Bajban a Duna Kötöttárugyár

Felszámolási eljárás zajlik a bajai Duna Kötöttárugyárban - erősítette meg a Világgazdaság értesülését a kft. ügyvezető igazgatója. Teleki Zoltánné ennél többet nem árult el a részletekről, s lapzártánkig nem sikerült elérni a cégben többek között érdekelt amerikai Első Magyar Alap képviselőjét sem. A több mint ezerfős üzem dolgozóinak többsége jelenleg kényszerszabadságon van.

A bajai gyár a magánosítás során a bajai Finomposztóból lett kft., s évek során Kelet-Európa egyik legnagyobb körkötőüzeme. Olyan nagy sport- és szabadidő-ruházati cégeknek szállítottak, mint a Nike, a Levi's, a Gap vagy a Russel, és kiépítették romániai gyártóbázisukat is.

A társaság már tavaly jelezte, hogy az amerikai piacon történt megtorpanása miatt jelentős átszervezésekre kényszerül. Akkoriban a cég egyetlen amerikai vevőjénél tízmillió dollár árbevételtől esett el, a korábban kelendő zsebes pólók iránti kereslet erősen esett. Kevés eredményt hozott a beindított racionalizálás, ugyanúgy, mint a nyugat-európai piackeresés.

A bajok gyökere, hogy a hatalmas kötészeti kapacitású távol-keleti cégek akár veszteséggel is szállítanak, emiatt beszűkültek az egész hazai kötőipar értékesítési lehetőségei. Hazai és importtermékekből valóságos árudömping van - vázolják a helyzetet a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületnél. A verseny hatalmas, és nem is mindig tisztességes: a zömmel távol-keleti legális és illegális import, valamint a hazai szürkegazdaság a forgalom igen nagy részét elszívja. A csempészett vagy a hazai árnyékgazdaságban előállított áru a legális kereskedelem csatornáiba is beszivárogva hatalmas mennyiségben és rendkívül olcsón jelenik meg a piacon. Minimum 50 százalékkal magasabb fogyasztói árat kénytelenek számolni a legális szférában működő hazai vállalkozások, hogy az átlátható, szabályos működéssel járó költségterheiket többé-kevésbé érvényesíteni tudják.

Ma már az igaz, hogy az olcsó ázsiai tömegtermék általában silány minőségű. A tervezést, minőségi ellenőrzést és a logisztikát Európában vagy Amerikában tartva a legnagyobb márkák is kihelyezték a gyártást a Távol-Keletre, korszerű üzemeket, technológiát és gyártási kultúrát teremtve ott, ami az iparág egészének fejlődésére jótékonyan hatott. Tény az is, hogy a lakosság jelentős része csak az olcsó tömegterméket képes megfizetni. Nagy versenyt jelentenek a hazai gyártóknak a tisztított, használt ruhát áruló turkálók is.

A legális szférában, szabályosan működő hazai kötőipari vállalkozások többsége így meg sem próbálja, hogy a távol-keleti tömegtermékkel versenyezzen. Valamennyien jobb minőséget és igényesebb vásárlóközönséget céloznak meg. Túlélésre annak van esélye, aki minden tekintetben a legérzékenyebben tudja követni a piaci igények változásait, s emellett a költségeit is képes alacsony szinten tartani. Ez azért sem volt könnyű az elmúlt időszakban, mert a kétszeri minimálbér-emelés erősen érintette a kötőipari cégeket. Kitörési lehetőséget az jelenthet a magyar termelőknek, ha a multinacionális kereskedelmi cégek beszállítóivá válnak. Ennek viszont nem is az átlagosan 60-90 (helyenként ennél is hosszabb) napos késleltetett fizetési mód a legnagyobb hátránya, hanem az, hogy a multik a szezon végén eladatlan árut visszaszállítják. A kötőipari vállalkozások helyzetét súlyosbító gondok között előkelő helyen áll a finanszírozás kérdése.