Az eddigi tapasztalatok és tanulságok
Az EU-támogatások sokak számára valami távoli, nehezen megfogható dolognak tűnnek, amiből az átlagember csak alig vagy egyáltalán nem érez semmit. Ennek a tévhitnek a megcáfolására érdemes megvizsgálni Spanyolország és Portugália felzárkózási törekvéseit és azok eredményét a csatlakozást követően. A két ország inkább jó példának számít, nem úgy, mint Görögország, amely egyértelműen rossz, vagy Írország, amely megismételhetetlen sikert produkált.
Éppen a rossz görög tapasztalatok és a kelet-közép-európai országok várható csatlakozása miatt szigorított az EU támogatási rendszerén 1999 márciusában. Az Európai Tanács 1999-es berlini ülésén fogadta el, hogy a strukturális alapok támogatására azok a régiók jogosultak, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a közösségi átlagot. Portugália és Spanyolország azonban még így is az öszszes EU-támogatás 10,3, illetve 23,5 százalékára tarthat igényt a 2000-2006-os periódusban. Az eddigi eredmények nagyrészt biztatóak, de néhány tanulságot is rejtenek az újonnan csatlakozó országok számára.
Az Európai Bizottság számításai szerint az EU-s támogatások éves átlagban a GDP 1,5 százalékát tették ki Spanyolországban és 3 százalékát Portugáliában. A támogatásokat elsősorban az infrastruktúra és a humán tőke fejlesztésére fordította a két ország.
Az infrastruktúra fejlesztése leginkább a közlekedést érintette, a közutakon eltöltött utazási idő Spanyolországban 10-20, Portugáliában pedig 20 százalékkal csökkent a támogatásoknak köszönhetően. Voltak azonban ennél mélyrehatóbb hatások is, Portugáliában például 1989-1999-re a vezetékes vízellátásba bekötött lakosság aránya 61-ről 99 százalékra emelkedett. Fontos kiemelni, hogy a nemzeti részvétel mértéke igen magas mindkét országban, 50-60 százalékot is elérte az infrastrukturális fejlesztésekben. A saját erőfeszítések előfeltételei tehát a támogatások sikeres felhasználásának. A két ibériai ország az összes rendelkezésre álló támogatás 85 százalékát volt képes lehívni, ami jó aránynak számít.
A két első támogatási időszak alatt (1989-1993, 1993-1999) az EU-átlaghoz viszonyított GDP Spanyolországban 71,5-ről 82,5 százalékra, míg Portugáliában (amely egyébként kilobbizta, hogy még a 76,1 százalékos szinten is kapjon támogatást) 55,1-ről 76,1 százalékra emelkedett. Fontos megjegyezni, hogy Magyarország 54,3 százalékról indul, így 2006 után is jogosult lesz a támogatásokra. A beruházások a közvetlen munkahelyteremtés mellett olyan gazdasági hatásokkal jártak, amelyek együttesen javították a két ország gazdasági-társadalmi helyzetét, közelítve azt a fejlettebb EU-tagállamokéhoz.
Ugyanakkor nem minden területen kedvezőek az eredmények, az országok közötti konvergencia megvalósult ugyan, de az országokon belüli régiók közti különbség nem csökkent, sőt helyenként nőtt is. A témával foglalkozó tanulmányok szerint az 1988-1998-es időszakban csak Portugáliában és az Egyesült Királyságban mérséklődtek a regionális különbségek, míg a Spanyolországban például 13,9-ről 19,1-re nőtt a regionális egyenlőtlenségi index. (LÁ)
