Budapest és Bécs kölcsönhatásai
Bécsben ezekben a napokban is több különleges időszaki kiállítás vonzza a helybéli látogatókat és a turistákat, s akkor nem beszéltünk az állandó gyűjtemények anyagairól. Vagy például az életteli múzeumi negyed, a MuseumsQuartier izgalmas kiállításairól, az ottani Leopold Múzeum és Ludwig Múzeum anyagairól. De ha a kiugró időszaki kiállításoknál maradunk, mindenképpen közéjük tartozik most egy minket érintő tárlat: a pompás Harrach-palotában (Freyung 3) április 22-ig átfogó kiállítás mutatja be Budapest és Bécs párhuzamos fejlődését, a kölcsönhatásokat. A Zeit des Aufbruchs - Budapest und Wien zwischen Historismus und Avantgarde című kiállítás valóban a historizmustól az avantgárdig mutatja be az elegáns palota két emeletén, miként alakult Budapest és Bécs kulturális-szellemi élete az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó ötven évében.
Nem véletlen, hogy F. Dózsa Katalin, a tárlat kurátora nem a kiegyezés évét, 1867-et tekintette kiindulópontnak, hanem hat évvel későbbről indít. A robbanásszerű fejlődés, szellemi pezsgés szempontjából ugyanis 1873 valóban rendkívül fontos volt mindkét város életében. Ekkor Bécsben világkiállítást rendeztek, s ezen Magyarország először vett részt önálló kiállítóként. Budapest pedig ekkor indult virágzásnak a korábbi három Duna-parti kisváros, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével.
A bécsi tárlat jórészt a budapesti felpezsdülő kultúrát, a kor csúcsteljesítményeit mutatja be. Bécsi festmények, grafikák sokkal inkább csak viszonyítási pontként szerepelnek, hogy érzékeltessék az olykor valóban meghökkentő párhuzamokat (a kor osztrák csúcsalkotásait úgyis ismerhetik az ottani múzeumlátogatók, különféle kiállításokon folyamatosan megtekinthetők például Hans Makart, Egon Schiele, Gustav Klimt festményei). Itt sokkal inkább az volt a lényeg a párhuzamok érzékeltetése mellett, hogy a bécsi múzeumlátogatók megismerhessék ezen ötven év magyarországi remekeit.
A két emeletet elfoglaló tárlat rendkívül gazdag: több mint 600 műtárgy érzékelteti a korabeli pezsgést. Azt itt látható festményeket, iparművészeti remekléseket, grafikákat, fotókat még mi, magyarok se láthattuk soha így együtt, hiszen a Harrach-palotában kiállított műtárgyak különböző múzeumokból, köz- és magángyűjteményekből származnak. Mindenesetre a korszak színe-java most Bécsben van: Than Mór, Munkácsy Mihály, Paál László, Székely Bertalan festményei, majd például Szinyei Merse Pál, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József (az ő 1896-os, Nő fekete fátyollal című festménye látható a kiállítás katalógusán és a tárlatot hirdető plakátokon egész Bécsben, akármerre sétál az ember).
A korszak legjelentősebb festői mellett a virágzó iparművészet és kézművesség is képviselteti itt magát, bámulatos csipkék, bútorok, gyönyörű Zsolnay- és a herendi porcelántárgyak mutatják be, milyen csodákat alkottak akkoriban Magyarországon az emberek. Budapestről hangulatos fotók láthatók - természetesen főként Klösz György felvételei -, amelyeket böngészve rácsodálkozhatunk, milyen volt akkoriban ez a város, amelyben ma már semmi nem úgy van, mint akkor.
Egy biztos: a teljességre törekvő tárlat alapján az az érzésünk, amit eddig is sejthettünk: élhető, izgalmas hely volt Budapest akkor. Amint Bécs is. A kiállítás ugyanis jól érzékeltet még valamit: a két városban élők sokat merítettek egymás alkotóiból, a közös gyökerekből, egymás újdonságaiból. A két város erősítette egymást. Aztán, 1920-ban mindez megszakadt. Nem 50, hanem 70-80 évre. Talán most elindul valami...
Furcsa véletlen, de nemsokára osztrák-magyar dzsesszmonarchiának nevezhető est lesz a Raiffeisen Jazz Klubban, a Tárogató úti Buda Stage színháztermében. Március 7-én Oláh Kálmán és Egri János mellett két osztrák muzsikus: Thomas Kugi és Mario Gonzi játszik. Oláh Kálmánt nem csak a hazai dzsesszbarátok ismerhetik, hiszen a zongorista egyedül és két társával, Egri János bőgőssel és Balázs Elemér dobossal együtt (a Trio Midnight tagjaként) a hazai dzsesszélet vezető zenészének számít. A trió egyébként nagy sikert aratott már ezen a koncertsorozaton, a Raiffeisen Jazz Klub ugyanis éppen az ő koncertjükkel indult tavaly.
A két osztrák vendég közül az 1966-ban Bécsben született Mario Gonzi ötéves korában kezdett dobolni. Az osztrák fővárosban tanult, majd világszerte turnékon vett részt a European Art Farmer Quintettel. 1989-ben tagja volt a Paquito D'Rivera Havanna-New York Ensemble csapatának, a tengerentúlon koncertezett, majd számos más együttesben is muzsikált. A március 7-i koncert másik osztrák vendége, Thomas Kugi szintén Bécsben született, 1964-ben. Ő is az osztrák fővárosban tanult, s számos neves muzsikussal játszott már, egyébként sokat foglalkoztatott zenész, aki számos popelőadóval is készített felvételeket. (EE)
