkentő prevenciós vizsgálatokban ugyanezen paraméter értéke hasonló nagyságrendű. A Heartben (2001;85:539--543) költséghatékonyságra vonatkozó számításokat közöltek. A Hope vizsgálat során a kezeléssel megnyert egy életév költsége 20 esztendős horizontra vetítve egyötöde a közepes hipertóniások (magas vérnyomás) gondozása, illetve egytizede a légzsák alkalmazásával jelentkező hasonló költségeknek.
Az egészség megőrzésének, a szív- és érrendszeri rizikó csökkentésének a költségegyenlegéhez további tételek is tartoznak. A kiadásokat ellensúlyozza az aktív tevékenység megőrzésével termelt érték és az életminőség még nehezebben kiszámítható értéke. A cardiovascularis szövődmények és a rokkantság megelőzése pedig csökkenti a költségeket. Elmaradnak ugyanis az infarktus és a szélütés kórházi kezelésével járó tetemes kiadások, valamint a rokkant ápolásának az egész családra nehezülő terhei.
Jobb a bajt megelőzni -- tartja a mondás. A megelőzésre irányuló orvosi ténykedés hatékonyságának teljes körű mérésére alkalmas módszerek, még inkább az ennek lehetőségét biztosító adatbázisok kialakulása és kialakítása napjainkban történik. A leendő számítások valószínűleg megerősítik majd azt a józan feltételezést, hogy a baj megelőzése nemcsak jobb, hanem olcsóbb is.