Karrier nemzetközi szervezeteknél
Adómentes, nem csak hazai viszonyok közötti nagyon magas jövedelem, komoly kiegészítő juttatások, beleértve a gyerekek iskoláztatási támogatását, vonzó nyugdíjalapot, támogatást a le- és visszatelepüléshez - mindezt kínálják azok a nemzetközi szervezetek, amelyeknél már hosszú évek óta dolgozhatnak magyarok, akiknek száma ennek ellenére még mindig viszonylag csekély. Vannak, akik felkérésnek tesznek eleget, amikor nemzetközi szervezethez mennek dolgozni; ilyen Bokros Lajos, aki a Világbanknál vagy Szepesi András, aki a Kereskedelmi Világszervezetnél tölt be magas pozíciót. De nem csak így lehet elhelyezkedni ezeknél a szervezeteknél: lehet pályázni akár komoly szakmai múlttal rendelkezőknek, akár a pályájuk elején járóknak, akik már szert tettek némi munkatapasztalatra vagy éppen PHD-jüket készítik (akik az úgynevezett young professional program keretében pár évet eltölthetnek e szervezeteknél, majd ha megfelelnek, meghatározott időszakra vagy "örökös tagságra" szóló ajánlatot is kaphatnak. Általában arra is van lehetőség, hogy az egyetemről éppen kikerültek kapjanak egy-két éves szerződést, s külön programokat futtatnak e szervezetek egyetemisták számára is, akik három hónapos gyakornoki időt tölthetnek náluk. Minderre van magyar példa. Habár senki nem vezet erről statisztikát, az ott dolgozók saját számításai szerint például a Világbanknál és az IMF-nél 20-25, az ENSZ központjában, illetve szakosított szervezeteinél átlagosan 10 körüli a magyarok száma.
A nemzetközi szervezeteknél folyamatos a munkaerő-felvétel, s egy része - a nem meghívásos - teljesen nyilvános. Honlapjaikon megjelenítik azt az állást, pozíciót, amelyre embert keresnek. Ezek az álláshirdetések tartalmazzák a besorolást, a feladatot, a sikeres pályázóval szemben elvárt követelményeket. Az ellentételezés ugyan egyedi megállapodás útján alakul ki, de persze szabott határok között. Ez azt jelenti, hogy az egyes besorolásoknál tól-ig fizetési, juttatási határok vannak, s azon belül van mozgástér.
Szakmai presztízst jelent egy-egy ilyen intézménynél dolgozni, s még akkor is megéri - szakmai szempontból is - pár évet erre "áldozni", ha az érintett - akár önszántából, akár lehetőség híján - nem húzza ki ott nyugdíjáig. Anyagi és egyéb szempontból pedig kiváltképpen előnyös ez azoknak, akik tudják és képesek is vállalni a külföldi életet. Ezek a nemzetközi szervezetek hasonló nagyságrendű fizetéseket, hasonló körű és értékű egyéb juttatásokat kínálnak (némi eltérés van, például az IMF-nél magasabbak a pénzek, mint az ugyancsak washingtoni székhelyű Világbanknál). Tájékoztatásul álljon itt az OECD példája.
A young professional programban részt vevő szakember alapfizetési havi 3493 euró, azaz mintegy 856 ezer forint (adómentesen), míg egy főosztályvezetői besorolású vezető havonta 7413 eurót (durván 1,82 millió forintot) vihet haza. Ám erre egy sor egyéb juttatás rakódik rá, egyebek között családi pótlék (az alapfizetés 6 százaléka); gyerek után járó pótlék (260 euró havonta); letelepedési segély (egyedülállónak az alapfizetés 14, családosoknak 18 százaléka), ami ki-
ecészül a két évente járó hazautazás költségének megtérítésével, plusz ilyenkor nyolc nap extraszabadsággal; letelepedési támogatás a gyerekek után (gyerekenként havi 73 euró) vagy oktatási támogatás (az erre fordított kiadások 70 százalékának erejéig, de maximált összegben). Emellett az OECD-nek saját egészségbiztosítási rendszere van, ami fedezi a betegszabadságot, fizetett gyermekszabadságot is, s amelyre az alapfizetés 2,4 százalékát vonják le; míg az élet- és rokkantsági biztosításra 0,55 százalékot kell fordítani. Éppen így nyugdíj-biztosítási rendszerhez is lehet csatlakozni: az alapfizetés 8,8 százalékát vonják erre a célra. A nyugdíjkorhatár egyébként maximum 65 év, de 63 éves kortól már nyugdíjba lehet vonulni. A minimális szolgálati viszony az OECD-nél 10 év, ebben az esetben az éves alapfizetés 2 százalékára rúg a nyugdíj, ám 35 éves munkaviszonynál már 70 százalék.
Csökkentett nyugdíjat 51 éves kortól kaphatnak a munkatársak; illetve tíz év munkaviszony alatt a nyugdíj helyett úgynevezett elbocsátási juttatást, ami az utolsó éves alapfizetés 19,8 százaléka minden egyes ledolgozott év után.
Míg a rendszerváltás előtt a hazai hatóságok - minimum - rábólintásával, de inkább engedélyével lehetett munkát vállalni nemzetközi szervezeteknél, ma már szabad a vásár. Mindenki ott próbálkozik, ahol akar. Nem kell mást tenni, mint tapogatózni: folyamatosan figyelni a meghirdetett állásokat, illetve akár elküldeni egy önéletrajzot a kiválasztott nemzetközi szervezethez. Mindezt ma már online működik. Konkrét állásajánlatra (amit szintén lehet online megejteni) általában viszonylag gyors válasz érkezik, ám ha "csak úgy" küldi be az ember az önéletrajzát, akkor akár kilencven nap is eltelhet a válaszig (ha egyáltalán kap az ember ilyet). Ha valamiért vonzók vagyunk az adott szervezet számára, akkor kezdődik a kommunikáció, ami személyes interjúban is végződhet, úgy is, hogy kihívnak minket a szervezet székhelyére, a szervezet költségén.
