Perkalauz
Az ügy felperesének azzal az indokkal mondtak fel, hogy nem járult hozzá az új bérrendszer igényelte munkaszerződés módosításához. A utcára került alkalmazott azt kérte a bíróságtól, állapítsa meg a felmondás jogellenességét, és kötelezze volt munkáltatóját elmaradt munkabérének és 12 havi átlagkeresetének megfizetésére. A munkaügyi bíróság helyt adott kérelmének. Az indokolás szerint a rendes felmondás oka - vagyis az, hogy a munkabérét megváltoztató szerződésmódosítást a dolgozó nem írta alá - ugyan valódi volt, ám nem elegendő a munkaviszony megszüntetéséhez.
A munkáltató fellebbezésére a keresetet a másodfokú bíróság elutasította. Meglátása szerint, miután a munkaszerződésnek a személyi alapbérét érintő megváltoztatásához a felperes nem járult hozzá, a cég jogszerűen mondott fel.
A felperes ekkor felülvizsgálati kérelemmel élt a Legfelsőbb Bírósághoz. Beadványában lényegében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés-módosítással munkabére jelentősen csökkent volna, ezért nem írta azt alá. Úgy vélekedett: ez nem lehet elegendő ok a munkaviszony megszüntetésére. Meglátása szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően döntött a munkáltató javára.
A Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta kérelmét. Megállapította : a munkáltató maga is elismerte, hogy az új bérrendszer bevezetése a munkavállalók húsz százalékát érintő munkabércsökkenéssel járhat. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy - mivel a munkaszerződés módosítása a felek közös megegyezésétől függ - hozzájárulását megtagadhatta az általa hátrányosnak ítélt változtatáshoz. A munkaszerződés tartalmát a felek megállapodással határozzák meg. A szerződési szabadsággal összeegyeztethetetlen az az álláspont, hogy a felmondás okszerű indoka lehet, ha az egyik fél által kezdeményezett munkaszerződés-módosításhoz a másik fél nem járul hozzá - hangsúlyozta az LB, rámutatván, hogy a másodfokú ítélkező fórum törvénysértően változtatta meg a dolgozó kérelmének helyt adó elsőfokú határozatot.
