Részmunkát vállaló vezetők?
Európa-szerte egyre nagyobb az igény a részidőben való munkavégzés iránt, de érdekes módon nemcsak a nők körében. Egyre több férfi gondolja úgy, hogy több szabadidőt, kötetlenebb életet akar magának, s ezért szívesen lemond javadalmazása egy részéről.
A kialakulóban lévő újfajta felfogás szakít a régi szemlélettel; egyre többen vélik úgy, hogy a munkahelyi szamárlétra végigmászása helyett megelégszenek a szerényebb beosztással is, ha így nem kell "életüket és vérüket" adni a vállalatért. Szívesen vállalják az otthoni munkavégzést is, vagy a távmunkát, s ezért beérik szerényebb javadalmazással is. S ez nemcsak az alacsonyabb beosztásban dolgozókra érvényes, mert még a sikeres menedzserek között is vannak szép számmal olyanok, akik szívesen dolgoznának részmunkaidőben. Legalábbis vágyaikban: egy németországi reprezentatív felmérés adatai szerint a vezető beosztásban dolgozó menedzserek háromnegyede nyilatkozta azt, hogy érdeklődik a részmunkaidő iránt, míg 20 százalékuk határozottan állította: legnagyobb vágya így dolgozni.
Egy másik statisztikai adat szerint ugyancsak Németországban minden ötödik alkalmazottat részmunkaidőben foglalkoztatnak. A kormány ösztönzi is ezt a formát: 2001. január 1-je óta törvény adta joga a foglalkoztatottnak, hogy ha úgy akarja, részmunkaidőben vállaljon munkát. Sőt a jogszabály arra is lehetőséget ad, hogy a dolgozó maga döntse el, milyen időbeosztásban kíván dolgozni. Legalábbis erre utal egy frankfurti munkaügyi bíróság nemrégiben hozott döntése, ami precedensértékű lehet a továbbiakban. Egy csomagküldő szolgálat alkalmazottja a korábbi heti 35-ről 19,5 órára kérte leszállítani a munkaidejét, amibe a vállalat vezetése bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy a munkavállalónak meghatározott napokon be kell mennie, de ezek nem feleltek meg a dolgozónak. A cég alkalmazottja munkaügyi bírósághoz fordult, s a testület az ő javára döntött, mondván: a vállalat csak nagyon indokolt esetben oszthatja be a részmunkaidőben dolgozó munkaidejét. (KK-SK)
Munkatársainktól
