Fontos területként kezelik az egészségügyet

- Sokan meglepődtek azon, hogy ön többévi hallgatás után visszatért a politikába, sőt ismét sikerrel kandidált a 12 éve elhagyott Egészségügyi Minisztérium irányítására. Miért vállalta újra a sikerestől fényévnyi távolságra lévő gyógyítóágazat vezetését?

- Az MSZP először készített olyan egészségügyi programot, amely a gazdaság kedvező kilátásaira alapozhat, ezért van esély arra, hogy nem válságkezelésre, hanem az ágazat konszolidációjára és modernizálására kerülhet sor. Olyan program készült, amelyben a betegségek megelőzése mellett a betegek igényei is hangsúlyosan szerepelnek, s lehetőséget kínál arra, hogy az egészségügyi intézményrendszert a piacgazdasági szempontokat figyelembe véve alakítsuk át.

- A most leköszönő kormánynak alig sikerült szétválasztani egymástól a szociális és egészségügyi szakágazatot, most ismét egyesítik azokat. Az ön közismerten erős szociálpolitika iránti elkötelezettsége miatt sokan tartanak az egészségügy háttérbe szorításától.

- Megnyugtatásképpen utalnék 1990-re, amikor az Egészségügyi és Szociális Minisztériumot irányítottam. Az volt az elmúlt 12 év egyetlen esztendeje, amikor az egészségügyi kiadások reálértékben növekedtek. Most is az a célom, hogy a gyógyító-megelőző ellátások jelenlegi 4,4 százalékos GDP-részesedése a kormányzati ciklus végére legalább a 6,5 százalékot érje el. A szaktárcák összevonásával nem kerül háttérbe, fontos lesz az egészségügy is.

- Az egészségügyi ellátás a kormányváltástól független folyamat. Tárgyalt-e már a folyamatban lévő ügyekről a jelenlegi egészségügyi miniszterrel?

- Amint a kormánylista hivatalos lesz, személyesen keresem meg Mikola Istvánt és Pulay Gyula egészségügyi közigazgatási államtitkárt. Remélem, hogy az eddigi szokásoknak megfelelően rendezett és minden szempontból a szabályoknak megfelelő átadás-átvételre kerülhet sor. Ez a folyamatban lévő hivatali ügyeken kívül ki kell terjedjen a minisztérium által kötött szerződések és a jelenlegi kormány idején túlnyúló kötelezettségek áttekintésére is.

- A szocialisták a választási programjukban októbertől 50 százalékos béremelést ígértek az egészségügyieknek. Kik és milyen mértékű jövedelemnövekedésre számíthatnak?

- A pontos részletekről még nem tudok tájékoztatást adni, mert egyeztetni szeretnénk az érdek-képviseleti szervezetekkel. Az egészségügyben a közalkalmazottak mellett jelentős számban vannak vállalkozók, illetve az ő alkalmazottaik. A politikai programok kidolgozásakor valamenynyi egészségügyi és szociális dolgozó alapbérének 50 százalékos béremeléséről volt szó. Remélem, ezt teljesíteni tudjuk. A teljes körű jövedelemrendezés nélkül komoly feszültség keletkezne az ágazatban.

- Mire számíthatnak az egészségügyiek a közalkalmazotti életpályamodell bevezetésétől? Támogatja-e ön a szabadfoglalkozású orvoslást, amiről pár hónapja hozott törvényt a most távozó Országgyűlés?

- Jó lenne, ha nem kellene elölről kezdeni a közalkalmazotti életpálya kidolgozását. Hiszen ha januártól megnyílik az orvosok szabadfoglalkozású munkavállalásának a lehetősége, tudniuk kell, mire számíthatnak, ha közalkalmazottak maradnak. A két ajánlatnak versenyképesnek kell lennie egymással.

- Az MSZP képviselői decemberben nem szavazták meg az egészségügyi intézményrendszer átalakításáról szóló törvényt.

- A szocialisták és a koalíciós partnerünk képviselői azzal a törekvéssel egyetértettek, hogy az egészségügyi intézmények működésének formája közelítsen a nemzetgazdaságban meglévő egyéb gazdasági társaságokéhoz. Számos ponton azonban diszkriminatívnak ítélték a jogszabályt. Például amiatt, hogy szakmai befektetők nem lehetnének a közhasznú társasággá alakuló gyógyintézmények tagjai. Ez a versenyszabályokkal ellentétes, és nem nyújt védelmet az esetleges strómanokkal szemben. Ahhoz, hogy a magánérdek ne sértse a közérdeket, hogy csupán a tisztes profit eléréséig adjunk mozgásteret a befektetőknek, gondos regulációra van szükség.

- Ha elfogadjuk a befektetések tisztes haszonszerzését, meg kellene állapítani az egészségügyi szolgáltatások díját és elő kellene teremteni az amortizáció fedezetét.

- Pontosan. Gondoskodnunk kell arról, hogy az egészségügyi szolgáltatásoknak méltányos ára legyen. Jelenleg az OEP-től kapott működési költségek nem fedezik a gyógyítószolgáltatások tényleges költségét. Az árba a folyó költségek mellé be kell építeni az amortizáció fedezetét is, csak így várható el, hogy a szolgáltatók folyamatosan garantálják a jó színvonalú betegellátás feltételeit. Ez a folyamat az alapellátásban már megkezdődött. Bizonyos pénzintézetek bürokráciamentesen kínálnak hiteleket a vállalkozó háziorvosoknak a rendelők korszerűsítésére. A hitelek törlesztésére pedig fedezetet nyújt az OEP-től igényelhető havi 25-50 ezer forint eszköz- és ingatlanvásárlási támogatás. Ennek forrása a Széchenyi-terv, amit én továbbra is támogatandónak tartok.

- Az MSZP választási programjában is szerepelt, hogy már jövőre megkezdik az ágazat konszolidációját.

- Azzal számoltunk, hogy az évenkénti költségvetési automatizmusokon felül az egészségügy konszolidációjához és a modernizációjához évenként 150 milliárd forint új forrásra is szükség van, amiben szerepel a béremelés is. Ez utóbbi az idén mintegy 30 milliárdot igényel, aminek a jövő évi kihatása 120 milliárd. Reményem szerint az évi 150 milliárd egy részét EU-s forrásokból is meg lehet szerezni.

- A nagy ívű tervek mellett nem vitatható, hogy kevés a dologi kiadásokra fordítható pénz, emiatt a kórházak egy része folyamatosan eladósodik.

- Egymástól eltérő adatokat olvastam a kórházi adósságállományról. A Magyar Kórházszövetség szerint a kórházak fele küzd ezzel a gonddal, az egy hónappal ezelőtti számításaikban az adósságállomány megközelíti a 20 milliárdot. Ugyanakkor vannak adósság nélkül működők is. A kórházak teljes konszolidációjához természetesen központi forrásokra is szükség van, ezért létre kell hozni egy konszolidációs alapot. Nem tudok elképzelni olyan konszolidációt, ami nem illeszkedik a modernizáláshoz, és nem támaszt követelményeket az intézményekkel szemben. Olyan finanszírozásra van szükség a jövőben, amely egy meghatározott fix és a teljesítménytől függő bevételt garantál a gyógyintézményeknek. Olyan szerződéskötési, finanszírozási, ellenőrzési struktúrákat kell működtetnie, amelyek lehetővé teszik az OEP vásárlói szerepének érvényesülését. Egy valódi biztosítónak számon kell kérni a gyógyításhoz szükséges feltételeket, ki kell építenie a gyógyítás minőségének ellenőrzését, ez alapján köthet csak szerződést a betegellátásra vállalkozó szolgáltatókkal. Rövid időn belül el kell érni, hogy a biztosító a tulajdonostól függetlenül köthessen szerződést a gyógyításra. A leköthető egészségügyi kapacitásokat természetesen az egészségpolitikának maximálni kell. Jó példa erre a gyógyszerpiac, ahol tíz év alatt tízszeresére nőtt a Magyarországon bejegyzett és az orvosi gyakorlatban alkalmazott készítmények száma, öt év alatt megnégyszereződött a tb által támogatott gyógyszerek köre. Bizonyára az egészségügyi szolgáltatásokban is nőni fog a kínálat, amiről hatékonysági és költséghatékonysági számításokkal kell rendelkeznünk. Ugyanis amikor az egyes szolgáltatások tb-támogatásáról döntünk, figyelnünk kell, hogy az adott betegség gyógyulását az milyen mértékben befolyásolja, s hány embernek finanszírozható közforrásokból ez az ellátás.

- Ha jól értem, a gyógyítási alapcsomag meghatározásáról lenne szó, amire ez ideig nem mertek vállalkozni az egészségpolitikusok.

- Egy parlamenti felügyelőbizottságot szeretnénk létrehozni a finanszírozás felügyeletére, valamint azoknak az alapelveknek a tisztázására, amelyeket a kormánynak és a döntéshozóknak figyelembe kellene venniük. Szükségesnek tartom azt is, hogy a biztosító által támogatott termékek és szolgáltatások közül minden évben kikerüljenek a kevésbé hatékonyak, és az újak, a terápiájukban is hatásosabbak kerüljenek be. Természetesen ezt nem lehet minden betegségcsoportnál megvalósítani, de törekedni kell rá. És ha előbb fogadjuk be például a korszerű orvosságokat, és előre megmondjuk, hogy a régi mikor kerül ki a támogatásból, lesz idő az orvos és a beteg számára a terápiás váltáshoz.

- Ez azonban mindenképpen lakossági tehernövekedéssel jár majd.

- Nem lehet azt a hitet táplálni az emberekben, hogy az orvosságok ára nem növekszik, hogy a korszerű gyógyszerhez a régiénél olcsóbban lehet hozzájutni. Azonban a lakosságra háruló teher aránya valóban nem növelhető. A tb-támogatáson kívül további két dolgot kell bevezetni. A jövedelemmel rendelkezőknél adókedvezménnyel kell támogatni az önkéntes egészségpénztári megtakarításokat. Jelenleg a befizetett tagdíj maximum évi 100 ezer forintig írható le az adóból. A másik cél az lenne, hogy a munkáltatók létesítsenek egészségügyi folyószámlákat, amelyekhez a munkavállalók a bankkártyához hasonló kártyát kapnának. Ezzel vásárolhatnák meg például a tb által nem vagy alacsony mértékben támogatott gyógyszereket és szolgáltatásokat. Mivel az új kormány programjában az egészségügyi hozzájárulás jelenleg 4200 forintos havi összegének fokozatos leépítése is szerepel, azt - a munkáltatóknak juttatott további kedvezményekkel - át lehetne konvertálni a dolgozóik ilyen célú támogatására. Az alacsony jövedelmű rétegek folyószámláját pedig a központi költségvetésből, a közgyógyellátás alternatívájaként vagy azzal párhuzamosan lehetne működtetni.

- Mi lesz a gyógyszercégekkel kötött hároméves megállapodás sorsa?

- A nem támogatott készítményekre a megállapodás nem terjed ki. A tb által támogatott gyógyszerek körében azonban betartjuk az ígéretünket, és nem hárítunk többletterhet a lakosságra. A tb-támogatásra aspiráló 670 új készítmény júliusi befogadása nélkül is mintegy 50 milliárd forint a gyógyszerkassza hiánya. Ezért abban kellene megegyeznünk a cégekkel, hogy amilyen mértékben el tudnának tekinteni az 5 százalékos termelői ár növelésétől, olyan mértékben lenne mód az új orvosságok fokozatos tb-listára kerülésére.

- Hamarosan megalakul az új kormány, és felállnak az új minisztériumok. Milyen szervezetben működik majd az ön által vezetett tárca?

- Javaslatunk szerint Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium lesz az elnevezése, viszont az Országgyűlésben - a pártok között kialakult kompromiszszum alapján - külön-külön bizottság foglalkozik az egészségpolitikával, illetve a szociális ügyekkel. A szaktárcánál két politikai államtitkárra számítok, akiknek a személyéről egyelőre nem tudok nyilatkozni.

- Kell-e tartani a szaktárcáknál jelenleg dolgozóknak az elbocsátásoktól?

- A jó szakemberekre szükség van, tény azonban, hogy a funkcionális osztályokat nem fogjuk megkettőzni. Az új Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumnál is mód lesz a felszabaduló létszám foglalkoztatására.

Nógrádi Tóth Erzsébet