Vágyak és álmok
Sopsits Árpád nevét illik megjegyezni, hiszen ő alkotta meg azt a remek filmet, amelyet két olyan rangos filmfesztiválon, mint a montreali és a berlini, elismeréssel emlegettek és illettek, nem beszélve a filmszemlés díjakról és az Oscar-jelölésről. Az író-rendező komor, kegyetlen és kietlen világot tár elénk, benne egy a helyét kereső, abban a kegyetlen világban nehezen helytálló fiúcskát mutat be nekünk. Az önéletrajzi ihletésű műben semmi sem mese, mégis találunk benne angyalt és ördögöt, amolyan Hófehérke típusú lányt, körülötte pedig törpéket (no nem hetet). A végén pedig, ahogy általában nem megszokott, a jó a gonosszal együtt nyeri el méltó büntetését. Emberségtan hiteles történettel egy igazi mestertől, aki Mészáros Tamással, a film Áronkájával átadja azt a keserűséget, amelyet sokan átéltek a 60-as évek elején, ám nem szívesen hozzák szóba. A fiúcska szomorú szemei elárulnak mindent, a tekintet mögött van valami remény. Az apró sugár azonban éppen rossz helyen és időben ragyog?
Mundruczó Kornél története, a Nincsen nekem vágyam semmi sem a hétköznapiságáról ismert. A szerelmi négyszög körül bonyolódó szálak kibogozásához segítség lehet a szereplők közötti viszony rövid értelmezése: Ringó és Mari testvérek. A lány imádja Brunót, aki odavan Ringóért is, no és egy bizonyos ügyvéd urat sem dob ki az ágyából. Mármint Brunó. Zavaros? A sztori is ilyen?
A vidékről szabadult főhős, akit Nagy Ervin hitelesen alakít, teljes káoszban él: hol szeret, hol nem szeret, valamikor pénzért, de van úgy, hogy érzelmekért viszi testét a "vásárba", ahol aztán minden balul sül el. Pikáns és provokatív mű a 31. Magyar Filmszemle legjobb első filmjeként kitüntetett produkció, amely elénk tárja azt, amit amúgy el sem hinnénk: azt, hogy miként lesz a mennyből pokol, az egyszerű, hétköznapi vidéki életből nagyvárosi, "szubkulturális", lopással, csalással és megcsalással kísért borzongás. Az élet e szakaszán a vonat túl gyorsan és hamar kisiklik, visszaút pedig nincs. Mundruczó Kornél meséjében sem. (TA)
