BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Gazdag tárlat a kortársakról

Ha a téli délutánok hosszú sétáin valaki a budai Várban jár, érdemes időt szakítania egy jó kiállításra. A várbéli tárlatokat böngészve újdonságnak számít a Magyar Nemzeti Galéria nemrégiben megnyitott állandó kiállítása, a közelmúlt és a jelen magyar képzőművészetét bemutató, Magyar művészet a II. világháború után című tárlat.

A nyolc teremre osztott, négy fontos művészettörténeti korszak köré csoportosított, mintegy 200 alkotás a legutóbbi 50 év hazai képzőművészetét, annak fontos mérföldköveit mutatja be. Az európai iskolával és annak utóéletével kezdődő tárlat az úgynevezett Iparterv nemzedék munkásságát bemutató szakasszal folytatódik, majd a látogató a '80-as évek "újérzékenységén" és radikális festészetén keresztül juthat el napjaink legfrissebb irányzataiig.

A kiállítás a már komoly népszerűségnek örvendő Bálint Endre, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, vagy Gyarmathy Tihamér táblaképeivel kezdődően remek fogódzókat ajánl a közönség számára, hogy napjaink művészetéhez közelebb férkőzzön. Az először talán keményebb diónak látszó feladat a '60-as és '70-es évek művészeti áttekintése után valószínűleg már nem is látszik olyan nehéz nek. E két évtized jelenségei egyértelműen magukban hordozzák napjaink művészetének előképeit: Lakner László, Gyémánt László könnyebb fajsúlyú, a populáris kultúra sajátosságait boncolgató képi világa, valamint Erdélyi Miklós és Altorjai Sándor ideaközpontú alkotásmódja a napjainkban készülő alkotásoknak is állandó eleme.

A '80-as évek sajátos festőisége, melyet Hegyi Lóránd találóan új szenzibilitásnak nevezett, eklektikus forma- és színvilágával tűnik ki a kiállítás anyagából. A legutóbbi tíz év letisztultabb, ha úgy tetszik, klasszicizálóbb hangulatával szemben a '80-as évek egzaltált művészi világa különös ellenpontot képez. E két évtized művészeti sajátossága azonban nem minden párhuzam nélküli, hisz mindkettőre jellemző a markáns absztrakció iránti hajlam is. Így főként nonfiguratív képekkel, Birkás Ákos, Károlyi Zsigmond és kortársaik műveivel találkozhatnak a tárlat eme új részén a látogatók. A figuratív képek hegemóniája azonban a kiállítás végére újra helyreáll, hisz itt a '90-es évek derekán induló, legfiatalabb művésznemzedék fotószerűen hűvös tárgyilagossága és a digitális képalkotási módszerek jellegzetes, olaj és vászonra átültetett másodlagos valósága köszön ránk.

A 20. századi állandó kiállítás 1945 utáni része megtekinthető hétfő kivételével mindennap a Magyar Nemzeti Galéria III. emeletén.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.