Csak három szektor kész az EU-ra
Az Európai Unió bővítése a várható változások szerint alapvetően két csoportba sorolja a kelet-közép-európai gazdaságok ágazatait: egyes területeken a struktúraváltás és a jogszabályi környezet módosulása közvetlen változásokat eredményez, más szektorokban azonban a kereslet élénkülése nyomán közvetett hatások várhatók csak - veszi számba a csatlakozás következményeit az elemzés.
A pénzügyi és az élelmiszer-ipari terület már most is viszonylag közel áll a fejlettségi szintet tekintve az EU-átlaghoz, és kedvező fejleményeket lehetett megfigyelni a gépgyártásban is.
A lemaradás legmarkánsabban az áru- és személyszállítás terén mutatkozik, az útépítéseket és vasútfejlesztéseket figyelembe véve legalább másfél évtizedes a hátrány. A McKinsey & Company tanulmánya szerint a felzárkózás költsége legalább 100 milliárd euró, amelynek java része közösségi támogatás lehet.
Külön kitér az elemzés a banki szektorra, amely a tanulmány szerint szerkezetében már meglehetősen hasonló a tagországokéhoz. E koncentráltság ellenére azonban az állami tulajdon még mindig meghatározó, és a régió szereplőinek mérlegfőösszege az uniós bankok mérlegfőösszegének alig két százalékát teszi csak ki. A dinamikus növekedés optimizmusra ad okot. A gépgyártás szintén kedvező képet mutat, a tagjelöltek e téren már kvázi tagországként működnek, a nyugati növekedés lassulásával egyre többen telepítik ide termelésüket.
Az iparágban inkább globális szintű változások várhatók, hogy a régió súlya megmaradjon, az innovációt szükséges növelni és az együttműködő termelőegységek fürtszerű szerveződését.
Az élelmiszeripar működési modelljében és tulajdonosi szerkezetében szintén közel áll a jelenlegi uniós gyakorlathoz. A lassan megtérülő beruházási költségeket idővel várhatóan korrigálja az életszínvonal növekedésével élénkülő kereslet. A disztribúciós hálózat fejlesztése pedig ellensúlyozhatja az egyre élesedő piaci verseny hátrányait.
A távközlésben megindultak az integrációhoz szükséges alapvető folyamatok, a piacnyitás szempontjából a mezőnyt Észtország vezeti, a sereghajtó Ciprus. A magyar és cseh piac példáján azonban egy regionális sajátosság is megmutatkozik: az uniós országokkal ellentétben itt sokan mobiltelefonnal váltják ki a vezetékest, így a piac már 40 százalék esetén is telítettnek számít. A távközlési cégek feszes pénzügyi helyzetét azonban a mobilrendszerek rivalizálása mellett az egy főre jutó bevétel alacsony volta, a helyi, távolsági és nemzetközi hívások keresztfinanszírozásának kiiktatásával az árak újraszabályozási kényszere is indokolja. Részben ez magyarázza, hogy a KPN, a Sonera és a Vivendi nyomán egyre több befektető fontolóra veszi a visszavonulást, helyükre intézményi befektetők léphetnek. A tanulmány szerint a Matáv mintájára hatékonyságnövelő és imázsjavító intézkedésekre van szükség e cégek körében régiószerte, ezt igyekszik megvalósítani a Deutsche Telekom és a France Telecom mint a regionális piac két legnagyobb szereplője is.
Az unió tagállamaiban a közösségi GDP 1,4 százalékát, a munkavállalóknak pedig 1,1 százalékát kitevő postai szolgáltatók 350 grammos küldeményekig már liberalizált környezetben tevékenykednek. Kelet-Közép-Európában azonban e jellemzően állami tulajdonú monopóliumok az egyik legnagyobb foglalkoztatók, és jövedelmezőség tekintetében messze elmaradnak jövőbeni uniós riválisaiktól. A rendszer átstrukturálására, automatizálására és az ügyfelek igényeihez való nagyobb igazodásra van tehát szükség, hiszen 2006-ra már 25-40 százalékos piacnyitás várható.
Az energetikát jelenleg szintén számos kötöttség jellemzi a régióban. A kapacitások 69 százaléka hagyományos szenes erőmű, mellettük számos kevésbé biztonságos besorolású atomerőmű található. A térség importja pedig nagyrészt egy irányból, Oroszországból érkezik. A költségalapú, kevésbé ösztönző hatósági árakról pedig idővel át kell állni a piaciakra - ismerteti a nehézségeket az elemzés. Mindemellett azonban érdemes megragadni a piacnyitással egyidejűleg a vezetéképítésben és a kereskedésben rejlő lehetőségeket is.
A nyugat-európai 10 százalékot meghaladva a régióban 13 százalékkal nő a gyógyszerpiac. A 10 milliárd euró felét azonban még így is Lengyelország adja. Az itteni vállalatokra szintén termelékenységnövelés és aktívabb marketingmunka vár, amit a privatizáció is előrelendíthet. Ennek sikere esetén is fennáll még a válaszút, hogy a szerződéses gyártást, vagy némi saját fejlesztéssel kiegészítve a generikus szerek termelését vállalják. Ez utóbbi terén komoly kihívást jelent az uniós szabadalmi előírások változása.
Mráz Dániel
